A legtöbb krimi része a megoldás is. A film elején felteszik a kérdést, hogy ki lehet a gyilkos, és ha nem egy Columbo-epizódról van szó, a film végén meg is kapjuk a választ. Eleve kissé radikális megközelítés, ha egy krimiben válasz nélkül hagyják a nézőt, ugyanis a legtöbben szeretik, ha egy történetet szépen lezárnak, és nem maradnak elvarratlan szálak. Azt még talán elfogadjuk, hogy győz a rossz, de legalább tudjuk, hogy ki volt az. Ha egy film vállalja, hogy nem kínál válaszokat, általában nem szerepel túl jól a mozikasszáknál, legyen szó David Fincher zseniális Zodiákusáról vagy Az ígéret megszállottja című korai Sean Penn-rendezésről. Az Akkor éjjel nem hollywoodi termék, az európai film pedig híres arról, hogy nem feltétlenül a nagyközönség ízlését hivatott kiszolgálni – nálunk többnyire jobban belefér a kockázatvállalás. Dominik Moll, a Harry csak jót akar című kultfilm rendezője új munkájában egy nem fikciós, vagyis valós történetet bemutató könyvet dolgozott fel, és a valóság jelenléte elejétől a végéig visszaköszön a történetmesélésben. Bár az Akkor éjjel hősei rendőrök, nyoma sincs az amerikai filmekből visszaköszönő Piszkos Harry-másolatoknak.
Ha itt egy rendőr önkényeskedni kezd, magasról tojva a felettese parancsára, akkor rövid úton a testületen kívül találja magát. Ráadásul a nyomozást vezető új parancsnoknak, Yohannak (Bastien Bouillon összetett alakításában) olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, minthogy nincs büdzsé az ügy folytatására, a dolgozók arra panaszkodnak, hogy senki nem fizeti a túlórájukat, vagy éppen nem működik az őrsön a nyomtató, amikor legnagyobb szükség lenne rá. Hiába dolgoznak egy látszólag rendkívül izgalmas ügyön – egy fiatal lányt az utcán gyújtanak fel éjszaka a kertvárosban –, maga a nyomozás nagyrészt kulimunka sok-sok megfigyeléssel, tanúk és gyanúsítottak kihallgatásának tömkelegével, biztonsági kamerák felvételének nézegetésével, sehová sem tartó nyomokkal és rengeteg papírmunkával.
A film egyik központi szála az, ahogy az ügyön dolgozó nyomozópáros egyre több olyan férfit derít fel az áldozat életéből, akikkel dolga volt, és sokan közülük a korábbi intim kapcsolat ellenére sem mutatnak semmiféle érzelmet a kedves és életvidám lány tragikus halála kapcsán. Túl sok a lehetséges gyanúsított és túl kevés a valódi, használható nyom, ezért egy idő után a rendőrök egyike meg is jegyzi, hogy olyan, mintha nem egy, hanem az összes említett férfi gyilkolta volna meg őt.
![](/data/articles/5/57/article-5720/akkor_fit_800x10000.jpg?key=88cb53c7ce608da0b8d4fbabe91c627d)
Moll izgalmas kérdéseket tesz fel az erőszak természetéről (miért van az, hogy az összes hasonló ügy elkövetői férfiak, és akik nyomoznak az ügyekben, szintén férfiak?) és a férfi–női viszonyokról, és nem túl pozitív következtetésekre jut: valami baj van a férfiak és a nők között. A rendező már abban is szembe megy a hollywoodi klisékkel, hogy ugyan egy rendkívül sötét történetet mond el, de maga a környezet, amit bemutat, látszólag idilli. Az Alpok lábánál fekvő Grenoble városa és annak környéke festőien gyönyörű hely. Maga a gyilkosság is egy mutatós, parkos kertvárosi utcában történik. A háttérben feltűnő hegyek nagyságától a hőseink még kisebbnek látszanak, és a reménytelennek látszó ügy úgy tornyosul föléjük, mint az Alpok csúcsai. Dominik Moll nem sűrűn él a nyomozós thriller műfaj hagyományos eszközeivel, filmjéből hiányoznak a lövöldözések és autós üldözések, és az akciójelenetekhez legközelebb akkor merészkedik, amikor elcsattan néhány pofon. A drámája lassú folyású, észrevétlenül kúszik a bőrünk alá, hogy kényelmetlen kérdéseivel elgondolkodtasson bennünket. Nincs feloldozás, nincs kegyelem és nincs igazság: van úgy, hogy a legeredményesebb, leglelkiismeretesebb munka sem hozza meg gyümölcsét, és gyakran nem látjuk át, hol hibáztunk közben. Eljön az a pont, amikor már csak egy dolgot tehetünk: tovább kell lépnünk. Olykor ez a legnehezebb.
Az Akkor éjjel az HBO Max kínálatában látható.