Wolfgang Amadeus Mozart muzsikái nagyszerű kiegészítői a rizsporos parókát, rokokó ruhákat viselő nők és férfiak negédes mosolyokkal, alig észrevehető szemvillanásokkal kísért, titkos budoárokban vívott szerelmi párbajainak.
„Márpedig, ha csakugyan azt nevezzük szerelemnek, amikor elvesztegetjük időnket, örömeinket, egész életünket, és nem bírunk élni, amíg miénk nem lesz a szeretett lény, akkor bizony én fülig szerelmes vagyok” (Örkény István fordítása) – írja Valmont gróf Merteuil márkinénak Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényében, amely különleges előadásban kerül színre február 3-án, a Művészetek Palotájában.
A Budafoki Dohnányi Zenekar alkotóműhelyében, összművészeti produkcióban született színházi előadás tánccal egészül ki, és a szokásosnál jóval nagyobb hangsúlyt kap benne a muzsika. A zenekar Mozart életművének hatalmas palettájáról sokféle műfajból választott részleteket.
Megszólalnak szimfóniák, divertimentók, mise, szerenád, különböző hangszerekre írt versenyművek, orgonafantázia és természetesen több operarészlet is. A zeneművek egyes színekben a szöveg alatt csendülnek fel, és a drámai szituációt hivatottak alátámasztani, némely zenemű saját jogán kerül előtérbe, vagy éppen Bozsik Yvette koreográfiájához ad alapot bizonyos jelenetekben – hiszen a produkciónak fontos eleme a tánc, a mozgás. A harmincéves Bozsik Yvette Társulat művészei alakítják a főszereplők körül sürgölődő inasokat, szobalányokat, akik az urak és úrhölgyek minden titkát ismerik.
Marquise de Merteuil szerepében Ónodi Eszter, Vicomte de Valmont alakjában Adorjáni Bálint, Madame de Tourvel figurájában pedig Menczel Andrea jelenik meg a produkcióban. Madame de Rosemunde-ot Nagy Mari kelti életre, Cécile de Volanges-t Törőcsik Franciska, Chevalier Danceny-t Dánielfy Gergely, Madame de Volanges-t Pápai Erika játssza.
A Budafoki Dohnányi Zenekar állandó alkotópartnere, Árva Nóra jelmezeivel és díszleteivel
sajátosan maira hangolt rokokó miliőbe helyezi a játékot, amelynek élő zenei alapját Hollerung Gábor vezényletével a Budafoki Dohnányi Zenekar adja az Akadémiai Kórustársaság közreműködésével.
Bakos-Kiss Gábor rendezése a kifejezetten erre a produkcióra szabott sokrétű szövegkönyvre – a dramaturg Turcsányi Ildikó, a BDZ munkatársa – épül.
„Maga úgy szeret, mint egy szultán, akinek megvan a legkedvesebb háremhölgye, de ez nem akadályozza meg abban, hogy ne egy másodrendű odaliszkkal töltse az éjszakát. Ezt a hasonlatot nagyon találónak érzem, mert maga, pont úgy, mint egy szultán, se barátja, se szeretője nem tud lenni a nőknek, mert vagy ők a maga rabszolgái, vagy maga az övék” (Örkény István fordítása) – írja de Merteuil márkiné a grófnak egyik levelében. Ám Choderlos de Laclos regénye nemcsak hálószobatitkokról, rejtett, titkos budoárok történéseiről mesél, hanem korrajz is, érdekfeszítő beszámoló a XVIII. század végi, francia arisztokrácia életéről, botrányairól.
Hét évvel a a nagy francia forradalom előtt jelent meg, felkavarva a kedélyeket. Sokáig sem nyomtatni, sem árusítani nem lehetett, még a kiadvány tartásáért is bíróság elé állítottak könyvkereskedőket, mondván, a mű a közerkölcsöket súlyosan sérti…
„Az olvasó azonban, közel két évszázad távlatából úgyszólván semmit sem vesz észre abból, ami a »Veszedelmes viszonyok«-ban poros vagy divatjamúlt. Az olvasó azt látja, hogy e könyv írója figyelő szemmel nézett körül abban a világban, amelyben élt, a látottakat pontosan leírta, s a jelenségeket éles ésszel tudta megítélni. Megcsodálja Laclos lélekismeretét, s az emberi kölcsönhatásoknak, e »viszonyok« fejlődésének nagy érzékenységre valló ábrázolását.
A levélforma terjengősségre csábít. De még a mai, szűkszavúsághoz szokott olvasó sem kapja rajta Laclos-t, hogy engedett volna a kísértésnek. (…) van még valami, ami Laclos regényét átmentette az időn, valami, amiért nemcsak olvassák, hanem filmre és színpadra is viszik. S valóban, a hatodik, a tizedik vagy a tizenhatodik levél elolvasása után úgy érezzük már, mintha Laclos valahonnan a közelből szólna hozzánk, s valami nagyon fontosról, örökké érvényesről, személyes sorsunkba vágóról adna hírt (…). S ha lefejtjük a »Veszedelmes viszonyok«-ról az összes mulandó és porlandó burkolatokat, a szerelmi harcnak, e harc lényegének leszünk nézői, elvarázsolt résztvevői. Erről a harcról szól e könyv” – írja utószavában Örkény István, a regény fordítója.
Nyitókép: Ónodi Eszter (Merteuil márkiné) és Adorjáni Bálint (Valmont gróf) a Veszedelmes viszonyok előadásában
Fotó: Müpa
