Sebő Ferenc zongorázni és csellózni tanult a székesfehérvári zeneiskolában. Érettségiző diákként a klasszikus zenét nem tekintette elsődleges hivatásának, tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán folytatta, építészként 1970-ben diplomázott Gorsium rendezési és helyreállítási tervével. Első munkái a Pest Megyei Tanács Tervező Vállalatához kötötték, majd az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjánál dolgozott tervező építészként.

De nem fordított hátat egy pillanatra sem a zenének, az egyetem szimfonikus zenekarában csellózott. S amikor Sárosi Bálint népzenei rádiósorozatában megismerkedett a széki zenével, akkortájt keltette fel a figyelmét a brácsa, a citera, a tekerőlant, s Martin György néprajzkutató népzenei felvételeit hallgatva bekapcsolódott a gyűjtésbe. Évfolyam- és kollégiumi szobatársa volt Halmos Béla, a legendás Bercsényi-kollégiumban együtt énekeltek, gitároztak, megzenésített verseket – elsősorban József Attila, Nagy László, Weöres Sándor költeményeit – adtak elő. Ezekkel a dalokkal utóbb Berek Kati hívó szavára, fölléptek a színésznő előadóestjén is az Egyetemi Színpadon, illetve a 25. Színházban, amelynek zeneszerzője és előadója lett. Utóbb a Halmos–Sebő kettősből jött létre a mind a mai napig, már ifjabb zenészekkel létező Sebő Együttes.

Pályájának állomásai szerint 1973-tól a Népművelési Intézet kutatási osztályán népzene-kutatással foglalkozott, kiteljesítendő zenei ismeretét 1989-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatának zenetudományi szakán is diplomát szerzett. 1988-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének kutatója lett. 1991-től a Magyar Televízió munkatársaként a népzenei és régizenei témájú műsorokért felelt, költészeti ismeretterjesztő sorozatokban dolgozott, zenét írt a Cimbora című gyermekműsorhoz. 1996-tól öt éven át volt az Állami Népi Együttes művészeti vezetője, 2002-ben alapító szakmai igazgatója lett a Hagyományok Házának, amelynek sikeréért, eredményeiért 2011-ig tevékenykedett. 

 

Sebő Ferenc a Kassák Klubban, 1976 Fotó: Urbán Tamás/Fortepan

 
Sebő útját meghatározta és végigkísérte a Táncházmozgalom. Ahogy eleinte mondogatták, a néptánctanítással összekötött össztánc életre hívója lett a Sebő Együttes, a zenészeket Sebő és Halmos avatta be a játékba. Hogyan kezdődött 1972. május 6-án? Erről Sebő, ahogy a Folkrádió oldalán olvasható, így beszélt: „Elég tragikusan indult… A Liszt Ferenc téri Könyvklubban (ma Írók Boltja – a szerk.) volt egy nagy csigalépcső, ott ültünk mi, zenészek. Béla (Halmos Béla – a szerk.) hegedűje le volt rakva a lépcsőre, a forgatókönyv szerint egy vőfélyszerű figura rohant le onnan, és egyenesen beleszaladt Béla hegedűjébe. Így kezdtük… Ráadásul, az egy drága hangszer volt… Nagy volt a fejetlenség, a kapkodás, de aztán szereztek valahonnan egy hegedűt, így el tudtunk kezdeni muzsikálni. Érdekes nap volt, olyan szempontból is, hogy ott volt az egész szakma: a Magyar Tudományos Akadémia emberei, a táncosok, az együttesvezetők, mindenkit nagyon érdekelt ez a dolog. Ez volt az első ilyen alkalom, ennek izgalma is bennünk volt természetesen.”

Timár Böske, a legendás Timár Sándor koreográfus felesége és munkatársa, aki a Bartók Táncegyüttes tagjaként maga is részt vehetett a legelső táncházesten, 1972 első májusi szombatján, erről így beszélt az Országútban megjelent interjúban: „Ahogy roptuk a széki táncot, egyre több kíváncsi tekintet szegeződött ránk, rengetegen álltak meg bámészkodni a hatalmas üvegablakok előtt a Liszt Ferenc téren – meséli. ­– A Vasas, a Bihari és a Vadrózsák együttes tagjai voltak még jelen, Sebő Ferencék húzták a talpalávalót. A társulatok saját, zárt klubjukként szerették volna időről időre megrendezni az összejövetelt. Mivel azonban már az első est hatalmas feltűnést keltett, sokan akartak részt venni rajta a nagyközönségből, Sebő Ferenc, Halmos Béla és Timár Sándor a nyitást támogatta.

A Táncházmozgalom 1973 végén a Kassák Klubban talált otthonra, ekkortól énekelt velük az évtized végéig Sebestyén Márta. A Kassák Klubban igazi klubélet folyt meghívott művészekkel, kiállításokat, beszélgetéseket rendeztek, nyári táborokat szerveztek. A magyar táncházmódszer 2011-ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.

Sebő Ferenc első korongja fél évszázada jelent meg, nevéhez számos filmzene – Még kér a nép, Fotográfia, Amerikai anzix, Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek – kötődik, a Jordán Tamással közös József Attila-esttel két évtizeden át lépett föl. A Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a számos művészeti díjjal elismert elismert alkotó, első infarktusa után egy beszélgetésben tavaly nyáron némi malíciával jegyezte meg, gondoskodnia kell hagyatékáról, amelynek nem biztos, hogy a Hagyományok Házában lesz a legjobb helye, s akkor azt mondta, a Széchényi Könyvtárral tárgyal. Most már csak bízni lehet abban, hogy eredménnyel járt, s a fél évszázadot átölelő felbecsülhetetlen szellemi örökségnek lesz helye.

Nyitókép: Sebő Ferenc, Kossuth-díjas énekes, dalszerző, népzenekutató beszédet mond az Azok a rockzenészek – Ahogyan Szalay Zoltán látta őket című fotókiállítás megnyitóján Budapesten, a Magyar Zene Házában 2023. március 1-jén.