Geszti Péternek közismerten jó érzéke van a populáris dolgokhoz, jó érzékkel szagolja ki, hogy mi az, amiből siker lehet, és nem csoda, hogy a Szia Életem! forgatókönyve láttán producerként sikerszagot érzett. Vékes Csaba szkriptje egy klasszikus séma sokadik feldolgozása, gyakorlatilag a Három férfi és egy mózeskosár című régi francia sikermozi alaphelyzetének újramelegítése és átírása egyetlen férfire és egy kisfiúra. Arra a mára kissé meghaladott, de filmen azért még mindig működőképes klisére épít, hogy a férfiak alapvetően elég ügyetlenek a gyereknevelésben, ám ha a kényszer (élet) úgy hozza, akkor sok ügyetlenkedés árán ugyan, de képesek gatyába rázni önmagukat és felnőnek a feladathoz. Mivel az ügyetlen/morgós apuka és nagyszájú kisgyerek egymásra találásáról már tényleg rengeteg filmet láttunk, így az alkotók önmagában a sztorival nem tudtak nagyot gurítani, a Szia Életem! működőképessége így leginkább azon múlt, hogy megtalálják-e a megfelelő főszereplőket hozzá. Thuróczy Szabolcsnál a 2020-as évek Magyarországán szinte képtelenség elképzelni jobb morgós, de azért titkon hatalmas szívű középkorú férfiszínészt, ráadásul a közönség is imádja őt – az első feladatot Gesztiék tökéletesen abszolválták. Ennél valamivel nehezebb dolguk lehetett a főszereplő kisfiúval. A magyar filmek hagyományosan teli vannak meglehetősen rossz gyerekszereplőkkel, és ugyan akadnak pozitív kivételek, de minden egyes Olvasztó Imrére jut legalább öt-hat olyan gyerekszínész, aki annyira művi, hogy a játéka szinte leesik a vászonról. A Szia Életem! Samuja, Pásztor-Várady Mór szerencsére messze nemcsak cuki, hanem tényleg természetesen tud létezni a kamerák előtt, és a tehetségére bizonyíték, hogy a kissrác rendszeresen játszik színházban is, szóval komoly esély van arra, hogy a színészi karrierje nem merül majd ki ebben az egy filmben. De hiába lenne jó külön-külön a két főszereplő, ha együtt nem működnének. Ők ketten szerencsére párosban is ragyognak, és bár tényleg jól ismert formulát (rosszcsont gyerek + mogorva pasi) hoznak, ezt olyan csodásan és manírmentesen teszik, hogy ettől életre kel a film, pedig a forgatókönyv tényleg nagyrészt filmes közhelyek egymásra dobálásából áll.
Barna népszerű író, legalábbis az volt hat évvel ezelőtt, amikor megjelent egy nagy sikerű, sok példányban eladott fantasy regénye. Azóta azonban semmit nem írt, jobbára tévéműsorokban celebeskedett. Amikor a kiadója visszadobja a második regényét azzal, hogy ez a Vuk történetének pofátlan lenyúlása, és ezért szerződést akarnak bontani vele, a férfi kikönyörög magának tíz napot, és megígéri, hogy ennyi idő alatt elkészül az új kötetével. A határidő közeledik, és pont ekkor lép be az életébe Barna egyik exe, aki a közös gyereküket rábízza hősünkre: ha mostanáig kimaradt a neveléséből, tíz napig igazán vigyázhatna rá, amennyi időre az anyjának egy ösztöndíj miatt el kell repülnie Japánba. Barna gyakorlatilag belekényszerül a gyereknevelésbe, miközben láthatóan se kedve, se érzéke nincs hozzá, amit már azzal is bizonyít, hogy akárhányszor Samu bepisil, a pisis ruháit a mosógép helyett egyből a kukába dobja. Innentől nem nehéz kitalálni a történet fordulópontjait: hősünk eleinte minden erejével azon van, hogy lepasszolja valakinek a kis Samut, aztán rájön, hogy kénytelen lesz együtt tölteni vele az időt, az ezzel a ténnyel való megbékélés pedig lassan, de biztosan vezet odáig, hogy a morc férfiban is megszülessenek az atyai érzések, és a kisfiú is elkezdjen kötődni a korábban nem ismert apukájához. Vékes Csaba forgatókönyvíró (és mellékszereplő) többgyerekes apukaként érezhetően saját tapasztalatból merített, amikor azokat a jeleneteket írta, amikben a kis Samu épp Barna idegeire megy, mert nem hagyja dolgozni, és kétségtelenül ezek a Szia Életem! legsikerültebb pillanatai. Amikor a rendező hagyja, hogy a két főszereplő egymással foglalkozzon és egymásra reagáljon, a film is működik. A gond csak az, hogy az alkotók mindezt kevésnek gondolták, és úgy hitték, az lesz a jó, ha a két szereplő a mesék, a mesélés ereje által kezd majd kötődni egymáshoz. Ennek köszönhetően Barna rendszeresen mesél a kisfiúnak, és ezek a mesék játékos fantasy-jelenetek formájában a nézők szeme előtt is megjelennek, sajnos teljesen feleslegesen. A szereplők kapcsolata e segédeszköz nélkül is kiválóan működik, ráadásul még akad pár frappáns mellékszereplő (Kovács Patrícia, Vékes Csaba, Elek Ferenc, Pálmai Anna…), akik időről időre új színt hoznak a filmbe. Kár, hogy a legtöbb vígjáték Achilles-sarkát jelentő befejezés itt is sántít egy kicsit, és a giccshatárt is sikerül átlépni, de a Szia Életem! végeredményben így is egy szerethető, mókás és melegszívű családi film két remek főszereplővel a középpontban.
A Szia Életem! a Netflix kínálatában látható.
