A Netflix sokáig úgy gondolkodott, hogy angol nyelvű tartalmaival fogja meghódítani a világot. Ha voltak is idegen nyelvű filmjeik és sorozataik, azokat inkább a helyi, nagyobb piacok közönségigényeinek kielégítésére szánták, és nemigen számoltak azzal, hogy mondjuk egy francia, spanyol vagy német nyelvű filmmel, vagy sorozattal is képesek lehetnek világsikert elérni. Alapvetően két sorozat, a német Sötétség (Dark) és a spanyol A nagy pénzrablás (La Casa De Papel) váratlan és elképesztő nemzetközi fogadtatása kellett ahhoz, hogy a Netflix vezetői elkezdjenek komoly tényezőkként tekinteni a nem angol nyelven készülő produkcióikra is. Ma már szerencsére ott tartunk, hogy ezek közül sok kap tőlük megkülönböztetett figyelmet a promóció terén, az pedig már egyáltalán nem ritka, hogy a legnézettebb filmjeik/sorozataik között ilyen tartalmakat lássunk viszont. Ebben a kategóriában az arany középutat azok a produkciók jelentik, amelyeket Hollywoodban is kipróbált, de messziről jött rendezők készítenek anyanyelvükhöz visszatérve, egy hazai, de mégis világszerte ismert színész főszereplésével. Ennek iskolapéldája az Oxigén című klausztrofóbiás sci-fi/thriller. A filmet rendező Alexandre Aja 2003-ban új életet lehelt a francia horrorfilmbe Magasfeszültség című munkájával, utána pedig bő másfél évtizedre elcsábította őt Hollywood, hogy régi horrorsikerek pofás remake-jeit (Sziklák szeme, Piranha) készítse el. Persze a rendező egy idő után nem viselte jól a neki szánt skatulyát, maga mögött hagyta a remake-eket, és vagy eredeti horrort forgatott (az aligátoros Préda például Tarantino kedvenc 2019-es filmje volt), vagy csavaros thrillert (Louis Drax kilencedik élete). Az Oxigén a rendező nagy visszatérése hazájába: a Magasfeszültség óta most forgatott először francia nyelven, méghozzá egy francia filmsztár, Mélanie Laurent főszereplésével, aki a Becstelen Brigantyknak köszönhetően nemzetközileg is ismert és eladható.
Az Oxigén alaphelyzete könnyen ismerős lehet annak, aki látta a 2010-ben készült Élve eltemetve című angol nyelvű, amúgy spanyol filmet. Ott egy amerikai kamionos találta magát koporsóba zárva a föld alatt: volt egy mobiltelefonja, egy fényforrása, és rohamosan fogyott az ideje meg az oxigénje. Ezúttal koporsó helyett egy hibernációs kapszula szolgál börtönül a főhősnek – ez egyrészt azt jelenti, hogy science fictionről van szó, ami valamikor a jövőben játszódik, másrészt azt, hogy a főszereplőt csupa csúcstechnológiás kütyü veszi körül: odabentről hívást tud indítani és interneten böngészni is. Ám ami a filmesek szempontjából igazán fontos: a koporsóval ellentétben a hibernációs kapszulának saját világítása van, így nem kellett filmjük teljes megvilágítását egy öngyújtó vagy egy mobiltelefon halovány fényére bízniuk. Nehezíti a helyzetet, hogy a kapszulában felébredő hősnőnk amnéziás, még a saját nevére sem emlékszik, és csak halovány emlékei vannak egy kórház sürgősségi osztályáról meg arról, hogy valahol a nagyvilágban van egy szerető férje. Az Oxigén ugyan egyszereplős film, de csak látvány tekintetében: hangban több partnere is van Mélanie Laurent-nak, főképp a kapszula mesterséges intelligenciáját alakító Mathieu Amalric, aki – direkt vagy sem – mintha némi szarkazmust is csempészne hangjátékába. Hősnőnknek körülbelül a film játékideje (100 perc) áll rendelkezésére ahhoz, hogy rájöjjön, kicsoda ő, hol van éppen, hogy került oda és hogyan juthatna ki onnan ép bőrrel. A sci-fi-rajongók a kiindulópontot ismerve a hol van éppen kérdésre viszonylag gyorsan rávághatják a választ, a többi téren azonban az Oxigén valóban képes meglepetésekkel szolgálni. Alexandre Aja azért olykor kicsit csal, és apró emlékfoszlányok, bevillanások segítségével néha kitörünk a kapszula-koporsó klausztrofób teréből. Gyakorlatilag nincs olyan pont Mélanie Laurent teste körül, ahová Maxime Alexandre operatőr ne rakná le a kameráját, de erre szükség is van ahhoz, hogy a „szűk tér egyetlen szereplővel” koncepció ne váljon gyorsan egyhangúvá.
A sztori igazi high concept bravúr, a kiindulópont is izgalmas, bár ez nem jelenti azt, hogy az Oxigén hibátlan lenne. Először is a százperces játékidő kissé sok ehhez, akad egy-két üresjárat, ráadásul Aja azt a hibát is elköveti, hogy meglehetősen lazán kezeli az oxigén fogyását. Ha olyan a kedve, villámgyorsan fogy, máskor meg úgy tűnik, mintha megállna a fogyás. Ez olykor kissé zavaró, ahogy az is, hogy bár az Oxigén nem horrorfilm, a rendező horroros múltja időnként előtör, és megjelenik néhány teljesen felesleges és erőltetett ijesztgetés is a filmben. Az Oxigén ezzel együtt is üdítő színfolt a Netflix választékában, ráadásul Mélanie Laurent is maximálisan megmutathatja benne, milyen sokoldalú tehetség.
Az Oxigén a Netflix kínálatában látható.
