A passacaglia örök érvényű variációs formáját használja fel Bella Máté műve, a Celestial Pathways (Csillagösvények), amely az intézmény másfél százados jubileumára született. A Zeneakadémia Zeneszerzés Tanszékének oktatója darabjának alapját – az ismertető szerint – visszatérő zenei szövet adja, amely szimbolikus „magként” táplálja a kibontakozó rétegeket, motívumokat és hangszíneket.

A zenei gondolat lassan terebélyesedik, mígnem égig érő fává nő: gyökerei a hagyományok, lombkoronája pedig a jövő felé nyújtóznak – csillagösvényeket rajzolva az égbe.

Múltat, jelent és jövőt foglal egybe az est, hiszen az intézmény néhány egykori tanárának műve szerepel még a programban, s olyan tehetségek lépnek föl, mint a tizenhét éves hegedűvirtuóz, Gertler Teo, Szabó Balázs orgonaművész vagy Teremi Dárius karmester, aki idén júniusban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, s aki a növendékekből álló Zeneakadémia Szimfonikus Zenekart dirigálja.

Liszt Ferenc 1865-ben
Képforrás: Fortepan/Francia Nemzeti Könyvtár adománya
 
 
Világhírű intézményünk története a Hal téren kezdődött, a kútra, a haláruslányt ábrázoló, homokkő szoborra néző házban, amelyben eredetileg Friedrich mester vívóiskolája működött. A tizenhat szobás épületet a korabeli kultuszminisztérium bérelte ki az alapítandó iskola számára, s első emeletén alakítottak ki lakást Liszt Ferencnek, aki 1873 őszén költözött ide.

Már 1840-es pesti látogatásának idején felvetette a zeneszerző-zongoraművész a Zeneakadémia alapításának gondolatát, s az 1870-es évek táján egyre gyakrabban fordult meg a városban. Állandó lakást is bérelt 1871-től, először a Nádor utcában. Abban az esztendőben kapta meg a királyi tanácsosi kinevezését, mellé tiszteletdíjként évi négyezer forintot, és megtett mindent azért, hogy előmozdítsa a Zeneakadémia ügyét. Rendszeressé váló pesti tartózkodásai is fölpezsdítették az egyre gazdagabbá váló hazai zeneéletet, hiszen jelenléte számos neves művészt vonzott ide a világból, sokasodtak a tanítványai is. A parlament pedig, ahogy arról a Pester Llyod is beszámolt, 1873 februárjában megszavazta a Országos Magyar Királyi Zeneakadémia felállítását.

„Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelvben való sajnálatos tudatlanságom ellenére születésemtől a sírig szívemben és érzéseimben magyar maradjak, és ennek megfelelően odaadóan elő kívánjam mozdítani a magyar zenekultúra ügyét” – írta ezt követően Liszt barátjának, báró Augusz Antalnak 1873. május 7-én.

Liszt ötvenéves művészi jubileumát ugyancsak Pesten köszönthette 1873 novemberében. Többnapos ünnepségsorozatot rendeztek tiszteletére, már 8-án este megjelent a Hal téren a szerzeményeit játszó katonabanda, a házak ablakaiban gyertyák gyúltak, s a zeneszerző minden felbukkanását hatalmas tapssal jutalmazta a teret ellepő tömeg.

A Zeneakadémia életre hívása azonban anyagi nehézségek miatt egyre késett. Végül 1874 júliusában ismételt, ezúttal már eredményes interpelláció hangzott el ez ügyben az országgyűlésben. A következő év márciusában Ferenc József a leendő intézmény elnökévé nevezte ki Liszt Ferencet, szeptemberben pedig Trefort Ágoston kultuszminiszter Erkel Ferencet igazgatóként és tanárként, idősb Ábrányi Kornélt titkárként és tanárként, Volkmann Róbertet tanárként, később pedig Nikolits Sándort segédtanárként alkalmazta.
A Zenészeti Lapok októberi 17-i számában jelent meg a felvételi követelmény az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia 1875–1876. évre szóló tanfolyamára, s mivel a felvételi vizsgák elhúzódtak, végül a megnyitóra 1875. november 14-én került sor.

Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia működését öt tanárral és harmincnyolc növendékkel kezdte meg 1875. november 15-én, a Hal tér 4-es számú házának második emeletén.

Az első esztendőben Liszt zongorát, Erkel Ferenc zongorát és magyar stílust tanított. Robert Volkmann és Nikolits Sándor vállalták az összhangzattan, az ellenpont és a hangszerelés, Volkmann továbbá a zeneszerzés, Nikolits a zenetörténet oktatását. Az intézmény titkára, Ábrányi Kornél zeneesztétikát, összhangzattant, ellenpontot, zeneszerzést és magyar prozódiát adott elő.

 
Takács-Nagy Gábor és a Zeneakadémia zenekara a nagyteremben
Képforrás: Fazekas István/Zeneakadémia sajtófotó

 

Négy évig működött a Zeneakadémia a Hal téri épületben, majd 1879 őszén vehették birtokba a Sugár úti új épületet, a mai Régi Zeneakadémiát az Andrássy úton. Liszt elnöki lakása, amelyet a tisztelői rendeztek be, ott szintén az első emeleten kapott helyet, szalonjából közvetlen átjárás nyílt a hangversenyterembe. Erkel Ferencnek ugyancsak ebben az épületben volt az otthona, a második emeleten, a tantermek pedig a harmadik és negyedik szinten helyezkedtek el. Az új épület lehetőséget adott új szakok indítására, valamint a hallgatók számának növelésére.

Az 1882–1883-as tanévben orgona, magánének, karének, magyar nyelv és prozódia, valamint olasz nyelv bővítette a tantárgyak sorát, új tanárokat hívtak meg, köztük Passy-Cornet Adélt és Pauli Richárdot a magánének, Hans Koesslert az orgona és karének tanítására. Két esztendővel később indult a hegedűoktatás Huber Károllyal, munkáját utóbb fia, Hubay Jenő folytatta. Majd a miniszter elrendelte a Gordonka Tanszék felállítását is, amelynek vezetésére David Poppert sikerült megnyerni. Gazdagodott, nőtt a Zeneakadémia, viszont fájdalmas veszteségről érkezett hír 1886. július 31-én: Bayreuthban elhunyt Liszt Ferenc.

„Liszt tanári működése intézetünk történetében korszakalkotó – írta történelmi visszapillantásában Moravcsik Géza, a Zeneakadémia későbbi titkára. – Az ő szelleme vetette meg a modern zongorajáték technikájának és előadó-művészetének alapjait. Keze alól kerültek ki hazánk legelőkelőbb zongorajátszói s magának az intézetnek két kiváló pedagógusa: Szendy Árpád és Thomán István az ő szellemében nevelték az új zongoravirtuóz nemzedéket.”

Lassan kinőtte a Zeneakadémia az Andrássy úti palotát is. Az új, ma is működő Giergl Kálmán és Korb Flóris tervezte gazdag ornamentikájú, a historizmus és a szecesszió elemeit mutató épület 1907. május 12-én nyílt meg, s ekkor kapta a Gyár utca Zeneakadémia előtti szakasza a Liszt Ferenc tér nevet.

Muzsikusképzése a mai napig Liszt Ferenc örökségéből táplálkozik.

Ahogy Hubay Jenő, Popper Dávid, Koessler János, Weiner Leó vagy Dohnányi Ernő hagyatékát is számos generáció vitte és viszi tovább. A XX. és XXI. század nagy újítói közül Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ligeti György, Kurtág György és Eötvös Péter ugyancsak ezer szállal kötődik a Zeneakadémiához, s a világhíres diákok hosszú sorában megtalálni többek között Solti Györgyöt, Doráti Antalt, Végh Sándort, Vásáry Tamást, Pauk Györgyöt, Schiff Andrást, Ránki Dezsőt vagy Kocsis Zoltánt.

A Zeneakadémia százötven éves fennállása alatt – ahogy új mottója mondja – valóban a zene forrásává vált.

Sokrétű szerepét a jubileumi hangverseny mellett a szezonban rendezett, különleges ünnepi előadásai is megmutatják. A Legendás koncertek sorozatában decemberben Ránki Dezső lép pódiumra a Liszt Ferenc téri Nagyteremben, tavasszal Várjon Dénes, majd Balázs János követi. Az érdeklődők Épületlátogatás extrára is indulhatnak, s november végén Mácsai Pál vezetésével tekinthetnek be a kulisszák mögé, s kapnak ízelítőt a Zeneakadémia anekdotakincséből. Az itteni együttesek szintén reflektorfénybe kerülnek, november 26-án a Zeneakadémia Koncertfúvós Zenekar muzsikál, december 16-án, Kodály születésnapján pedig a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara s az Alma Mater Kórus ad hangversenyt Antal Mátyás vezényletével. A magyar kvartett-tradíciót mutatja be egy-egy kiemelkedő vonósnégyes, a sorozatban december elején a Kelemen Kvartett játszik. Zenerégészetre szintén várják a közönséget: az intézmény egykori zeneszerzés- és hangszereléstanárainak ritkán hallható művei szólalnak meg A Zeneakadémia rejtett kincsei sorozatban, legközelebb a Hagyomány és távlatok című esten, december 2-án.

 

Nyitókép: A Zeneakadémia épülete, ahogy ma ismerjük,1907. május 12-én nyílt meg. Főhomlokzatát az alapító Liszt Ferenc életnagyságnál nagyobb szobra díszíti, Strobl Alajos alkotása
Fotóforrás: Darabos György/Zeneakadémia sajtófotó