Különleges látványelemekkel is készülnek a Filharmónia Magyarország szervezte koncertekre, amelyen a Grammy-díjas énekegyütteshez a Kodály Filharmónia Debrecen csatlakozik, s a hangversenyeket Illényi Péter vezényli.

A turnét ihlető, a Warner gondozásában megjelent album címe: When You Wish upon a Star.

Így a műsorban olyan közismert filmek, mint a Hófehérke, az Aladdin, az Oroszlánkirály, a Dumbo, a Jégvarázs, a Pán Péter dalainak feldolgozásai szerepelnek. A hattagú együttes basszistája, Jonathan Howard mesélt a rendhagyó sorozatról.

Budapesten a Papp László Sportarénában énekelnek. Milyen kihívásokkal jár a föllépés a stadionokban, mire elegendő hat férfihang? Hogyan váltogatják az a cappella és a zenekari részeket?

Izgalommal tölt el bennünket minden alkalom, amikor stadionban énekelhetünk. Mindazt, ami általában a koncerttermekben és a templomokban szokott elhangzani, ilyenkor zeneileg és energia szempontjából is át kell alakítani, hogy betöltsük a hatalmas nyitott teret.

A legnagyobb zenei kihívás általában az, hogy megpróbáljuk megőrizni az érzékeny és intim a cappella éneklés integritását, miközben a hangosításon keresztül több tízezres közönséghez juttatjuk el.

Komoly együttes munkát igényel a technikusokkal, hogy a végül felhangzó hang ne térjen el túlságosan az eredeti, hangosítás nélküli produkciótól. S mint minden programnál, itt is kulcsfontosságú a ritmus. Tehát váltogatjuk az a cappella és a zenekari zenéket, hogy sokszínű legyen a műsor és lekösse a közönséget.

Jonathan Howard kedvence a Hercules

 

Miként született a Disney-előadás? Akadnak saját kedvenceik is a darabok között?

Mindannyiunknak vannak szeretett Disney-filmjei, az enyém a Hercules, amelynek igazi öröm, lelkesedés járja át a zenéjét. Latin és görög nyelvet tanultam az iskolában és az egyetemen, imádom, hogy segít a közönségnek megismerni a mitológiát, miközben szórakoztat.

Az egész produkció azért született, mert valami olyasmit szerettünk volna életre hívni, ami összehozza a család valamennyi generációját.

Most, hogy Disney százéves, vannak olyan filmek, amelyek a nagyszüleink kedvencei voltak, s akadnak újabbak is, amelyekért az unokahúgaink, öcséink rajonganak. A koncert kínálatában, a fantasztikus Disney-örökségben mindenki talál kedvérevalót, és bízunk abban, hogy a cappella stílusunkkal is plusz varázslatot tudunk adni a dalokhoz.

Önöknek a torkuk, a hangszálaik a hangszerük. Miként tartják karban?

Azt tapasztaltuk, hogy a legjobb az, ha mindegyikünk a saját ritmusa és szokásai szerint melegíti be a torkát, figyel a hangja gondozására. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a sok alvás és víz elengedhetetlen, de arra is ügyelünk, hogy ne terheljük túl a hangunkat. Azt azonban mindenkinek magának kell eldöntenie, számára mi a legjobb. Minden a saját hang és test ismeretéről szól, valamint arról, hogy azt tegyük, amire szükségünk van ahhoz, hogy a lehető legjobban teljesítsünk.

A király hat énekese a koncertpódiumon

 

Rendszeresen vendégszerepelnek Magyarországon. Milyen tapasztalataik, emlékeik vannak a koncertekről?

Nagy megtiszteltetés, hogy széles körben bejárhatjuk az országot. A magyar közönség túlnyomó többségben melegszívű. Ennek úgy vélem, ahhoz is köze van, hogy gazdag éneklési és klasszikus zenei hagyománnyal bírnak, s ez azt is jelenti, hogy az a cappella művészetet kiváltképp kedvelik.

Én magam pedig azért érzek különleges kötődést, mert a dédszüleim Magyarországon éltek.

S azt kívánom, bárcsak könnyebb lenne a magyar nyelv!

Az együttes tagjai olykor változnak, hogyan tudják így megőrizni a King’s Singers jellegzetes hangkultúráját?

Van három arany szabályunk: igyekszünk a lehető legritkábban tagot cserélni, s akkor is egyszerre csak egyetlen személyt. Ez biztosítja a hangzás állandóságát.

Az együttes olyan, akár egy vokális hangszer, ami fontosabb az egyes hangoknál.

Másfelől mindannyian azért vagyunk, hogy a zenét és a közös hangot szolgáljuk – ez az ethoszunk elengedhetetlen a megfelelő hangzáshoz és az egyensúlyhoz. Harmadrészt pedig szeretjük azt, amit csinálunk, ezért elkötelezetten dolgozunk. Sokkal könnyebben veti magát bele az ember valami olyanba, mint a King’s Singers hangja és művészete, ha hisz abban, hogy mindez valódi értéket képvisel. Ez vezet mind a hatunkat nap mint nap, amikor próbálunk és koncertezünk.

 

A The King’s Singers 1968. május 1-jén alakult a Cambridge-i King’s College-ban, amikor a diplomázott karénekes hallgatók koncertet adtak a Queen Elizabeth Hallban. A király énekesei vagy az éneklés királyai, ahogy gyakorta nevezik őket, az évek során többféle felállásban szerepeltek már, de a londoni debütálás immár öt évtizedes karriert indított útjára. Az együttes rendszeresen koncertezik a világ legnagyobb hangversenytermeiben, többek közt a londoni Royal Albert Hallban, a Sydney-i Operaházban, a Carnegie Hallban, a Pekingi Előadóművészetek Nemzeti Központjában vagy az amszterdami Concertgebouw-ban. Jelenlegi tagjai: Patrick Dunachie, Edward Button (kontratenor), Julian Gregory (tenor), Christopher Bruerton, Nick Ashby (bariton) és Jonathan Howard (basszus)

 

Nyitókép: A The King's Singers a pódiumon
Fotók: Filharmónia Magyarország