Különleges, a BMC Record gondozásában napvilágot látó lemezzel jelentkezik szeptemberben.
Most először állítottam össze olyan albumot, amely feldolgozásokat és átiratokat tartalmaz. Régi kedvenceimből válogattam, olyan művekből, amelyek nagy hatással voltak rám. Nem is fér minden egy lemezre. A válogatás fontos szempontja az volt, hogy a kompozíciók egyetlen cimbalmon is jól szóljanak. Ennio Morricone szerzeménye mellett Leonard Bernstein, a Beatles, Keith Jarrett, Seress Rezső dala is helyet kapott a Timeless című albumon, amelynek bemutatója decemberben, az Opus Jazz Clubban lesz.
Több mint ötven lemeze jelzi pályáját, s a felvételei igazán sikeresek, hiszen például a Responses to Ligeti egy francia jazzmagazin díját nyerte el nemrég. Triójával készült utolsó albumukat, a Cimbiózist pedig 2021-ben a New York City Jazz Records a világ legjobb jazzlemezei közé sorolta.
Fontosak ezek a visszajelzések és sikerek. Az is jó, hogy a fölvételeken lehetőségem van a kísérletezésre. A Fonó kiadásában 2022-ben megjelent No Man’s Land című albumom például azért rendhagyó, mert először használtam elektronikát a cimbalomhoz, s így egészen új, különleges hanghatásokat értem el. Minden a cimbalomból fakadt, bizonyítva, hogy mennyi lehetőség rejlik ebben az instrumentumban. Ezen az albumon a saját kompozícióim kaptak helyet, melyeket Pilinszky János és Hamvas Béla sorai ihlettek.
Fotó: Kleb Attila/A művész archívumából
A cimbalomra korábban sokan csak kuriózumként gondoltak, azonban 2024-ben már fölösleges így tekinteni a hangszerre, hiszen a klasszikus zenében évszázados múltja van, sok éve jelen van a crossover, a worldmusic és a jazz műfajában is. Lassan negyven esztendeje játszom rajta magam is, s ezalatt az idő alatt kiderült, hogy hányféle műfajban van létjogosultsága.
Játszott a Fesztiválzenekarral, különböző stílusú együttesekkel, a klasszikus és a kortárs kompozíciók mellett jazzprodukciókban is rendszeresen pódiumra lép, miközben sorra születnek saját művei. Melyik korszakát éli éppen?
Nem szoktam ezen gondolkodni, vagy ilyen szakaszokra bontani a pályámat. Arra törekszem, hogy részemről mindig hiteles zenét szólaltassak meg. Saját kompozíciókat vagy olyan műveket, amelyeket fontosnak tartok, amelyek érdekelnek a kortárs és a klasszikus zenéből. Szeretnék a jövőben fölkérni általam nagyra becsült zeneszerzőket, hogy írjanak a hangszeremre új műveket. A jazz műfajában is tevékeny vagyok, itthon és főleg külföldön rengeteg formációval lépek pódiumra fesztiválokon, rangos koncerthelyszíneken. Nem tudom, hogy melyik korszak felé haladok, a saját világomat szeretném még jobban megélni a jövőben.
Muzsikuscsalád szülötte, édesapja cimbalomművész, de ő a cigányzene képviselője. Hogyan tekint az Ön zenei világára?
Sok mindent ért és követ belőle, de nem mindig tetszik neki. Nem minden cimbalmos tetszését nyeri el az én zenei utam, sokan idegenkednek ezektől a zenéktől, irányoktól. Van ugyanis egy megkövült tradíció, elképzelés a hangszer kapcsán a muzsikusok és a hallgatóság részéről egyaránt. S ha ezt az ember megtöri, más úton jár, sokan nem tartják követendőnek. Számomra fontos a fölfedezés öröme.
Korábban, ha valaki cimbalmon játszott, nem nagyon vártak tőle mást, mint a népi vagy a kortárs darabok hangzását. Én tágítani kezdtem a határokat.
A klasszikus és a kortárs zene felől érkeztem, más gondolkodást hoztam magammal, mint aki a népzenétől indult, de azért a népzene is hatással volt a zenei világomra, mert a családom révén a cigányzenével és népzenével is kapcsolatban álltam, csak más érdekelt. Érezték a muzsikus partnereim is, hogy velem bátran lehet kísérletezni, bármilyen irányba indulni. Ez az út vezetett ide, ahol most tartok.
Növendékeinek is továbbadta a kísérletezőkedvet?
Huszonhárom esztendőn keresztül foglalkoztam fiatalokkal a Rajkó – Talentum Művészeti Iskolában, jó néhány növendék megfordult a kezem alatt, de igazából csak néhányukkal lehetett új irányokba elindulni. Nem is akartam a saját szemléletemet rájuk erőltetni, arra törekedtem inkább, hogy találja meg mindenki a maga ízlésének megfelelő saját pályát, hisz a zenén belül annyi út van. Arra leljen rá, amiben hisz, amire fölteszi mindenét, ez a lényeg.
Egy tanárnak az a kötelessége, hogy ha meglátja a tanítványban a csírát, akkor segítsen annak kibontakozásában.
Akadt néhány tehetséges növendék, közéjük tartozik Horváth Áron, aki most a Zeneakadémia hallgatója. Neki nagy jövőt jósolok. Már eddig is csodás sikereket ért el, számos zenekarban játszik, s emellett lassan a szólókarrierje is elindul. Jelenleg csak mesterkurzusokon foglalkozom fiatalokkal, legutóbb például a Berklee College of Music valenciai campusán tartottam előadást
a cimbalomról és a magyar zenéről.
Említette a trióját, a Cimbiózist, amelyet tizenegy esztendeje hívott életre Baló Istvánnal és Orbán Györggyel. Milyen föllépésre készülnek?
Már sok éve tervezünk a Concerto Budapesttel közös koncertet, és november 10-én, a Magyar Kincsek Ünnepén, a Zeneakadémián adunk koncertet, a Cimbiózis a Ligeti Ensemble fafúvósaival együtt zenél, emellett én a Concerto Budapesttel játszom Keller András vezényletével. A trióm iránt mostanában nincs nagy érdeklődés, de mi dolgozunk tovább. Szólistaként rengeteg meghívás vár rám. A cimbalomduónk is újraéledt Balogh Kálmánnal, egy koszovói fesztiválra, és többek között Prágába is kaptunk meghívást.
Komponáltam egy darabot a roma holokauszt áldozataira emlékezve, ebből a Forte Társulattal született előadás. A szövegeket cigány írók, költők műveiből válogattuk.
A témához méltó produkció lesz. Velük régóta dolgozom. Ady Endre verseire és az én zenémre született az Apró, véres balladák című darabjuk is. Emellett Kelemen Barnabással és Kokas Katalinnal is készül egy Kaddish című est a holokauszt emlékére, most kezdjük a próbákat, több előadást tervezünk. Szép feladatok várnak idén és
a következő évben.
Negyedszázada diplomázott a Zeneakadémián, az Erkel-díj után idén kiemelkedő zenei előadóművészeti tevékenységéért a Liszt-díjat is átvehette. Változott a viszonya a hangszeréhez?
Rengeteget változtam. Mindig azt mondogatom, hogy a diplomámig megtanultam valamit, de csupán egy bizonyos oldalát ismertem meg a hangszeremnek. Aztán sok minden történt, kinyílt a világ. Érdeklődésem a jazz felé fordult, de megmaradt a klasszikus és a kortárs zene is. És annyi minden más is jött, tanítani kezdtem, aktívabban komponálni, s ez egyre hangsúlyosabb a pályámon. Éppen cimbalometűdök írására készülök. Az ember folyamatosan tanul, új helyzetekben találja magát olyan zenészekkel, akik korábban még nem muzsikáltak cimbalom mellett, tőlük is új, izgalmas impulzusok érkeznek.
Az elmúlt negyedszázadnak köszönhetően sok mindent másként látok, gondolok a hangszeremről és a zenéről. Hogy jó vagy sem, az később dől el, viszont hiszek abban, amit csinálok, és ez a legfontosabb.
Minden hangszerben végtelen a lehetőség, s a cimbalom különleges kincseket rejt. Azért speciálisabb, mert a világban még kevéssé ismerik, nem tudják, milyen sokszínű, mennyire képes alkalmazkodni különböző stílusokhoz, korszakokhoz. Kevés olyan előadó akadt eddig, aki a határait annyira feszegette volna, mint én, de nekem ez az utam, ezt kell kamatoztatnom előadóként. Kötelességemnek érzem minden téren, hogy felhívjam a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyeket a hangszerem nyújt. Nemcsak a saját karrieremet kell hát egyengetnem, hanem a cimbalom jövőjét is biztosítanom, amennyire tőlem telik.
Nyitókép: Lukács Miklós
Fotó: Kleb Attila/A művész archívumából
