Elkötelezett előadója a kortárs kompozícióknak, olyannyira, hogy öt esztendővel ezelőtt nemzetközi zeneszerzőversenyt hirdetett, s az erre komponált győztes darabokat rendszeresen műsorra tűzi. Miranda Liu együttesével, a Central European String Quartettel ad koncertet március 2-án a Zeneakadémián, amelyen Haydn- és Kodály-darabok mellett második seregszemléjük győztes műve, Andrea Vanzo Wires című alkotása is felhangzik, valamint az Állóképek, Tihanyi László első vonósnégyesre született alkotása, amelyet a szerző a társulatuknak ajánlott.
Szeretem azokat a programokat, amelyek a klasszikus művek mellett mai darabokat is felvonultatnak. Különleges feladat egy-egy új alkotást, amelynek még nincsenek meg az előadói hagyományai, bemutatni a közönségnek. Egyébként
éppen azért született a Central European String Quartet Nemzetközi Zeneszerzőverseny, hogy reflektorfénybe állítsa a mai zenét, a velünk élő zeneszerzőket, és ily módon támogassa a vonósnégyes-irodalom szélesítését.
Nagy örömömre az eltelt évek során száznál több új kompozíció született, huszonhét országból érkeztek pályaművek. Az együttesemmel, amelyben Szabó Judit, Máté Győző és Soós Máté muzsikál, mindig arra törekszünk, hogy népszerűsítsük az új alkotásokat.
Nemcsak versenyt alapított, 2019-ben életre hívta a New Millennium Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált, amely tavaly még Akadémiával is kiegészült, hogy segítse a tehetséges ifjú muzsikusok szakmai tapasztalatgyűjtését, sikeres pályára lépését.
Ebben az esztendőben tovább bővül a sorozatunk, hiszen egy Erasmus-támogatásnak köszönhetően nemcsak augusztusban, Budapesten gyűlhetnek össze a fiatalok, hanem más európai országokban is. Spanyolországban áprilisban, Bulgáriában júliusban, Ausztriában pedig ősszel rendezzük meg az Akadémiát, s a legtehetségesebbek ösztöndíjjal vehetnek részt rajta. Kiváló muzsikusokat nyertünk meg hozzá, s mindenütt nagy az érdeklődés a kurzusok és a koncertek iránt. A résztvevők professzionális zenekarral is játszhatnak, workshopokra jelentkezhetnek, amelyek segítenek például a stresszkezelésében, vagy abban, hogyan lehet megőrizni a mentális egészséget. Emellett arról is tanulhatnak, miként kell tárgyalni vagy megszervezni egy koncertet.
Miranda Liu, ahogy a fotós látja Fotó: Suha Péter/Miranda Liu archívumából
Nem könnyű a próbák és az előadások időpontjának egyeztetése, hiszen a muzsikusok máshol élnek, más-más együttesekben zenélnek. Viszont épp ezért saját zenei közegéből mindegyikük új inspirációkat hoz magával, és ez a sokszínűség teszi még izgalmasabbá a játékunkat.
Nemcsak vonósnégyeseivel várja számos fellépés a következő hónapokban, a szólószereplés és zenekari koncert sem ritka, Miranda Liu ugyanis azóta építi sokfelé ágazó zenészi pályáját, amióta hangszert vett a kezébe.
A kaliforniai születésű művész kétévesen kezdett zongorázni, négyévesen hegedülni, három esztendő elteltével már szólóhegedűsi hangversenyt adott. Tízéves volt, amikor Salzburgban a Mozarteum hallgatója lett.
Perényi Eszterrel 2011-ben, egy ausztriai mesterkurzuson ismerkedett meg, aki olyan nagy hatást gyakorolt rá, olyan inspiráló személyiségnek tartotta, hogy úgy döntött, Erasmus-ösztöndíjjal eljön fél évre Budapestre. Aztán olyannyira megtetszett neki Magyarország, az itteni zenei élet, hogy végül itt maradt, itt diplomázott.
Nem gondoltam, hogy a Concerto Budapest próbajátékán én bizonyulok a legjobbnak. Azért indultam, mert a zenekari darabok előadásából is rutint akartam szerezni, s nagyon tiszteltem Keller András zenei gondolkodását.
Bemutatkozása az együttesnél olyan jól sikerült, hogy tizenkilenc esztendősen Magyarország legfiatalabb koncertmestere lett, s immár hét éve tölti be a posztot.
A zenekar tagjai kedvesen fogadtak, annak ellenére, hogy ilyen fiatalon kerültem hozzájuk, az első próbától kezdve komolyan vették az összes instrukciómat. Keller András maga is hegedűművész, így nagyon igényes a vonóshangzásra, kamarazenei alapossággal dolgozik az együttessel. Mást, többet is vár el sokszor, mint egy másik dirigens.
Bár kiskoromtól rendszeresen koncerteztem, soha nem gondoltam csak a szóló- vagy csak a kamarazenei karrierre. Nekem mindehhez hozzátartozik a zenekari szerep, a zenészi lét valamennyi szegmensében jól érzem magam.
Persze, ahogy a Concerto Budapest tagja lettem, sokkal több zenekari feladatom lett, mint szóló- vagy kamarafellépés, de épp arra törekszem, hogy minden területtel rendszeresen foglalkozzam, hiszen ezek visszahatnak egymásra. A szólószereplés, a kamarazenélés segít a zenekari munkában, az együttesen belüli szólófeladatok ellátásában.
A szólistarepertoárom is egyre bővül, nagyon szeretem Bartók Béla műveit, akárcsak Szokolay Sándor, Lehár Ferenc, Hubay Jenő és Szőllősy András szólóhegedűre írt szerzeményeit.
Ahogy valamennyi előadó, én is arra törekszem, hogy minden este a legjobbat nyújtsam, hitelesen tolmácsoljam a zeneszerző üzenetét, s ehhez próbálom hozzáadni a saját olvasatomat, szenvedélyemet. Egy-egy darabot sokféleképpen lehet jól eljátszani, a lényeg a folytonos fejlődés. Szeretem az állandó pörgést, azt, hogy sokféle zenei feladatom van, hogy a muzsikálás mellett a fesztiválokkal, a saját együttesekkel is tehetek a hazai zenei élet gazdagodásáért, amelyet egyre inkább a sajátomnak érzek.
S hogy ez mennyire így van, az is jelzi, hogy tavaly ősz óta – az amerikai mellett – már magyar állampolgársággal is büszkélkedhet. A magyar nyelvet, amelyet nagyon szépnek és gazdagnak tart, régóta jól beszéli, hiszen hobbija, hogy minél több nyelvet sajátítson el. A hat Ausztriában töltött év alatt megtanult németül, a pandémia okozta bezártságot arra is kihasználta, hogy a spanyollal bővítse a nyelvek listáját. Idén nyáron doktori disszertációját is befejezi a Zeneakadémia hallgatójaként, Benjamin Britten Hegedűversenyét elemzi, bár leginkább a záróvizsgához kötődő hangversenyt várja. Nemcsak tanulni, hanem tanítani is szeret, ezt szintén korán kezdte.
Fontos, hogy egy tanár hogyan kommunikál, s e téren nagy gyakorlattal rendelkezem, hiszen a zenekari próbák során sokszor el kell tudnom mondani, mit várok az együttestől, s lényeges, hogy ezt minél rövidebben és érthetőbben tegyem.
Élvezem a tanítványokkal töltött időt, azt azonban nem tudom elképzelni, hogy napi tíz órában csak ezzel foglalkozzam. A legnagyobb öröm számomra az, ha a pódiumon muzsikálhatok, s szerencsére a feladataim zöme fellépésekhez kapcsolódik.
Lesznek a következő hónapokban izgalmas szólószereplések is, Erdélyben Lehár Ferenc Concertino hegedűre és zenekarra című művét adom elő Farkas Róbert vezényletével és a Dinu Lipatti Állami Filharmónia együttesével, utána Kaliforniában a Redwood Symphony kíséretében Dmitrij Sosztakovics I. hegedű-versenyét játszom. A Lehár-darab különleges, ritkán hallható mű, ilyenekre mindig szívesen vállalkozom, ezekből szeretnék a következő időszakban minél többet.
Nyitókép: Miranda Liu március 2-án a Zeneakadémián koncertezik Fotó: Anita Wąsik-Płocińska/Miranda Liu archívumából
