Jubileumi koncertet adnak április 10-én a Müpában, amelyen ennek a félévszázados útnak majd minden állomását igyekeznek felidézni. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen igencsak sűrű volt ez az öt évtized…
Mi magunk is meglepődtünk azon, hogy elszaladt ötven év… és mi minden történt velünk eközben. Bár erre már tíz éve is rácsodálkoztunk az akkori jubileumi koncert kapcsán, amikor rendszereztük a turnék, fellépések, a felvételek dokumentumait, emlékekeit. Hihetetlen és megdöbbentő volt összegezni az éveket, az eseményeket. Hogy lehetett ennyi mindent végigcsinálni?!
Azt hiszem, hogy a dolog nyitja, mozgatórugója az, hogy mindhárman beleszerelmesedtünk a falusi muzsikába és Erdélybe, a mezőségi Szék faluba, ahol akkoriban még viseletben járt mindenki a gyerekektől az öregekig, ahol mindenki tudott táncolni, ahol három ragyogó zenekar muzsikált három táncházban, ahol az asszonyok gyönyörűen énekeltek… lenyűgöző világ volt ez… mindannyian találkoztunk már előbb valamilyen formában a népzenével, nekem még a szakdolgozatom is ehhez a területhez kötődött: Sokdimenziós matematikai statisztikai módszerek és egy népzenei alkalmazás bemutatása. Lenyűgöző volt a zenét, a táncot, a viseletet, a dalolást egy élő közösségben látni-hallani, s megtapasztalni az energiáját, hiszen mindez gyökeresen különbözött mindattól, ami akkoriban a rádióban népzeneként szólt. Nagyon szerettem a komolyzenét, s azt éreztem, hogy ennek a falusi muzsikának ugyanolyan belső élményt adó ereje van, akár a legjobb klasszikusoknak.
Ez a vonzás volt az egyik ösztönzőnk, a másik pedig az, hogy megtanuljuk és továbbadjuk. Nagyon szerettük volna megtanulni ezt a fajta hangszeres játékot, magunk és a társaságunk kedvéért, hiszen ekkor már a Bartók Táncegyüttesnél muzsikáltunk, táncoltunk. S ez a szeretet, szenvedély, ami az ős-Muzsikásban megjelent, kitart mind a mai napig.
S ezt a szenvedélyt sokaknak adták tovább a táncházakban…
A Muzsikás klub 1973 őszén indult. Arra vállalkoztunk, hogy hétről hétre ezt a falusi muzsikát játsszuk, és Tímár-tanítvány táncosok segítségével tanítsuk. Egyre nőtt az érdeklődés, egyre többen jöttek. A kialakult forma terjedni kezdett, újabb táncházak jöttek létre, amelyeknek életre hívásában mi is részt vállaltunk. Segítettünk utánunk jövő zenekaroknak, miközben mi magunk is két-három helyen muzsikáltunk hetente.
Ehhez persze állandó tanulásra, gyakorlásra, az eredeti felvételek hallgatására volt szükség. Hetente megtanultunk több új dallamot, ismételtük a régieket. Félévenként újabb táncok tanításába fogtunk: széki lassú és csárdás, majd széki négyes, majd más vidékek következtek: Szatmár, Méhkerék, Dunántúl, Mezőség. Örömmel láttuk, hogy sokan követik ezt az utat, Budapesten, vidéken és külföldön is. Nehéz volt, de élvezetes és sikerrel is jártunk. Gyakran volt így: akadt egy érdekes, vonzó, fontosnak tűnő feladat, sok munkával felkészültünk rá, s egyszer csak lett eredménye, de mindez magával hozott egy újabb felkérést-feladatot… Táncházba járó fiatalok meghívtak az iskolájukba vagy a nyári táborukba táncházat tartani. Persze megtanulni táncolni egyetlen alkalommal nem lehet, de táncos-zenés bemutatót tartani már igen. Ebből alakultak ki az első koncertjeink.
Aztán kaptunk egy amszterdami felkérést, amelyre már sok munkával komolyabb koncertet készítettünk. Sikeres lett és ezután több hollandiai fesztiválmeghívás érkezett. Eközben rengeteget tanultunk-tapasztaltunk a színpadi előadásról, a hangosításról, a világosításról, az öltözködésről, és azután már ezzel a tudással indultunk a következő külföldi útra. Ez idő tájt csatlakozott hozzánk Éri Péter és Sebestyén Márta. Megjelent egy nyugati menedzser is, aki azt mondta, ideje, hogy elmenjünk Londonba. Ott figyelt fel ránk igazán a nemzetközi sajtó, és megérkeztek a tengerentúli meghívások is… Persze újabb tapasztalatok, újabb tanulnivalók. Például rájöttünk, hogy nekünk valamiért nem jó a háromhetesnél hosszabb turné, még akkor sem, ha az volna egyébként észszerű. Ekkoriban már használtuk egyik kedvenc ötletemet a vétós demokráciát. Ez annyit tesz, hogy csak akkor lett érvényes minden közös döntésünk, ha azt mindenki elfogadta. Ez nagyon jó módszer, de négy-öt fő felett már nagyon nehézkes. Negyedszázad elteltével Csoóri Sanyi a népzene olyan mélységeibe ásott le, hogy inkább az elemzés, kutatás, oktatás felé indult, így elváltak útjaink. Ekkor jött hozzánk Porteleki László.
Gyorsan, még az eredeti felállással születtek meg az első lemezeik is.
Valóban, az eredeti felállással, de már Éri Péterrel kiegészülve és valóban gyorsan, a megalakulásunk után alig öt évvel, 1978-ban megjelent a Muzsikás első nagylemeze. Én örömmel gondolok rá, mert egy kis zenei körkép jelenik itt meg a magyarság népzenéjéből Szlavóniától a Dunántúlon át Észak-Magyarországig, Szatmártól az erdélyi Mezőségen át Gyimesig. Még gyermekjátékok is vannak benne.
Persze szerencsés történelmi pillanatra is szükség volt. Korábban ilyen felvételek nemigen léteztek, ideológiai okokból nemigen létezhettek. Szerencsére az egypártrendszeren belül azért több érdekcsoport is volt. Közülük például a Bács-Kiskun megyei mezőgazdasági lobbi sok mindent kiharcolt-megvédett kulturális területen – már amikor lehetett. Ilyen pillanatban jött létre az Élő Népzene sorozat, amelynek az első darabja volt ez a Muzsikás-lemez. Két évvel később jelent meg a második nagylemezünk – Hollandiában. Ezután 1982-től már egymás után jöttek ki idehaza és külföldön is a korongjaink. A stúdiómunka újabb kihívást jelentett, hiszen addig mindig közönségnek játszottunk, idegenül hatott egy stúdióban zenélni. Meg kellett ismerkedni ezzel is. Sokat jelentett, hogy Szörényi Levente Csoóri Sanyival elment Erdélybe, utána pedig rengeteget segített abban, hogy úgy szólaljon meg a zenénk a felvételen is, mint ahogyan az erdélyi táncházban. Olyan jól sikerült mindez Jánosi Béla hangmérnök keze alatt, hogy azóta sokan mások is így készítik a lemezeiket.
Világsikert hozott a Szól a kakas című album, amelyik egy máramarosi román cigányprímás, Gheorghe Covaci segítségével próbálja életre kelteni a régi magyar zsidó népzenét.
Szívügyünk volt ez az album, és nagy kihívás, hogy az eltűnt falusi zsidó muzsikát visszahozzuk, hitelesen megszólaltassuk. Sokan segítettek ebben a munkában, és végül a létező falusi előadási gyakorlatból kiindulva sikerült ezt az albumot létrehozni olyan kiváló muzsikusok segítségével, mint Gheorghe Covaci prímás és Toni Árpád cimbalmos. Régi amerikai lemezfelvételt is segítségül hívtunk és olyan gyűjtéseket is, amelyekben zsidó táncot említenek. Avatott zenetörténészek, és idehaza és távol élő idős emberek – akik gyerekként még hallották, ismerték ezt a kultúrát – tanúsították a megszületett lemez hitelességét.
Izgalmas felfedezést jelentett a Bartók-albumuk is, amely sokak számára tette érthetőbbé a zeneszerző világát, azt, miként építkezett a népzenéből.
A lemezen főleg olyan muzsikát játszunk, amilyet Bartók hallhatott a gyűjtései során. Tehát tánchoz illő muzsikát, egész folyamatokat, ahol megjelenik egy-egy olyan dallam, amelyet a hallgató a Bartók-művekből ismer. A koncerteken jól érezhető az ilyen pillanat, a közönség ráismerésének pillanata. A Dunántúli táncoknál autentikus muzsikus közreműködik, a kiváló falusi tamburás, Kovács János (Köles). Másrészt eljátszunk Alexander Balanescu hegedűművésszel néhány Bartók-hegedűduót, a népzenész és a klasszikus zenész – elemzések és sok közös játék után – összecsiszolódva szólaltatja meg a duókat. A Bartók-albumnak nagy sikere lett világszerte. Ennek mintájára több koncertet készítettünk más és más Bartók-művekkel. Említhetem a Gyermekeknek, vagy az Improvizációk több darabját, vagy akár a IV. vonósnégyest. Nagyon népszerű a Román népi táncok hasonló bemutatása, klasszikus zenészek, illetve a Muzsikás előadásában.
Nagyszerű kritikákat kaptunk, amelyekből kiderült, sokakhoz így sikerült közel vinnünk az addig nehéznek ítélt zeneszerző kompozícióit. De abban, hogy ilyen témákkal is sikerrel dolgozhattunk, temérdek tudós, muzsikus munkája benne volt, említhetem Martin Györgyöt vagy Kallós Zoltánt is. Sokak tudására támaszkodhattunk mindig. Ugyanígy hálásak vagyunk azoknak a falusiaknak, akiknek a tánca, éneke, muzsikálása, emberi tartása kiváltotta, máig fenntartotta bennünk ezt az ’ifjúkori szerelmet’.
A szerző zenei újságíró
Nyitókép: A Muzsikás mai felállása: Porteleki László, Éri Péter, Hamar Dániel, Sipos Mihály Fotó: Muzsikás együttes archívuma
