Ez már bőven elég volt ahhoz, hogy valaki rövid úton egy elmegyógyintézet falai között találja magát. A sajátos állapot akkoriban annyira közismertté vált, hogy lépten-nyomon mondták ki bárkiről, nem kellett sokat tenni érte. Elég volt, ha valaki túl melankolikusnak bizonyult, túl sokszor mondott ellent, ingerlékeny vagy csak nagyszájú és lázadó típus volt, máris megvolt az esélye arra, hogy hisztérikusnak nevezzék. Az arisztokrácia és a gazdagabb polgárság körében különösen divatossá vált a férfiak által problémásabbnak tartott női családtagokat hisztériával diagnosztizáltatni, majd elzárni egy pszichiátriai intézet falai közé, hogy soha többé ne jelentsenek gondot.

Mivel a mentális betegségek kezelése akkoriban még gyerekcipőben járt, ezeken a helyeken tömegével keveredtek a valódi mentális betegek és a tévesen (vagy szándékosan tévesen) diagnosztizáltak, és a szakemberek jellemzően terápiának álcázott kínzásokkal gyötörték őket ahelyett, hogy segíteni próbáltak volna rajtuk. A jeges vizes terápiától kezdve a magánzárkáig számos embertelen módszerrel kínozták őket, miközben a hozzátartozóikat azzal áltatták, hogy gyógykezelést végeznek rajtuk. Ha pedig ezeknek eredménye egy magába forduló, élőhalott roncs lett, azt a terápia sikerének nevezték, mondván, hogy sikerült a beteget kigyógyítani a hisztériából. A párizsi La Pitié Salpêtrière az egyik hírhedt pszichiátria volt, ahol tömegével kezeltek hisztérikusnak titulált nőket. Ez a mai szemmel mindenképp horrorfilmekbe illő intézmény a helyszíne Mélanie Laurent színésznő (akinek Oxigén című filmjéről az Országúton is írtunk nemrég) új rendezésének, Az őrült nők báljának, ami megpróbál igazságot szolgáltatni azoknak a nőknek, akiknek az életét tönkretették ezzel.

Eugénie Cléry szerepében Mélanie Laurent

A Victoria Mas regényéből készült Az őrült nők bálja főhőse a fiatal párizsi hajadon, Eugénie Cléry, akinek apja szemében az a legnagyobb hibája, hogy túl okosnak született, és hajlamos időnként a férfiaknak is ellentmondani és felülbírálni őket, akár saját apját is. Bár Eugénie csodaszép teremtés, de sziporkái és iróniája miatt nem olyan egyszerű őt férjhez adni. Ebből egy idő után az apjának elege lesz, és amikor azt is megtudja, hogy lánya azt állítja, a holtak szellemeivel képes társalogni, elintézi neki a La Pitié Salpêtrière pszichiátria hosszú távú vendégszeretetét. A film egyik legszívszorítóbb képsorában azt látjuk, ahogy az apja és a testvére átveri Eugénie-t, így záratva be őt az embertelen intézmény falai közé, a lány pedig alig bírja felfogni, hogy a családtagjai hogyan tehettek vele ilyet. Az odakint szószátyár Eugénie odabent eleinte csendes megfigyelőjévé válik a környezetének, de még így is feltűnik az intézmény főnővérének, Geneviéve Gleizesnek, hogy ez a betegük nagyon más, mint a többi. Bár logikusnak tűnhetne, ha a film a Száll a kakukk fészkére modorában kettejük vetélkedéséről szólna, de Mélanie Laurent-t nem ez érdekelte, ő inkább azt mutatja be, hogyan alakulhat ki a nők közötti szövetség és bajtársiasság olyanok között is, akik látszólag egymás ellenfelei és komoly érdekellentét van köztük. Eugénie hatására ugyanis Geneviéve elkezdi felfogni, hogy az intézményük terápiái gyakorlatilag nem többek kínzásoknál, amelyek csak arra szolgálnak, hogy elhallgattassák azokat a nőket, akik meg mernek szólalni. Az őrült nők bálja nem szűkölködik a kegyetlen jelenetekben: a horrorisztikus helyszínen az alkalmazottak változatos módokon kínozzák a nőket, a kamera pedig nem fordul el diszkréten, hogy ennek látványát megspórolja nekünk. Az Eugénie-t alakító Lou de Laâge már az apácás Ártatlanokkal bizonyította, hogy a francia film egyik ragyogó tehetsége, és annyira szereti a kamera, hogy akkor is őt figyeljük, amikor hallgat miközben valaki mellette beszél. Geneviéve szerepét a rendező saját magára osztotta, és egy szándékosan visszafojtott alakítással hálálja meg az önmaga iránti bizalmát. A film cselekménye szép ívet fut be, hogy aztán a film végi, címadó bálba torkolljon, ahol a sok szál összeérése nagy érzelmi tűzijátékba torkollik. A természetfeletti szál a halottlátással azonban kissé kilóg Az őrült nők báljából, és ha nem is nagyon, de kicsit zavarossá teszi a mondanivalóját és az üzenetét, ezzel pedig az érzelmi hatást is tompítja. Ettől függetlenül Mélanie Laurent újfent bizonyította, hogy a francia film nemcsak színésznőként, hanem rendezőként is számíthat rá.

 

Az őrült nők bálja a Prime Video kínálatában látható.