Talán pontosabb fogalmazás, ha időutazás helyett időhurkot mondok, ami egy külön alkategóriának számít az időutazásos zsáneren belül: ezekben a filmekben a történet főhőse többnyire a sztori ugyanazon pontjára tér vissza, gyakorlatilag az élete egy rövid szakasza (többnyire egy napja) ismétlődik meg újra meg újra meg újra. A műfaj alapkövét a Bill Murray főszereplésével készült kilencvenes évekbeli vígjáték-klasszikus, az Idétlen időkig tette le. Azóta láthattunk már időhurkos témában sci-fit, horrort, akciófilmet, romantikus mozit, tinidrámát, és egész biztos vagyok abban, hogy a felsorolásomnak akadnak hiányosságai. Baranyi Benő első nagyjátékfilmje, a Zanox – Kockázatok és mellékhatások megtekintése előtt kissé tartottam attól, mi újat lehet még kihozni ebből az eléggé agyonhasznált és elkoptatott témából. A minimális költségvetésből maximális kreativitással készült film azonban alaposan rácáfolt a félelmeimre. A Zanox nem kötelezte el magát egyetlen zsáner mellett sem, vérbeli műfajmix. Akad benne csipetnyi sorozatgyilkosos thriller, bőven adagolja nekünk a romantikus tinidráma elemeit, de alapvetően mégiscsak vígjáték, ami turbófokozatban használja ki az időhurkos sztoriban rejlő poénlehetőségeket, miközben nemcsak a rekeszizmainkat, de az érzelmeinket is alaposan megdolgozza. A film ugyanis elsősorban azért annyira szerethető, mert működik a középpontjában álló kamaszszerelem. Amikor Misi és Janka végiglassúzzák és végigcsókolózzák a fél estét a szórakozóhelyen, egyszerre poén – ugyanis a rendező zseniális montázsban mutatja be, hogy közben mindig különféle műfajú és tempójú zenék szólnak körülöttük, de ez őket nem érdekli, mert végig egymásba vannak gabalyodva – és egyszerre végtelenül romantikus, ugyanis képes felidézni bennünk az időszakot, amikor egy csóknak még HATALMAS jelentősége volt, és hosszú perceket (órákat?) tudtunk eltölteni ezzel. A Zanoxnak elhisszük, hogy bár Misi csak aznap jön össze Jankával, a lány mégis a világmindenséget jelenti neki, ezért bármit megtesz azért, hogy megmentse őt: akár az időben is hajlandó utazni érte.

Az időhurkos filmeknek két fajtája van. Az egyikben meg sem próbálják megmagyarázni a jelenséget, egyszerűen egy varázslat/csoda lesz belőle, ami valahogy megtörténik. A másik fajtájában már kapunk némi hevenyészett magyarázatot a dologra. A Zanox az utóbbi csoportba sorolható, de szerencsére nem valamiféle cseles időgép vagy idegen lények okozzák az időugrást, hanem egy kísérleti nyugtató és a város hírhedt alkoholistája, Karnevál Józsi saját főzésű házi pálinkájának utolérhetetlen kombinációja. Ez a duó okoz az érettségi napján időutazást Misinél, akinek az élete eddigi legjobb napja végződött tragédiával, és az újrakezdés lehetőségét megragadva mindenáron változtatni kíván ezen, még ha ehhez vállalhatatlan mennyiségű és minőségű pálinkát is kell lenyomnia a saját torkán. Baranyi egyik nagy húzása, hogy a cselekményt Dunaújvárosba helyezte: a filmes szempontból eddig majdhogynem kihasználatlan város pompás és egyedi hátteret ad a történetnek. A Zanox meg sem próbálja elrejteni a magyar gyökereit, sőt pont azért működik, mert a környezete és a kisvárosi szereplői jellegzetesen magyarok. A forgatókönyv gyakran már a karakterek neveiből is viccet csinál (ebből a szempontból az orvosi rendelős jelenet igazi kincsesláda), és valahogy mindig ügyesen találja meg a viccet a drámában és a drámát a viccben. Az alig másfél órás játékidejében egy cseppnyi üresjárat sincsen, és magát az időutazást is visszafogottan alkalmazza, kizárólag pont annyira, amennyire feltétlenül szükséges. Baranyi nem csak a környezet megválasztásában gondolkodik frissen, hanem a színészválasztásban is. Ismertebb neveket és arcokat szinte csak a legkisebb mellékszerepekben láthatunk, a többiek friss, nem agyonhasznált filmes arcok, és ez alatt nemcsak a fiatalokra gondolok. A Misit és Jankát alakító Bálint Előd és Erdős Lili is telitalálatok, de a film igazán nagy felfedezése a kísérleti gyógyszert felíró orvost játszó erdélyi színész, Hatházi András, aki lenyűgözően egyensúlyozik a karaktere drámai és vígjátéki oldala között. A Zanoxnak egyedi ízt kölcsönöz az is, hogy a Ricsárdgír zenekar kellemesen őrült dalai gyakran csendülnek fel a filmben. Baranyi Benő ezzel a filmmel kétségtelenül letette a névjegyét az asztalra: egy egyedi hangvételű, jó humorú alkotó, aki ügyesen ismeri ki magát a klasszikus filmes műfajokban, de nem amerikai, hanem nagyon is hazai, Magyarország-kompatibilis módon használja őket. Remélem, sok filmet láthatunk még tőle, mert ez a megközelítés jelenleg hiánycikket jelent idehaza.

A Zanox – Kockázatok és mellékhatások az HBO Max kínálatában érhető el.