Kilenc hónap és hat hét

Közgazdaságot tanult. Élt Pekingben, majd New Yorkban, ott már alkotótársával, Vince Máté Arturral.

A Budapesti Corvinus Egyetemen nemzetközi tanulmányokkal foglalkoztam. Szüleim számára ismeretlen volt a művészvilág, ezért arra ösztönöztek, hogy legyen a kezemben egy másik szakma is, valami „biztos megélhetés”. Hallgattam rájuk, nem bántam meg, sőt, hálás vagyok nekik. Az alapképzés befejezése után felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós rendező szakára, de közben pekingi ösztöndíjat kaptam, s elutaztam. Hazatérve Almási Tamás és Kékesi Attila dokumentumfilm-rendező mesterképző osztályába kerültem. Ott ismerkedtem meg Vince Máté Arturral is.

Nagyszerű osztályfőnökeim és osztálytársaim voltak, egy gyártócéget is létrehoztunk együtt, de Mátéval végig ott volt bennünk a vágy, hogy jó lenne játékfilmezést is tanulni, ráadásul Amerikában.

Dolgozni mentünk, de aztán ösztöndíjakkal tanulhattunk New Yorkban. 2020-ban kitört a pandémia, ijesztő volt, féltettem a szüleimet is. Két hét múlva hazajöttünk.

A Hat hét rendezője, Szakonyi Noémi Veronika

A film főszereplője a nehéz anyagi körülmények között élő, érettségi és profi asztalitenisz-karrier előtt álló Zsófi, aki későn veszi észre, hogy várandós, és úgy dönt, örökbe adja születendő gyerekét. Hogyan került kapcsolatba a Hat hét érzékeny témájával?

Máté folyamatosan ezt a témát kutatta és forgatta, rengeteget mesélt róla, lassan engem is kezdett érdekelni. Amikor hazajöttünk New Yorkból, Romwalter Judit producer hívta fel a figyelmünket a filmtámogatási lehetőségre. Átnéztük addigi kutatásunkat, és megírtuk a pályázati anyagot. Azt hiszem, a járvány miatt felszabaduló idő hozta össze ezt a filmet.

Zsófi karaktere és a filmbeli miliő egyaránt idézi Andrea Arnold Akvárium című filmjét. Ahogyan az Akvárium, a Hat hét is inkább lélektani, mintsem politikai szempontból közelíti meg hőse történetét. Tudatos döntés volt?

Az Akvárium abszolút inspiráció volt, még Pekingben láttam az egyetemen, addig film még nem volt akkora hatással rám. Ami a politikai szemszöget illeti, mi nem gondolkodtunk ezen. Az írás folyamán az életet adó anya realitásában éltünk, és abban nem volt benne közvetlenül a politika. A mi filmünk Zsófi mikro-tinédzservilágáról szól, erőltetettnek éreztem volna, hogy rátegyünk egy rendezői szócsőnek ható perspektívát a lélektani történetre.

Azt szerettük volna megmutatni, hogy mi húzódik meg a döntések mögött, és mindenképpen csökkenteni akartuk az örökbeadó anyák fölött ítélkező hangulatot.

Sokan közülük későn veszik észre várandósságukat, amikor már nincs mit tenni. A magyar rendszer bürokratikus, hirtelen letelik a tizenkét hét. Zsófi előtörténetébe beleírtuk, hogy ő is kicsúszott az időből. Gondolkodtunk, hogy legyen-e olyan dialógus, amelyben elhangzik ez, de úgy véltük, a karaktere szempontjából hamis lett volna. Zsófi nem foglalkozik azzal, ami volt, ő megy előre.

Román Katalin nyers ereje teszi hitelessé Zsófi figuráját. Hogy találtak rá?

Volt osztálytársunk, Molvay Norbert ajánlotta Katut. Amikor belépett a castingszobába, éreztem, hogy megmozgat bennem valamit. Olyan volt, mint az általunk elképzelt Zsófi, mégis disszonáns érzésem támadt. Megnéztük a felvételeket, és akkor jöttem rá, a disszonancia valójában rólam szól, nem tudom őt tisztán „olvasni”. Van benne valami titokzatos, van előtte egy fal. Ő volt Zsófi, őt kerestük.

Emlékezetes a filmbeli szülésjelenet.

Dévényi Zoltán operatőrrel egyetértettünk, hogy ebben a helyzetben kizárólag Zsófi, az ő érzelmei fontosak. Katu előre jelezte, hogy a szülést legföljebb háromszor tudja eljátszani.

Ez a jelenet fizikailag és pszichésen is iszonyatosan megerőltető, s a kiszolgáltatottság állapota csak tetézi ezt.

Intim környezetben, csak néhány stábtaggal, valóban három alkalommal vettük fel a jelenetet.

Nemcsak Zsófi jelenik meg a filmben, hanem az örökbefogadó anya is, a történetet az ő szemszögéből is láttatja a film.

Többek között azért döntöttünk úgy, hogy a harmincnegyedik hét körül indítjuk a film cselekményét, mert szerettük volna, ha érthetőbbé, érzékelhetőbbé válik a nyílt örökbefogadás a nézők számára. Azáltal, hogy felvillantjuk az örökbefogadók dilemmáját, talán hatásosabb a film vége is. Zsófi szemszögén kívül fontos, hogy lássunk bele abba is, mi megy végbe a másik oldalon, hiszen a kettő erősíti egymást.

A filmet nézve azt gondolom, szinte bárhol játszódhatna a világon. Volt ebben szándékosság?

Az anyaság, a szeretet és az elengedés univerzális, bárhol értelmezhető téma.

Ennek ellenére szerettük volna, hogy felismerhető legyen, ez a film Magyarországon játszódik. Ez tükröződik a filmbeli kórházjelenetekben, az egészségügyi dolgozók kiégettségében. A lakótelepi valóság megjelenítése is fontos volt, és végig figyeltünk arra, hogy ne élhetetlen helyként mutassuk meg, hiszen sokan laknak lakótelepi környezetben, és szeretnek is ott élni. Megjelenik a magyar valóság, nemcsak az árnyoldalával, de a szép pillanataival együtt, ahogy a szobába besüt a napfény, megjelenik a kedves szomszéd bácsi.

A hosszas kutatómunka és a film elkészülte után mit gondol, mennyire elfogadható a hathetes gyakorlat?

Nem akarok szakértőként állást foglalni. Filmkészítőként azt látom, hogy a hat hét szükséges és elegendő időszak. Az életet adó a kilenc hónap alatt teljesen más lelki és fizikai állapotban van, mint a szülés után. Németországban nyolc hét, több EU-s országban és az USA-ban is hat hét – nemzetközi jogszabályról van szó. Bár, ha úgy nézem, hogy a baba életének ez az egyik legkritikusabb, legfontosabb időszaka, akkor nehéz erről bármit is mondani.

A Hat hét, amely elnyerte a miskolci CineFest nagydíját, Arras-ban a legjobb rendezés és legjobb ifjúsági film díját, Tallinnban a Just Film szekció nagydíját, valamint a magyar filmkritikusok a legjobb film elismerésében részesítették március 23-tól látható országszerte a mozikban az Uránia Film forgalmazásában.

Nyitókép: A film főszereplője Román Katalin, aki megkapta a Boszporusz Filmfesztiválon a legjobb színésznő díját és a magyar filmkritikusok a legjobb női főszereplőként ismerték el. Fotók: Hat hét produkció