„István-zenekarosnak lenni varázslat és megtiszteltetés” – írta Antal Mátyás az együttesről szóló egyik jubileumi összeállításban, hiszen a fuvolaművész-karmester is ebben a társulatban kezdte zenei pályafutását, mint oly sok más neves muzsikus. S hogy miként vált a korábbi amatőr ifjúsági társulat a komoly, immár hivatásos együttes alapkövévé, erről mesélt Záborszky Kálmán.

Záborszky Kálmán

 

Alapításakor, 1954-ben a zenekar tizenöt főt számlált. Az első év végére hatvan tagja lett, majd két évvel később e létszám nyolcvan főre duzzadt, s az együttes a Zeneakadémián adott koncertet, ahol négy évre rá már éves bérletsorozata volt. A zenekar szakmai nevelésébe 1965-ben bekapcsolódott Ferencsik János, aki haláláig rendszeres vendég karmestere volt az együttesnek. Támogató jelenléte rengeteget számított a zenekar fejlődésében.

Úgy vélem, minden a vezetőségen múlik. Édesapám a kezdetektől következetesen és szigorúan vezette a zenekart. Emellett rendkívül motiválóan hatott, hogy rendszeresen katarzisélményt nyújtó alkotásokat játszottak – ez a szó legnemesebb értelmében függőséget okoz, és az ember mindig többet és többet szeretne belőle átélni.

Az együttes mellé a kezdetektől a legnevesebb karmesterek álltak, hogy a művészi színvonal folyamatosan fejlődhessen: Kovács Dénes, Kórodi András, később Kocsis Zoltán, Jurij Szimonov, Medveczky Ádám. Istvánosnak lenni nem csupán azt jelenti, hogy a tagok egy jó zenekarban játszanak jó műveket, ezen túl egy tiszta és elhivatott értékrendű közösséghez is tartoznak.

S mostanában, a világjelenséggé vált értékválság közepette ez felbecsülhetetlen fontosságú. Ezt a különleges zenekari légkört nemcsak belülről jó megtapasztalni, a közönség is egyértelműen érzékeli a koncertjeiken.

 

Ahogyan azt is, hogy összeszokott, sok éve együtt játszó fiatalok muzsikálnak a társulatban. A fiatal zenészek a Tücsök vagy a Kabóca Zenekarban kezdik, később pedig következhet az Ormányos Falka Fagottzenekar, az Ütőegyüttes, vagy a Nőikar, Férfikar… A Záborszky Kálmán által negyedszázadon át épített zuglói műhelyben, a Szent István Király Szakgimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Iskolában összesen tizenhat együttes dolgozik. Ennek az egymásra épülő rendszernek a szakmai csúcsa ma a Szent István Filharmonikusok.

A Tücsök és Kabóca Zenekarba – magyarázza Záborszky Kálmán – azok a gyerekek kerülnek, akik a felvételi során kimagaslóan tehetségesnek bizonyulnak. Ez az első lehetőségük, hogy zenekarban, megbecsült zenészi pozícióban gyakoroljanak, ahol szabályok vannak, felelősség és kötelezettség a többiek és a közös zenélés iránt. Ezekben a zenekarokban megtanulják, hogyan váljanak felelős zenészekké, és ahogy lépegetnek előre a korosztályukhoz illő együttesekben, egyre magabiztosabban tudnak eljátszani nehezebb darabokat is. Azért jó, hogy sokféle társulat működik, mert az adott hangszerhez kapcsolódó repertoárban is specifikus jártasságot szereznek, ami elmélyíti zenei tudásukat. Ezáltal egy olyan megalapozott, biztos hangszeres tudásra tesznek szert, amit egy szimfonikus zenekarban nem tudnának elsajátítani.

A Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában a gyerekek az életkori sajátosságaiknak megfelelően mindig egyre magasabb szintre lépnek. Így alakítottuk ki a rendszert, s a stafétabotot meglepően könnyen veszik át az újak. A zenei műhely védjegye, hogy hidat teremt az iskolapad és a pódium között. Más itt tanulni, ahol minden tehetséges gyerek kiskorától lehetőséget kap, mint egy olyan iskolában, ahol csak és kizárólag a zenekari vizsgán kell közönség előtt játszaniuk. Erre nagyon jó példa az évente megrendezett tihanyi zenei tábor, ahol a kisgyerekek minden este koncertet adnak. Itt lehet hibázni is, és át lehet élni a sikereket. Ebből lehet a legtöbbet tanulni. S a közös munka hozadékának tartom a művészi színvonal fejlődését.

Záborszky Kálmán is a gimnáziumi zenekarban kezdte tizennégy évesen, csellistaként. Egyértelmű volt számára, hogy később folytatni fogja az édesapja által megkezdett építkezést. Ugyanakkor nemcsak a zenei társulatok életre hívását, hanem a közönségépítést is fontosnak tartotta, mert mindig hitt abban, hogy értékes kultúrával a társadalmat is formálni lehet.

A Pastorale-sorozatot 1997-ben hívtuk életre Solymosi-Tari Emőke zenetörténész, szerkesztő-műsorvezető kollégámmal karöltve – folytatja Záborszky. – Megváltozott a világ, a gyerekek ingerküszöbe magasabbra tolódott, és én ebben láttam a megújulás lehetőségét. Szerettem volna egy olyan sorozatot létrehozni, amelyben a narrátor elmagyarázza a műsor mondanivalóját, tánccal és vetítéssel kiegészítve, vagyis különböző művészeti ágakat ötvözve nyújt számukra általuk is befogadható komolyzenei élményt. Emellett elindítottuk a Térzene-sorozatot, épp azért, mert aki nem megy el egy komolyzenei koncertre, így az utcán akarva-akaratlanul is belebotlik. Zugló legforgalmasabb helyein lépünk fel, ahol könnyebben befogadható, populárisabb műveket játszunk, ismert, népszerű szimfonikus és filmzenékből válogatott művekből, hogy így is meghozzuk a kedvet az emberek számára, akik korábban esetleg nem találkoztak a klasszikus zenével. Az előadások könnyed kikapcsolódást, kulturált szórakozást kínálnak. Az utóbbi években a Szakgimnázium Fúvószenekara ad hangulatos koncerteket, Makovecz Pál igazgató vezényletével. Fontos a Tea-koncert-sorozatunk, a nyugdíjasoknak ajánl évente négy alkalommal igényes zenei műsort a Zuglói Zeneházban. Az egyórás előadást, amelynek állandó műsorvezetője Zelinka Tamás, terített asztal mellett hallgathatják meg vendégeink. Az idősek számára ez kiváló lehetőség ismerkedésre, közösségépítésre is. 2020-tól a koronavírus miatt ezek a programok elmaradtak, de amint a járványhelyzet lehetővé teszi, ismét koncertet tartunk.

 

S hogy hogyan fejlődhet tovább a Szent István Filharmonikusok?

Fejlődésének lehetősége abban áll, hogy a zenekar megkérdőjelezhetetlenül magas színvonalú műsorokat mutat be folyamatosan, neves vendég karmesterek közreműködésével, akik továbbviszik az együttes hírét.

Záborszky Kálmán karmesterként azt szereti, ha az ember „belebújik” a zenei alkotásba.

Mindig rendkívül érdekes tapasztalat megpróbálni az adott zeneszerző szemszögéből vizsgálni a művet, valahogy mindig gazdagítja az ember saját karmesteri gondolkodását, koncepcióját. Az, hogy egy zenei elképzelést miképpen lehet átültetni a zenészek fejébe a próbák során, nos, ehhez leleményesnek, szemléletesnek kell lenni, ez néha magától értetődő, máskor igen küzdelmes folyamat. A lényeg, hogy hitelesek maradjunk. Vallom, hogy ha a karmester teljes mellszélességgel hisz a zenemű üzenetében, az előbb-utóbb átragad a zenekari tagokra is.

S mit kíván a saját hetvenötödik születésnapjára és az együttes következő jubileumára?

Egyelőre az együttes hetvenedik születésnapjában gondolkodunk, amit méltó módon akarunk megünnepelni. A jövőre nézve pedig nyugodt működést, kiváló koncerteket, anyagilag és erkölcsileg is megbecsült zenekart szeretnék, és azt, hogy az ifjúsági programok minél több gyereket vonzzanak.