Andrej Bolkonszkij herceg, Natasa Rosztova és Pierre Bezuhov históriáját az emberi kapcsolatokról, mélységekről, magasságokról, az ábrándokról, a vágyott, remélt és elveszített szerelemről, a barátságról, a hódításról, a szabadságról, a hősiességről, a háború, a pusztítás iszonyatáról, amely minden korábban fontosnak vélt eszményt megkérdőjelez, Lev Tolsztoj az 1860-as években vetette papírra. A napóleoni háborúk idején játszódó és több száz szereplőt mozgató monumentális regény, a Háború és béke 1865 és 1869 között folytatásokban jelent meg.
A nagyszabású mű operai feldolgozása már 1938-ban, visszatérésekor a Szovjetunióba, foglalkoztatta Szergej Prokofjevet, a dalmű megkomponálásához a második világháború borzalmai adtak új lendületet. Bár az opera első változatának zongorakivonata már 1942 nyarán elkészült, az eredetileg két estére tervezett darab első felét pedig a leningrádi Malenkij Színház (ma szentpétervári Mihajlovszkij Színház) 1946-ban be is mutatta, a sztálini kultúrpolitika minduntalan változó igényei hatására Prokofjev haláláig, 1953-ig dolgozott főművén, amelyet végül 1959-ben láthatott a moszkvai Bolsoj Színház közönsége.

Jelenet a Háború & béke genfi előadásából Fotó: Carole Parodi/OPERA

A zeneileg is rendkívül sokrétű, emberábrázolásában a romantikus Csajkovszkijt, monumentális hazafias kórustablóiban Muszorgszkijt, mozgalmas, filmszerű elemeket tartalmazó képeiben pedig Szergej Mihajlovics Eisenstein filmrendezői látásmódját is megidéző epikus darab műsorra tűzéséről 2019-ben születetett koprodukciós megállapodás a Magyar Állami Operaház és a genfi Grand Théâtre között. A darab bemutatóját, amelyhez a szentpétervári Ermitázs palotabelsői alapján a budapesti OPERA szcenikai műhelye nagy műgonddal készített díszletet, 2021 szeptemberében tartották Svájcban. Az operát Calixto Bieito vitte színre, akinek korábbi Carmen-rendezése ugyancsak 2021-ben debütált a Margitszigeten, majd az OPERA Eiffel Műhelyházában. Az elismert katalán rendező mai értelmezésében igyekezett a zenében is tetten érhető groteszk, túlzó hatásokat olykor szürreális képekké formálni, miközben a filmzenei elemeket a színpadi mozgalmasság, a háborút pedig a szereplők egymás közti és belső konfliktusai is érzékeltetik, mellőzve a csábító konkrét utalásokat a közelmúlt és a jelen aktuálpolitikai eseményeire. Calixto Bieito rendszeres alkotótársaiként olyan, az európai színházi életben előkelő helyen jegyzett művészekkel dolgozott együtt, mint Rebecca Ringst díszlettervező, Ingo Krügler jelmeztervező, a mozgóképes installációkért felelő Sarah Derendinger videóművész és független filmes, valamint a drámaíróként is tevékeny dramaturg, Beate Breidenbach.

A Háború & béke monumentalitását a négyórás játékidőn kívül a rendkívüli létszámú előadói apparátus is különlegessé teszi: Prokofjev hetvenkét szólistaszerepet írt operájába. A mostani koprodukcióban huszonnyolc énekes negyvenöt szerepet formál meg, a főbb szerepeket Szegedi Csaba (Andrej Bolkonszkij), Brassói-Jőrös Andrea (Natasa Rosztova) és Brickner Szabolcs (Pierre Bezuhov), valamint Fried Péter / Rácz István (Kutuzov marsall), Haja Zsolt (Napóleon), Nyári Zoltán (Kuragin), Gál Erika (Hélène), Heiter Melinda (Szonja), Kovács István (Ilja Rosztov) és Balczó Péter (Platon Karatajev) énekli. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) Alan Buribayev, a kazahsztáni Asztanai Opera vezető karmestere dirigálja.

Nyitókép: Prokofjev Háború & béke című operája először kerül a budapesti Operaház színpadára