Gazdag örökséget kapott, rokonságban állt a porcelángyáros Zsolnay család operaénekes, színész tagjaival, Zsolnay Olgával és Rózsival meg a színművész Tolnay Klárival is. Muzsikus családba született 1943-ban Pomázon, édesapja a szentendrei Béke Szálló prímása volt, Zsuzsa tőle leste el a hegedülés művészetét, tőle tanulta az első dalokat. Repertoárja rohamosan növekedett, még nem volt tízéves, amikor már százhúsz dalt játszott, s a pomázi cigánykocsma asztalára állítva aratta a sikereit.
Ekkor tragédia a famíliát: elveszítette a családfenntartó édesapát, és Zsuzsanna tízévesen lépett az örökébe a Béke Szállóban. Az akkori tanácselnöktől külön papírt kapott, mely szerint este tíz óráig játszhatott Pomázon és Szentendrén. Kellett a pénz az ötvenes évek szegénységében, amelyben családjával élt, no meg azért, mert tízévesen már az akkor alakult Rajkó Zenekar tagja lett. Reggelijét, vacsoráját útközben kereste meg, a HÉV oda-visszaútján, ahol az utasoknak játszott. Tandíjat ugyan nem kellett fizetnie, de sokáig fizetést sem adtak neki.
Kapott viszont zenei muníciót, nem is keveset. Mestere, mint a Rajkóban annyi későbbi nagy hírű muzsikusnak, Farkas Gyula volt, aki nem csupán a zenére tanította a gyerekeket, hanem a megfelelő viselkedésre is.
Hogyne, hiszen éttermekben, szállodákban, előkelő közönség előtt kellett megjelenniük. S jöttek a külföldi meghívások, Zsuzsának Nyugat-Németországba, Helsinkibe, Varsóba. Akkor már virtuóz módon játszott, ezt Boross Lajos prímásnak is köszönhette, tőle sajátította el a szakma minden csínját-bínját, de legfőképpen azt, hogy engedje a fantáziáját szárnyalni. Azt, hogy a zenélés több, mint a kottaolvasás. A muzsikába bele kell tennie magát is, azt, amit egyedül csak ő tud.
Horváth Zsuzsa szívvel-lélekkel muzsikált
Mint mindenütt Horváth Zsuzsa ott is felnőtt a feladathoz, nem vallott szégyent a nagy hírű muzsikus nyomdokaiban sem. Repertoárja pedig már jóval túlnőtt a magyar nótán. Éppen úgy játszott filmzenét, mint rapszódiákat vagy klasszikusokat. A lényeg csak egy volt: legyen a darabnak lelke, amelyhez ő is hozzá tudja tenni a sajátját.
Magát adta mindig, s ez meghozta számára az újabb sikereket. Ismét külföldre hívták, sokáig játszott Belgiumban, szállodákban, ahol valósággal rajongtak érte. Hogyne, hiszen férfi prímásból nem egy van, na, de női prímás! Kuriózumnak számított, s mivel ez istenadta tehetséggel párosult, művészetével eljutott a legmagasabb csúcsokra, játszott grófok és királyok előtt is – mindenütt nagy elismeréssel. A világ számos pontján megfordult, Hollandiától Indonéziáig, Bulgáriától Szingapúrig. De soha nem feledkezett meg a hazájáról sem. Hosszú ideig volt prímása a patinás Kulacs étteremnek, ahol férjével, Puporka András klarinétművésszel zenélt a vendégeknek. Művészi pályája itthon, a 100 Tagú Cigányzenekarban teljesedett ki.
Nemcsak zenei tehetség volt, megállta a helyét a filmvásznon is. Szerepet kapott a Cinka Panna, a Csodacsatár és a Gül Baba című filmben is. A művészvilág tagjaként együtt játszott többek között Jávor Pállal, Gyurkovics Máriával és Latabár Kálmánnal.
Házasságai azonban nem voltak annyire sikeresek, mint művészi pályafutása. Háromszor ment férjhez, háromszor vált el. Boldogságát gyermekeiben találta meg, különösen András fiában, akit énekhangja a magyar nóta királyává emelt.
Tehetségét pedig nem őrizte meg magának, amíg tehette, fogadott tanítványokat is. Leghíresebb prímás közülük Mága Zoltán és Roby Lakatos lett.
Lelkét 2015-ben adta vissza teremtőjének. Nem az ő szégyene, hogy kitüntetések nem kísérték pályáját, bár az igazi elismerést számára mindig a közönség szeretete jelentette. Szülőhelye, Pomáz 2022-ben avatta posztumusz díszpolgárrá, egy évre rá pedig ugyanitt teret neveztek el róla. Szerény viszonzásul azért a rengetek ajándékért, amit ő adott életében a közönségnek.
Nyitófotó: Horváth Zsuzsa cigányprímás emlékére Budapesten a Muzsikus Cigányok Emlékhelyén 2019-ben avatták föl Illyés Antal szobrászművész domborművét
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
