III. Richárddal kezdődik. És III. Richárddal zárul

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása nyitja a fesztivált – egy olyan produkció, amely két UNITER-díjat hozott el Romániában. Zárásként az izraeli Gesher Színház saját III. Richárd-olvasata érkezik. Két hatalmi parabola, két nyelv, két történelmi tapasztalat. Nem formai játék ez, hanem fesztivál-állítás: hatalomról beszélni csak több nézőpontból érdemes.

Vidnyánszky Attila a sajtótájékoztatón nem programot ismertetett, hanem elvet. „Az elvek nem változtak” – mondta. Párbeszéd, sokszínűség, vita. Ez ma már nem retorikai fordulat, hanem vállalás. Olyan térben, ahol a színház Nyugat-Európa egy részén mind gyakrabban aktuálpolitikai szólamok hordozója, a MITEM látványosan más irányba fordul: az esztétikum és az egyetemes emberi tapasztalat felé.

Provokatív kijelentés? Igen. De a fesztivál egész szerkezete erre a különbségtételre épül.

Román színházi nyelv, mint európai labor

Ha ma Európában izgalmas színházi nyelvet keresünk, érdemes kelet felé nézni – hangzott el. A román színház jelenléte nem diplomáciai gesztus, hanem szakmai állítás. Andrei Șerban bukaresti rendezése, amely a MITEM-re érkezik, sokak szerint pályájának összegző munkája. Nem vendégjáték ez, hanem dialógus.

A román–magyar kapcsolatrendszer mára nem alkalmi együttműködés, hanem működő hálózat. Ioana Anghel is erre utalt: az elmúlt években román és romániai magyar társulatok sorra fordultak meg Budapesten. Kolozsvár, Szatmárnémeti, Bukarest – ezek nem földrajzi pontok, hanem színházi műhelyek.

Novarina árnyéka

A januárban elhunyt Valère Novarina Gondolatalakok című műve a L’Union des Contraires előadásában érkezik. Novarina a nyelv végleteit kutatta, a beszéd anyagát feszegette. Most már életművének utolsó szakaszaként olvassuk ezt az előadást. A MITEM így egyszerre élő fesztivál és emlékezeti tér.

Kisebbségi színházak, mint világkép

A legérdekesebb kezdeményezés talán nem is egy konkrét produkció, hanem egy szerveződő struktúra: kisebbségi színházi világszervezet formálódik. Tatár, baskír, csuvas, welszi, fríz, katalán alkotók – nem egzotikumként, hanem önálló kulturális hangként. Kirill Fokin beszélt róla: a MITEM nemcsak bemutat, hanem összekapcsol.

Ez a blokk valójában arról szól, hogy a kisebbségi lét nem csupán politikai kategória, hanem esztétikai tapasztalat. Másfajta érzékenység, másfajta történelmi memória.

Szerb jelenlét, évadnyi súllyal

A szerb–magyar kulturális évad idén különös hangsúlyt ad a szerb produkcióknak. A Belgrádi Nemzeti Színház Molière-rel érkezik (A képzelt beteg), jelen lesz a Szabadkai Gyermekszínház, a Szabadkai Népszínház, és hallgatói együttműködés is készül.

Nem „vendégszereplés” ez, hanem közös régió. Olyan tér, ahol a történelem nem elválaszt, hanem rétegez.

Koprodukció, mint jövő idő

A mongol Nemzeti Színházzal tervezett hun Attila-projekt első hallásra akár mitikus túlzásnak is tűnhet. De valójában pontosan jelzi a MITEM irányát: kulturális rokonságokat és történelmi narratívákat keres ott, ahol a globális színházi piac nem feltétlenül figyel.

A fesztivál tehát nem pusztán előadásokat importál. Pozíciót épít. Kapcsolati hálót sűrít. És közben vitát generál arról, mit tekintünk ma európai színháznak.

Április 10. és május 11. között nemcsak előadások zajlanak majd a Nemzetiben. Hanem egy térkép rajzolódik ki – nyelvek, kisebbségek, történelmek, esztétikák metszéspontjaiból.

Aki kíváncsi rá, merre mozdul a színház a kontinens peremvidékein – és talán a centrumain túl is –, annak most Budapesten érdemes figyelnie.

A 13. MITEM részletes programját a www.mitem.hu oldalon találják.

Képforrás: MITEM / Eöri Szabó Zsolt