„Sehol máshol nem szólal meg úgy Wagner tetralógiája, mint a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, hiszen négy egymást követő estén kerülnek színre a zenedrámák, s ezt a világ operaházai nem nagyon engedhetik meg maguknak. Általában három hétre húzzák szét a Ringet, s még Bayreuthban is hat nap alatt hangzik fel – mondja a sorozat művészeti vezetője, aki maga is gyakorta vezényelhetett a Zöld Dombon, jól ismeri az Ünnepi Játékokat. – A Wagner által alapított fesztiválon is hagynak Brünnhildének és Wotannak némi pihenőidőt, hiszen nagyon sok és megterhelő az énekelnivalójuk.

Mi, Budapesten úgy döntöttünk, inkább váltott énekesekkel adjuk elő a sorozatot, hogy ne bontsuk meg azt az egységet, amit a zeneszerző elképzelt. Ezt a tizenöt órányi zenét ugyanis egységként kell kezelni, karmesterként erre törekszem minden alkalommal magam is.

Ráadásul a hangversenyterem különleges akusztikája, az általam diktált tempók, a rendhagyó színpadkép, a miliő miatt is számos fellépő, köztük például a Brünnhildét alakító Iréne Theorin is azt vallja, másképp énekli a szerepet Budapesten, mint mondjuk Bécsben. A Budapesti Wagner-napok születése óta unikum.”

Fischer Ádám most is szívesen idézi vissza azokat a pillanatokat, amikor még az építkezés során, a betonoszlopok között látta meg a teremben rejlő egyedi lehetőségeket, és erre a helyszínre álmodta meg a Ringet. A Müpában a Wagner-sorozat 2006-tól kezdve évről évre egy-egy újabb művel gazdagodva épült, olyan sikerrel, hogy a New York Times dicsérő kritikája már ezzel a címmel számolt be a programról: Nincs jegye Bayreuthba? Budapestnek is van egy Wagner-fesztiválja.

Az idei sorozat júniusban, a világhírű dán bariton, Bo Skovhus dalestjével indult, aki Stefan Vladar zongorakíséretével Wagner Wesendonck-dalai mellett Richard Strauss, Schönberg és Mahler darabjaiból válogat. A Ring első darabja, Aztán A Rajna kincse hangzott fel, majd A walkür és a Siegfried, végül Az istenek alkonyával zárult a tetralógia.

A sorozathoz zárásként két olyan hangverseny is társul, amelyek bevezetésként szolgálhatnak a német zeneszerző műveivel ismerkedő hallgatóknak, s az elkötelezett wagneriánusok számára is érdekesek lehetnek. Az Istenek és hősök elnevezésű koncerten Fischer Ádám a Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezényli.

„A bolygó hollandi nyitánya, a Parsifal Nagypénteki varázsa és A walkürök lovaglása is szerepel a koncertek programjában, ez valóban Best of Wagner” – meséli az Istenek és hősök címet viselő hangversenyekről Fischer Ádám, aki nemcsak ezekkel a június végi estekkel, hanem egy mesterkurzus előadásaival is szeretne kedvet csinálni az érdeklődőknek, hogy fedezzék fel a vezérmotívumokkal teli univerzumot.

Fischer Ádám karmester
Fotó: MÜPA/Csibi Szilvia

 

„Tavaly indult egy sorozat a Müpa, az ELTE és a MűGond hármas koprodukciójában, s ennek a kurzusnak idén is volt egy nyolcrészes folytatása a színfalak mögé bepillantó koncertélménnyel, játékokkal, jutalmakkal. Magam is részt vettem két előadáson májusban. Az első címe az volt: Mondjam vagy mutassam? A Ring karmesteri kihívásairól beszéltem, arról, hogy az előadásokon csupán egyetlen dologban lehetünk biztosak, hogy valóban történni fog valami… Az opera már csak ilyen műfaj, ráadásul okosan kell beosztani az erőnket erre a tizenöt órára. Figyelnem kell az összes zenészt, akad, akit meg kell nyugtatni, míg mást fel kell rázni az enerváltságából… Meséltem mindarról, miként lehet motiválni, fantáziával megtölteni a muzsikusok játékát. S nem az a jó karmester, akire azt mondják, hogy jól vezényelt, hanem az, akinek a dirigálását követően azt éli meg a zenész, hogy de jól játszottam ma este…

A második előadás Wagner és Magyarország kapcsolatáról szólt, Rockenbauer Zoltánnal beszélgettem Richard Wagnerről, Cosimáról és Liszt Ferencről. Örülök ennek a kezdeményezésnek, új közönséget toboroz, szeretném, ha sokak számára érdekessé válna ez a különleges zenei világ.

Magam is minden évben fölfedezem, hogy Wagner milyen modern, s minden kor számára akad mondandója. Olyan problémákról beszél, amelyek állandóan aktuálisak, s amelyek az isteneket is esendő emberekké változtatják. Hiszen a Ring a hatalom és a pénz hajszolásáról szól, s arról, hogy mindez milyen boldogtalanságot okoz…

Régóta tudja ezt mindenki, mégis az emberiség újra meg újra ebbe a hibába esik. Olyan bölcsen mesél erről Wagner, megmutatva, hogy milyen átkos e kettő, mégsem tudunk róluk leszokni. Újra és újra látok valakit, akit semmi és senki, csak a hatalom érdekel mindenekfölött… A véleményem sajnos az, hogy az emberiségen nem lehet segíteni… Bár talán – már csak Wagner zenéje miatt is – kellene.”

Ahogy mesélte, Fischer Ádámnak is időbe telt, mire megszerette ezeket a darabokat, gyerekként ugyanis csak kényszerből hallgatta édesapjával a rádió előtt ülve a bayreuthi közvetítéseket, s ezek az élmények jó időre elvették a kedvét Wagner muzsikájától. Akkor szeretett bele a német zeneszerző kompozícióiba, amikor Mannheimben lett fő-zeneigazgató. Ott vezényelte nagy sikerrel a Trisztán és Izolda előadását, s annak köszönhetően kapott váratlanul meghívást Bayreuthból: Giuseppe Sinopoli halálát követően kérték fel A Nibelung gyűrűjének vezénylésére. S bár a Wagner által megálmodott Festspielhausban nem könnyű a dirigens munkája, hiszen a különleges zenekari árokban minden másként szól, mint más operaházakban, már az első tetralógiával sikert aratott, majd több éven keresztül rendszeres dirigense volt a Bayreuthi Ünnepi Játékoknak. Közben pedig megszülettek a Budapesti Wagner-napok…

Jelenet Az istenek alkonya előadásából
Fotó: Müpa/Csibi Szilvia

 

„A Müpában rendezett sorozatokon valami olyat szeretnék megmutatni, amiről nekem más a meglátásom, mint az általános vélekedés. Wagner zenéjét nagy ívű, bombasztikus muzsikaként könyvelik el, nem szokták észrevenni a benne rejlő intimitást és finom érzelmi rezdüléseket. De épp ezért kell kamarazenei igénnyel előadni a műveit! S azért vagyok boldog, mert a Bartók Béla Hangversenyteremben sokkal jobban megmutathatom mindazt, amit erről a zenéről gondolok, mint bárhol másutt a világon” – vallja a karmester.

Fischer Ádám a Budapesti Wagner-napok után a Rádiózenekarral Bécsben, a Konzerthausban is pódiumra lép.

„Nagyon örülök, hogy a fesztiválon a kezdetektől szereplő társulattal muzsikálhatunk a császárvárosban, a sorozat énekeseivel adjuk elő a Wesendonck-dalokat, valamint a Trisztán és Izolda második felvonását. Bár a Staatsoperben is van Ring-sorozat, a bécsieket roppantul érdekli ez az előadás, s bízom benne, hogy kedvcsináló lesz a budapesti sorozathoz. Ezzel is hirdetjük a nálunk született, különleges produkciókat, és talán ezt követően még többen jönnek majd el a Duna-parti fesztiválra.”

A dirigensnek akad még Wagner-előadása nyáron, júliusban, Münchenben kétszer dirigálja a Parsifalt, majd egy különleges, jubileumi előadásra készül.

„Tizennégy órával később azon a napon születtem, amikor Richard Strauss eltávozott erről a világról. Ezt az érdekes egybeesést fölfedezték a düsseldorfiak, ahol már sok éve a Szimfonikus Zenekar vezetője vagyok, ezért szeptember 12-én Richard Strauss műveiből összeállított hangversenyt rendeznek, melyre meghívták a zeneszerző leszármazottait is. Ezzel a koncerttel a hetvenötödik születésnapomat is ünnepeljük.”

A karmester a magyar fővárosba ősszel tér majd vissza, ahol a Müpában ugyancsak születésnapi hangversennyel köszöntik. S már nagyon készül egy másik, két év múlva esedékes ünnepre is.

„Húszéves lesz a Budapesti Wagner-napok sorozata 2026-ban, s abban az esztendőben lesz másfél százados Bayreuthban a Ring. Bízom benne, hogy az évfordulót a tetralógia mellett más zenedrámákkal is köszönthetjük majd a Müpában. Annak ellenére, hogy már több évtizede dirigálhatom ezeket a műveket, előadásról előadásra újabb lehetőségeket fedezek föl bennük. Remélem, ez így is marad még hosszú ideig!”

Nyitókép: Fischer Ádám a Siegfried előadását vezényli
Fotó: MÜPA/Posztós János