Geszti Péternek közismerten jó érzéke van a populáris dolgokhoz, jó érzékkel szagolja ki, hogy mi az, amiből siker lehet, és nem csoda, hogy a Szia Életem! forgatókönyve láttán producerként sikerszagot érzett. Vékes Csaba szkriptje egy klasszikus séma sokadik feldolgozása, gyakorlatilag a Három férfi és egy mózeskosár című régi francia sikermozi alaphelyzetének újramelegítése és átírása egyetlen férfire és egy kisfiúra. Arra a mára kissé meghaladott, de filmen azért még mindig működőképes klisére épít, hogy a férfiak alapvetően elég ügyetlenek a gyereknevelésben, ám ha a kényszer (élet) úgy hozza, akkor sok ügyetlenkedés árán ugyan, de képesek gatyába rázni önmagukat és felnőnek a feladathoz. Mivel az ügyetlen/morgós apuka és nagyszájú kisgyerek egymásra találásáról már tényleg rengeteg filmet láttunk, így az alkotók önmagában a sztorival nem tudtak nagyot gurítani, a Szia Életem! működőképessége így leginkább azon múlt, hogy megtalálják-e a megfelelő főszereplőket hozzá. Thuróczy Szabolcsnál a 2020-as évek Magyarországán szinte képtelenség elképzelni jobb morgós, de azért titkon hatalmas szívű középkorú férfiszínészt, ráadásul a közönség is imádja őt – az első feladatot Gesztiék tökéletesen abszolválták. Ennél valamivel nehezebb dolguk lehetett a főszereplő kisfiúval. A magyar filmek hagyományosan teli vannak meglehetősen rossz gyerekszereplőkkel, és ugyan akadnak pozitív kivételek, de minden egyes Olvasztó Imrére jut legalább öt-hat olyan gyerekszínész, aki annyira művi, hogy a játéka szinte leesik a vászonról. A Szia Életem! Samuja, Pásztor-Várady Mór szerencsére messze nemcsak cuki, hanem tényleg természetesen tud létezni a kamerák előtt, és a tehetségére bizonyíték, hogy a kissrác rendszeresen játszik színházban is, szóval komoly esély van arra, hogy a színészi karrierje nem merül majd ki ebben az egy filmben. De hiába lenne jó külön-külön a két főszereplő, ha együtt nem működnének. Ők ketten szerencsére párosban is ragyognak, és bár tényleg jól ismert formulát (rosszcsont gyerek + mogorva pasi) hoznak, ezt olyan csodásan és manírmentesen teszik, hogy ettől életre kel a film, pedig a forgatókönyv tényleg nagyrészt filmes közhelyek egymásra dobálásából áll.

Fotó: Gordon Eszter
 

Barna népszerű író, legalábbis az volt hat évvel ezelőtt, amikor megjelent egy nagy sikerű, sok példányban eladott fantasy regénye. Azóta azonban semmit nem írt, jobbára tévéműsorokban celebeskedett. Amikor a kiadója visszadobja a második regényét azzal, hogy ez a Vuk történetének pofátlan lenyúlása, és ezért szerződést akarnak bontani vele, a férfi kikönyörög magának tíz napot, és megígéri, hogy ennyi idő alatt elkészül az új kötetével. A határidő közeledik, és pont ekkor lép be az életébe Barna egyik exe, aki a közös gyereküket rábízza hősünkre: ha mostanáig kimaradt a neveléséből, tíz napig igazán vigyázhatna rá, amennyi időre az anyjának egy ösztöndíj miatt el kell repülnie Japánba. Barna gyakorlatilag belekényszerül a gyereknevelésbe, miközben láthatóan se kedve, se érzéke nincs hozzá, amit már azzal is bizonyít, hogy akárhányszor Samu bepisil, a pisis ruháit a mosógép helyett egyből a kukába dobja. Innentől nem nehéz kitalálni a történet fordulópontjait: hősünk eleinte minden erejével azon van, hogy lepasszolja valakinek a kis Samut, aztán rájön, hogy kénytelen lesz együtt tölteni vele az időt, az ezzel a ténnyel való megbékélés pedig lassan, de biztosan vezet odáig, hogy a morc férfiban is megszülessenek az atyai érzések, és a kisfiú is elkezdjen kötődni a korábban nem ismert apukájához. Vékes Csaba forgatókönyvíró (és mellékszereplő) többgyerekes apukaként érezhetően saját tapasztalatból merített, amikor azokat a jeleneteket írta, amikben a kis Samu épp Barna idegeire megy, mert nem hagyja dolgozni, és kétségtelenül ezek a Szia Életem! legsikerültebb pillanatai. Amikor a rendező hagyja, hogy a két főszereplő egymással foglalkozzon és egymásra reagáljon, a film is működik. A gond csak az, hogy az alkotók mindezt kevésnek gondolták, és úgy hitték, az lesz a jó, ha a két szereplő a mesék, a mesélés ereje által kezd majd kötődni egymáshoz. Ennek köszönhetően Barna rendszeresen mesél a kisfiúnak, és ezek a mesék játékos fantasy-jelenetek formájában a nézők szeme előtt is megjelennek, sajnos teljesen feleslegesen. A szereplők kapcsolata e segédeszköz nélkül is kiválóan működik, ráadásul még akad pár frappáns mellékszereplő (Kovács Patrícia, Vékes Csaba, Elek Ferenc, Pálmai Anna…), akik időről időre új színt hoznak a filmbe. Kár, hogy a legtöbb vígjáték Achilles-sarkát jelentő befejezés itt is sántít egy kicsit, és a giccshatárt is sikerül átlépni, de a Szia Életem! végeredményben így is egy szerethető, mókás és melegszívű családi film két remek főszereplővel a középpontban.

A Szia Életem! a Netflix kínálatában látható.