Tényleg egyetlen koncertet követően kérték föl, hogy legyen a morva együttes irányítója?

Így van, de már maga a hangversenymeghívás is váratlanul érkezett, még a pandémia időszakában. Fantasztikus élményt jelentettek a próbák, a koncert is különleges volt, akárcsak az a hallgatóság, amelyet Olmützben megismertem. Rég találkoztam ilyen érdeklődő, lelkes, aktív, ráadásul nagyon sok szeretetet adó publikummal.

Még a hangverseny éjjelén megkérdezte a társulat, lenne-e kedvem elvállalni a vezető karmesteri posztot, s néhány héttel később alá is írtuk a szerződést. Lassan két esztendeje, 2022 szeptemberétől dolgozunk együtt, s ajándékként élem meg a közös munkát.

Az Olmützi Morva Filharmonikus Zenekar Csehország második legrégebbi társulata, s az együttes felvirágoztatásában a zenei élet jelentős személyiségei vettek részt: Otto Klemperer és Václav Neumann karmester, Josef Suk és Gidon Kremer hegedűművész, valamint Pierre Fournier csellóművész. Annak idején Olmütz városi színházában volt karmester Gustav Mahler, s ma is komoly operatagozata van a teátrumnak. A település igazi ékszerdoboz, pezsgő és sokszínű kulturális élettel. Érdekes látni, hogy egy hozzánk hasonló, a szocializmusból kikeveredett ország mennyire más utat jár be, mint Magyarország…

Hamar Zsolt: Ajándék a közös munka a morva filharmonikusokkal
Fotó: Raffay Zsófia/A művész archívumából

 

A cseh lapok az utóbbi hetekben arról cikkeznek, hogy elképzelhető a színházi együttes és a zenekar összevonása, s a fúzió kapcsán fontos érvként emlegetik az Ön személyét, aki otthonos az operairodalomban, vezetett már Németországban A kategóriás, többtagozatú színházat, s a strukturális átalakításban ugyancsak gyakorlatot szerzett Pécsett…

A polgármesterrel és a kultúráért felelős alpolgármesterrel is tárgyaltunk már minderről, meglátjuk, végül milyen döntés születik.

Mindenesetre nagyon jól érzem magam a városban, izgalmas a német hagyományokat, értékrendet is magáénak valló zenei élet részesének lenni, ahogy nemcsak a maximális precizitást lehet megtalálni, hanem a mélységesen mély, gyönyörűséges szláv lelket is. Ettől az együttestől kérhetem azt, amit sok társulat nem ért, hogy játszanak úgy, mintha sírnának…

Minderről most a magyar közönség is meggyőződhetett, hiszen két hangversenyen is hallhatta a Morva Filharmonikusok játékát, májusban a Zeneakadémián adtunk koncertet és Olmütz testvérvárosában, Pécsett, a Kodály Központban. A hangversenyek egy európai turné állomásai, ezt az esztendőt ugyanis a cseh zene évének nyilvánította a cseh kormány a Smetanához és Dvořákhoz köthető évforduló nyomán. Így nemcsak Magyarországra visszük a cseh zenét, hanem Szlovéniába, Ausztriába és Horvátországba is.

Milyen művekből válogattak az esteken?

Smetana Az eladott menyasszony című operájának nyitánya után a zenekar történetében is jelentős szerepet játszó hegedűművész-zeneszerző, Josef Suk g-moll fantázia hegedűre és zenekarra című műve hangzik fel, a kiváló cseh előadóval, Ivan Ženatýval. A hegedűművész pályafutása majdnem négy évtizede, a Prágai Tavasz nemzetközi zenei verseny első díjának elnyerésével kezdődött, ő aktív művészi pályája mellett szenvedélyes tanár is. A szünet után Dvořák VII. (d-moll) szimfóniája következik. A komponista szintén sok szállal kötődött Olmützhöz, nevét viselő fesztivált is rendeznek a városban. A több országon átívelő turné zárja az idei évadot, de már a következő szezont is vendégszerepléssel kezdjük, folytatódik a cseh évad, ezúttal Lengyelország számos városában lépünk pódiumra.

Ahogy koncertjeik hegedűművésze, Ön is szeret tanítani, hiszen több mint két évtizede kezdett el magántanítványokkal foglalkozni.

Mindig erős vágyam volt nyomot hagyni, akár dirigensként, akár pedagógusként. A fiatal karmesterkollégák közül többen kerestek meg szaktanácsért, sokan közülük évről évre visszatérnek, sőt olyan tengerentúli dirigens is akad, aki minden évben Magyarországra jön, hogy folytathassuk a közös munkát.

A szombathelyi Bartók Szemináriumon 2015-ben tartottam először kurzust, majd 2020-ban indítottam el a COSYMA-projektet, posztgraduális képzést fiatal dirigenseknek. Mindez mutatja, régóta érlelődött bennem a vágy, a kíváncsiság, hogy belekóstoljak ezek mellett az egyetemi létbe is. Nagyon örülök, hogy végül ezt olyan kiváló intézményben tehetem, mint a Szegedi Tudományegyetem. Azzal a kéréssel hívtak meg, hogy hívjam életre az egyetemi zenekart, emellett kamarazenét és kamaraéneket oktatok. Szeretnénk akkreditáltatni a karmesterszakot (már folyik az előkészítés), hogy a következő év őszétől dirigensek is tanulhassanak az intézményben. Ahogy annak is ideje volna, hogy végre a zenekari zenészképzés is elinduljon, régi vesszőparipám, már tíz éve ebből a témából írtam a habilitációs dolgozatomat. Bízom benne, hogy a művészeti karon sikerül időálló értékeket teremteni.

Milyen tanári ars poeticát tart a legfontosabbnak? Korábbi beszélgetéseinkben említette, hogy a karmesterséget mesterségnek tartja, amelynek meg kell tanulni az alapjait…

Valóban, hiszen pontosan kell ütni, ez mindennek az origója. Ezután jöhet a maximális alázat a hivatás, a szakma iránt, a partnerség a tanítványokkal, hiszen közösen dolgozunk, gondolkodunk, együtt döbbenünk rá az ellentmondásokra, problémákra, s jó esetben közösen is oldjuk meg ezeket. Az angolszász típusú oktatásban hiszek. A hivatásunknak akadnak olyan elemei, amelyekről az iskolai órák során nem esik szó, ilyen a nonverbális kommunikáció, a koncentrálóképesség… Pedig ezeket fontos átadni, annak idején ezért is hívtam életre a posztgraduális karmesterképzőt.

Mennyire tanítható mindaz, ami miatt egy koncert nem csupán a hangok lejátszásáról szól?

Előadóként, karmesterként mindennap meg kell ezzel magamnak is birkóznom, s újra meg újra feltenni a kérdést, miként oldom meg a saját előadásaimon.

Lehet erről a fiatalokkal sokat beszélgetni, átélni közös élményeket, de el kell addig jutni, hogy felismerjék, lehet egy előadás technikailag tökéletes, ha nem ad boldogságot, akkor semmit sem ér…

Persze az, hogy mi jelenti a boldogságot, mindig az egyéntől függ, de úgy kell dolgozni, hogy a művésznek és a hallgatóságnak egyaránt megszerezzük ezt az élményt. Amikor arról beszélgetek a fiatal dirigensekkel, miként lehet a hangokon túli többletet is a produkcióhoz adni, akkor mindig elmondom a magam kétségeit, gondjait, megmutatom a hibáimat, és ez is segít abban, hogy a saját mondandójukra rátaláljanak. Legutóbb egy próbán kénytelen voltam bal kézzel vezényelni, s ez a változtatás életem egyik legjobb előadását hozta. Mert amíg a jobb kar nem tudott szabadulni a tudatos, pontos, precíz ritmusok rendszeréből, a bal kicsit sután, de a zene lényegét ragadta meg… Ilyen momentumoktól függ, miként hangzik fel egy estén a zenemű.

Sok koncert vár még Önre a közeljövőben?

Hosszú ideig „habzsoló” karmester voltam, ennek minden előnyével és hátrányával, azonban az utóbbi évek tanulsága az, hogy mértéket kell állítanom magamnak, s havi egy-két produkcióval elégedett vagyok. S kell idő a tanításra is.

Mi lesz a COSYMÁVAL, hiszen az utóbbi években már nem kapott hozzá semmilyen támogatást?

Bár sokan értetlenül néznek rám, miért tanítok hetente kétszer hat órát ingyen, de biztosan folytatni fogom valamilyen formában. Ugyanis abban hiszek, hogy mindazt, amit az ember az évek során megtanul, tovább kell adnia. Az oktatást a hazai zenei élet égetően fontos kérdésének tartom, s úgy vélem, mindannyiunknak tennünk kell érte!

 

Nyitókép: Hamar Zsolt mesterei - Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán - portréi alatt
Fotó: Hamar Zsolt archívumából