Száz esztendeje hunyt el Giacomo Puccini, s utolsó, nagyszabású, mitikus operáját befejezetlenül hagyta, szinte megoldhatatlan feladatot hagyva az utókorra.

De a család és a dalszínháziak nem nyugodhattak, nem hagyhatták veszni Turandot, Kalaf, az agg Timur herceg és szolgálólánya, Liù históriájának mesei, filozófiai, hatalmi és szerelmi elemeket egyaránt hordozó zeneművét.

A darabot, amelynek főszereplője talán az operairodalom legtitokzatosabb hősnője, Turandot, a hercegnő, aki meggyalázott és meggyilkolt ősének bosszúját hordozva küldi halálba kérőit, mikor nem tudnak felelni három rejtvényére. Ám Kalaf herceg, akiben emberére talál, a sikerrel vett próbák után Turandot elkeseredését látva alkut ajánl: ha a hercegnő másnap hajnalig kitalálja nevét, hóhérkézre adhatja. Turandot szolgái fölkutatják a herceg száműzetésben élő, idős, vak apját és kísérőjét Liùt, a rabszolgalányt, aki gyermekkora óta szerelmes Kalafba, aki hogy megkímélje Timurt a kínzásoktól, azt állítja, egyedül ő tudja a herceg nevét, s önkezével vet véget életének… Puccini eddig jutott el a Turandot komponálásában és a hangszerelésben.

Látványterv az előadáshoz

 

Franco Alfano (1875–1954) fejezte be a család és a kiadó felkérésére az operát, s az 1926-os milánói bemutató óta az ő változatát játsszák az operaházak világszerte, bár a grandiózus lezárást azóta is sokan hamisnak, hiteltelennek érezték. S így született meg 2002-ben a kiadóval együttműködésben Luciano Berio (1925–2003) Turandot-végjátéka. Az ő befejezése nem kíván megnyugtató lenni, lezárásában kétségeket is hagy, miközben XX. századi zenei nyelven idézi meg a Puccinire hatást gyakorló Trisztán és Izoldát.

Alig másfél évvel az ősbemutató után 1927-ben tartotta meg a Turandot magyarországi premierjét Márkus László színrevitelében a Magyar Állami Operaház. Puccini születésének centenáriumán, 1958 karácsonyán Nádasdy Kálmán és Mikó András újította fel az előadást, s legutóbb Kovalik Balázs rendezte 1997-ben az Erkel Színházban.

A tervek a színpadképet és a művészek elhelyezkedését is mutatják

 

A darab talányokkal teli, kettős végkifejlete foglalkoztatta a Turandot legújabb színpadi változatát alkotó Barta Dóra koreográfus-rendezőt is, aki Eiffel műhelyházi munkái után (Les Enfants Terribles – Veszedelmes éden, Dido és Aeneas) először rendez az Operaház nagyszínpadán.

Turandot és Kalaf történetében megmutatja az uralkodódinasztiák fennmaradását kísérő politikai intrikákat, s arról beszél, hogy a birodalmi érdekek szempontjából a hercegnő is csak eszköz.  Ebben a kontextusban a Magyar Állami Operaház két változatban tűzi műsorára Puccini operáját.

A Luciano Berio komponálta befejezéssel novemberben hat estén látható a hercegnőt megformáló Sümegi Eszterrel, Kalaf alakjában László Boldizsárral, Liùként Pasztircsák Polinával. Négy estén pedig Rálik Szilvia (Turandot), Yusif Eivazov (Kalaf) és Kriszta Kinga (Liù) a Franco Alfano-féle befejezéssel énekli az operát. Tíz év után újra az Operaház színpadára lép Gulyás Dénes Altoum császár szerepében. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) Halász Péter első vendégkarmester dirigálja.

Puccini és magyarok címmel a premierhez és a zeneszerző halálának centenáriumához kapcsolódva kiállítás nyílik kiállítás az Operaház Vörös szalonjában 2024 novemberében. A tárlatot, amely bemutatja Puccini magyarországi tartózkodásának történetét és más magyar kötődéseit is az Operaház emléktára vezetőjének, Karczag Mártonnak a munkája, először állítják ki az Operaház értéktárának új darabját, a Walter Rózsi operaénekesnőnek dedikált Manon Lescaut-kottát.

 

Nyitókép: A magasban Turandot, a mélyben Kalaf. Képeuink az előadás látványterveit mutatják