Mindaz, amivel foglalkozom, hat egymásra, segít abban, hogy közelebb kerüljek Liszt Ferenc eredeti elképzeléséhez, s üzenetét előadóként sikeresen tolmácsoljam. Ahogy abban is, hogy a művekben rejlő szépséget eljuttassam a publikumhoz, képessé tegyem őket a befelé figyelésre, és arra, hogy lelkileg is megéljék a koncerteket – hangsúlyozza beszélgetésünk elején.

S bár az orgonaülésen, háttal a közönségnek jól el lehet bújni,

Mészáros Zsolt Máté minden hangversenyét azzal kezdi, hogy kiáll a karzatra, s mikrofont ragadva, miközben a művekről, a komponistákról mesél, figyeli az arcokat, a tekinteteket.

Minél személyesebb kapcsolatra törekszik, az előadás végén is lehet vele beszélgetni, ilyenkor is lesi a reakciókat. A fiatal orgonaművész ugyanis meggyőződéssel vallja: befogadóközeg nélkül nem létezik előadó-művészet, s ő szeretné eljuttatni üzenetét a hallgatósághoz, egyébként nincs értelme a napi hat-nyolc óra gyakorlásnak.

Friss diplomásként, látva az ingyenes templomi koncertek tucatnyi emberből álló közönségét, hallgatva a kollégáktól, hogy válságban a hivatásuk, tudta, meg kell találnia azt az utat, amellyel nagyobb publikumot szólíthat és nyerhet meg hangszerének. Pályakezdése óta küldetésének érzi, hogy az orgonát minél több emberrel szerettesse meg. Legelső hangversenyétől kezdve sikerrel tölti meg a templomokat, koncerttermeket, s úgy véli, ennek titka a jó műsorválasztás, az, hogy nem csupán a megszokott repertoárt játssza, hanem népszerű művek átirataival, saját kompozíciókkal is igyekszik megszólítani az érdeklődőket. Sokrétű, állandó munkával számos módszert talált ki az elmúlt években, hiszen nem voltak zenei gyökerei, s annak idején a szülei sem lelkesedtek az ötletért, hogy jogi pályára szánt fiuk az orgonaművészi hivatást válassza.

Általános iskolásként játszottam zongorán, szintetizátoron – meséli –, s tizenkét éves voltam, amikor szüleim elvittek egy családi jóbarát kántorhoz, akinek a templomában kipróbálhattam az orgonát. Lenyűgözött, azonnal beleszerettem, s tudtam, hogy ezen a hangszeren szeretnék tanulni. Először a hitoktatóm foglalkozott velem, majd következett a történelem tagozat a gimnáziumban, akkor abba is hagytam a zenélést.

Azonban nagyon hamar hiányozni kezdett, így minden lehetőséget megragadtam a muzsikálásra, kórustagnak jelentkeztem, a barátaimmal zenekart alapítottam, otthon a saját örömömre sok órát gyakoroltam.

A gimnázium kulturális napján, orgonistaként félórás Bach-koncertet adtam, olyan sikerrel, hogy aranyminősítést szereztem. Láttam, van értelme a folytatásnak, s kértem a szüleimet, keressenek egy jó orgonatanárt, akivel aztán olyan remekül dolgoztunk együtt, hogy néhány hónap elteltével már tudtam, ennek a hangszernek szeretném szentelni az életemet. Amikor ezt a szüleimnek is elmondtam, közölték, hogy támogatnak ugyan, de legyek tisztában azzal, küzdelmes életút lesz, hiszen magamnak kell felépítenem a kapcsolati hálót, megtanulni, miként működik a művészvilág, és itt nincsenek kitaposott utak… Később tapasztaltam, hogy teljesen igazuk volt, hiszen hiába láttam a mestereim pályáját, azok az adott korszak lehetőségeit tükrözték, nekem pedig egészen más karriert kellett elindítanom.

Mészáros Zsolt Máté: Elemzem a darabokat, érdekel, mitől működik egy-egy kompozíció
Fotó: Lugosi Péter/A művész archívumából

 

Zeneakadémistaként már tisztában volt azzal, hogy a mai világban az előadóművészeknek is szükségük van némi üzleti vénára, ezért igyekezett megismerni a koncertszervezés fortélyait. Megtanult pályázatot írni, és szerencsére a történelem szakosként töltött évekből kutatói érdeklődése is megmaradt, s zenei területen kezdett neki a források felderítésének.
 
Liszt Ferenc rengeteg művet komponált orgonára – folytatja –, darabjai már középiskolásként is magával ragadtak, mélyen megérintettek. Egy tanulmányi kiránduláson ismertem meg Baróti Istvánt, az esztergomi bazilika orgonaművészét, korának egyik legjelentősebb Liszt-játékosát, s jártam hozzá rendszeresen orgonálni. Sokat mesélt a zeneszerzőről, nagy élményt jelentett, hogy magam is azon a helyen játszhattam, ahol Liszt egyik miséjének volt a bemutatója, ráadásul Baróti István megmutatta azt a kottatartót is, amelyet a művész használt, amikor az Esztergomi mise ősbemutatóját vezényelte. Hatalmas inspirációt jelentett mindez, így sorra tanultam Liszt darabjait. Halálának százharmincadik évfordulóján nyertem el a Fischer Annie-ösztöndíjat, s ezzel tíz koncertre szóló lehetőséget, amelyen a darabjait játszhattam. Ekkor szembesültem azzal, hogy a forgalomban lévő Liszt-kottákban temérdek a hiba. A zeneszerző részletes utasítást írt művei előadásához, épp ezért az eljátszásuk nagy precizitást igényel. Elkezdtem hát a Liszt Emlékmúzeumban az eredeti, első kiadások anyagát ellenőrizni.

Szeretek rendszerben gondolkodni, megérteni a művek zenei összefüggéseit, 

mindig elemzem a darabokat, mert érdekel, mitől működik egy-egy kompozíció. Éreztem, hogy bizonyos részletek nem illeszkednek a liszti rendszerbe, és be is igazolódott, hogy szükség volna új összkiadásra, hogy az évtizedes hibákat kijavítsuk.

Négy év elteltével elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját a további munkához. A pandémia alatt külföldi anyagok is elérhetővé váltak digitálisan, így kilenc ország negyven gyűjteménye lett a forrása. S mivel a koncertélet leállt, egész napját a kutatás töltötte ki. Még ismeretlen művek is előkerültek, máig azon az összkiadáson dolgozik, amelyet idén tervez megjelentetni. Az orgonaművész-zeneszerző mindennapjait azonban nemcsak
a koncertezés és a kutatás tölti ki.

Négy évvel ezelőtt lettem a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom zeneigazgatója, ez a hely kiemelten fontos volt Liszt Ferenc számára. A templom orgonája nekem is kedves, az első koncertemet 2017 októberében itt adtam, s rám bízták a program összeállítását. Ettől kezdve rendszeresen muzsikáltam itt, külföldi hallgatóság számára sorozatot is szerveztem, amelyben bemutattam Liszt és a templom kapcsolatát, megszólaltattam néhány művét. Az együttműködés olyan sikeres volt, hogy felkértek a zeneigazgatói posztra, volt is vízióm arról, hogy Pest főtemplomában milyen koncertéletet képzelek el. A minőségre került a legnagyobb hangsúly, hiszen kiváló előadókkal, érdekes programokkal lehet törzsközönséget építeni. Ezt viszonylag rövid idő alatt sikerült megteremtenünk. Orgonista kollégáim mellett számos külföldi és hazai zenekart, kórust látunk vendégül. Sokan felfigyeltek a templomra, amely ma már nemcsak koncerteknek, hanem kiállításoknak, rendezvényeknek is otthont ad. Életre hívtam egy vegyes kart, összetartó közösség született, együtt szép eredményeket értünk el.

Először 2023 májusában rendeztük meg a Budapesti Nemzetközi Orgonafesztivált, melyen különböző nemzetek orgonazenéjét kívántuk bemutatni a hazai publikumnak. Már az első sorozat telt házakat vonzott, a következő évben még több koncert várta az érdeklődőket, s idén tavaszutó hónapjában is izgalmas programmal, a hazai fellépők mellett lengyel, olasz, német előadókkal várjuk az érdeklődőket.

 

Nyitókép: Mészáros Zsolt Máté
Fotó: Lugosi Péter/A művész archívumából