A világ egyik legismertebb hangversenyhelyszíne az Újévi koncerteknek is otthont adó bécsi Musikverein Aranyterme, ahol estéről estére a zenei élet kiemelkedő szereplői lépnek pódiumra. Tavaly tavasszal Beethoven-szimfóniát, s egy Haydn-darabot, A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán című művét adta elő a Liszt Ferenc Kamarazenekar a Goldener Saalban. Már hangversenyük szünetében meghívást kaptak 2024. február 10-re.

Idén is e két szerző darabjai szerepeltek a programban, a hangversenyen Beethoven korai, második szimfóniája hangzott fel, valamint Haydn D-dúr és C-dúr csellóversenye. Ez utóbbi mű a nemrég megjelent dupla albumon is helyet kapott, amellyel hatvanéves fennállása előtt tiszteleg az együttes. A zene körülvesz című vinyl lemezen a Liszt Ferenc Kamarazenekar repertoárjának emblematikus stúdiófelvételei mellett a közönség kedvenc darabjai is szerepelnek.

A kamarazenekar művészeti vezetője, Várdai István azt meséli, azért válogatták be Haydn C-dúr csellóversenyének felvételét is a jubileumi albumra, mert az előadás különleges hangulattal és energiákkal bír.

Ez volt ugyanis az egyik első közös koncertje a társulattal, s azon az esten váltak a zenekarral igazán erős egységgé, valódi kollektívává. Ennek a zenei egymásra találásnak megismételhetetlen hangi lenyomatát őrzi a felvétel, s megmutatja a publikumnak azt a közös hullámhosszt, kivételes összhangot, amely az utóbbi időben a társulatban megszületett. 

Várdai István csellóművész 
Fotó: Gordon Eszter/Várdai István archívumából

 

A C-dúr csellóversennyel azóta is mindenütt nagy sikert aratnak, s most a Bécsben tartott fellépésen is új színekkel hangzott fel a mű. Ezen a hangversenyen szólalt meg ugyanis először a Musikvereinben a legrégebbi, több mint háromszázötven esztendős Stradivari-cselló, amelyen Várdai István már hét esztendeje játszik.

„Másfél évbe telt, míg jól megismertük egymást az Ex du Pré-Harrell Stradivariusszal, ezzel a kivételes instrumentummal, amely hat az őt megszólaltató művészre is”

– mondja hangszeréről, amelynek hangja a ráadásszámban, Bach Ariosójában áhítatos csendben szólalt meg a nagyteremben.

Várdai István úgy véli, az újabb meghívás bizonyítja, az az előadásmód, azok a rendhagyó műsorösszeállítások, amelyek mostanában az együttest jellemzik, mindenütt figyelmet keltenek. 

„Amikor felkértek a Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetésére, számos elképzelésem volt arról, milyen irányba kellene indulnunk, de persze akadtak improvizatív döntések is, s az újdonságainkra érkező visszajelzések ugyancsak alakították az utunkat. A sok változtatás, váltás előnyei pedig most kezdenek a repertoárépítés terén is megmutatkozni. A jelenlegi tervezés során az őszi bérletes sorozatokban így nagyon jó tematikus összefüggéseket, s izgalmas műsorokat lehet kidolgozni. Különlegesnek ígérkezik például Muszorgszkij Egy kiállítás képei című műve vonószenekarral és ütősökkel előadva. A koncertaktivitásunknak és a turnéknak köszönhetően pedig a hangversenyszervezők is egyre jobban bíznak az elképzeléseinkben, akkor is, ha nem standard darabokat játszunk.

Az építkezésünkre jó példa az egyik új repertoárdarabunk. Pablo Barragánnal Hartmann ritkán felhangzó, klarinétra és vonósokra írt kamaraconcertóját adtuk elő, amelyről senki sem akarta elhinni, hogy jó lehet.

Ma pedig már ott tartunk, hogy hazai bemutatása mellett Németországban negyedszer fogjuk előadni, s a tervek szerint lemezre is vesszük. A kompozíció különlegessége, hogy a szerző Kodálynak dedikálta, a darabban rengeteg népi motívumot használ fel, de teljesen más kontextusban alkalmazza ezeket, mint bárki más. Épp ezért a kompozíció nagyszerűen illik egy magyar műsorhoz, ráadásul nem is elcsépelt. Mindenki, aki meghallja, rájön, milyen zseniális mű… Ilyen darabból kell egyre több!

Az utóbbi négy évben a zenekar tényleg kitűnően vette a néha kicsit hajmeresztő elképzeléseimet is, például azt, hogy Enescu Octetjét adjuk elő kamarazenekari verzióban, úgy, hogy a zenészszólamokat osszuk nyolc részre.

Óriási kihívás, de ezt szerencsére szeretik az együttes tagjai. S hogy mennyire lett sikeres, talán jelzi, hogy tavaly ősszel az Enescu Fesztiválon a produkciónk végén állva tapsolt a publikum.

Szimbiózisban működünk, kölcsönösen inspiráljuk egymást a zenekarral. A koncepció fontos eleme az is, hogy a nagyobb apparátust igénylő daraboknál egy-egy kiváló kollégám tanítja be a művet. Tavasszal például a klarinétművész-karmesterrel, Martin Frösttel hangzott fel egy Mendelssohn-szimfónia, a spanyol turné során pedig az én vezényletemmel. Az, hogy többféle perspektívában, más-más megvilágításban találkoznak egy kompozícióval, a visszajelzések alapján a zenekarnak is nagyon jót tesz.

A mostani szezonban pedig Beethoven van a középpontban, akit magam is nagyon szeretek, s olyan kollégák érkeznek sorra a zenekarhoz, akik szívéhez szintén közel áll.”

A Liszt Ferenc Kamarazenekar legközelebb február 23-án, az Óbudai Társaskörben muzsikál, ahol fiatal tehetségekkel lépnek pódiumra Haydn, Bach, Vivaldi és Mozart műveiből válogatva.

Nyitókép: A Liszt Ferenc Kamarazenekar a bécsi Musikverein pódiumán
Fotó: Liszt Ferenc Kamarazenekar