Filmje felnövéstörténet, miközben a hazugság lélektanát és az odavezető, megoldhatatlannak tűnő utat igyekszik árnyalni. Komoly dilemma elé állítja főszereplőjét, az apát, aki szemtanúja lesz annak, hogy gyermeke balesetet okoz. 

Amióta apa lettem, hat-hét éve kezdtem el foglalkozni ezzel a témával. Előfordult, hogy a gyerekeim a játszótéren bajt okoztak, és néhány másodperc alatt kellett reagálnom a váratlan helyzetre. Egyszerre fut bennem ilyenkor két program: az egyik szemléli a gyereket, vagyis azt értékeli, hogy mit csinált rosszul. Egyébként, mint apa nem szeretem, amikor a szülők bocsánatkérésre kötelezik a gyereküket. Aztán ott van a másik program, a nevelő szándékú, amelyik meg akarja mutatni a helyes utat, s védeni szeretné a gyermeket.

Azok a helyzetek kezdtek foglalkoztatni, amikor ambivalens egy szituáció és a ’legjobb’ szándékok több irányba húznak egyszerre. Ilyenkor általában garantált a bukás, a veszteség, de legalább találkozunk a mélyebben ülő meggyőződéseinkkel és ösztöneinkkel, onnan már vezethet az utunk valami önazonos felé.

Érdekelt, hogy amíg végigmegyünk ezen a történeten, fel tudom-e tárni a dilemma sokféle arcát, és akár a saját válaszomat megtalálom-e erre a helyzetre. A Nagy V. Gergővel közösen írt film abba az irányba indult, hogy az apa a balesetet eltagadja. Abba az irányba próbáltam vinni az eseményeket, hogy egy védelmi reflex erősödik fel az apánál, miközben végig ott a vágyakozás, hogy bevallják és helyes irányba tereljék az ügyet.  Elindul egy spirál, ami viszont megállíthatatlanná teszi a folyamatot. Olyan könnyű kijelenteni, hogy ebben a helyzetben helyesen cselekednék, hiszen az apai ösztönök másfelé visznek, olyan reflexek kapcsolnak be, amelyek mélyebbre nyúlnak, mint az erkölcsi nézet. Ezt szerettem volna árnyalni.

A rendező, Sós Bálint Dániel

 

Szülei gyerekként mindig megvédték?

Kifelé megvédtek, de helyretették bennem, ha nem volt igazam. Morális dolgokban jók voltak, én máshol érzek deficitet a családban. A beszélgetés az érzelmekről volt kissé hiányos nálunk.

Végigjárja a film, hová vezet, ha hazugságban maradunk?

Azt mutatja meg, mit tesz kamaszodó gyerekkel az elhazudott tett. Nagyon gazdag téma lett, egybefolyt egy felnövéstörténettel, és komplex film született belőle. 

Lehet hazugságban élni?

Nagyon hosszú ideig, de nem a végtelenségig. Azért lehet hosszan benne maradni, mert egy idő után a tudat kezdi elmosni a hazug dolgokat, amelyekről eleinte tisztán tudtuk, hogy nem igazak. Millió magyarázatot tud magának adni az ember, hogy túlélje a hazugságát. Mégis a belső feszültség, amely a kognitív disszonancia miatt alakul ki, egyszer csak felüti a fejét és felszínre hozza a hazugságot. Tudatalatti motivációból mond vagy tesz valamit az ember, amiből kiderül a rejtegetett tett. Annyi mindent tesz tönkre a hazug élet, hogy tarthatatlanná válik. 

Az Inkubátor programban mit jelentett önnek a mentorok segítsége?

Abban segítettek, hogy tisztán lássam a saját történetemet. Jó volt a közös munka, egyben küzdelmes is, sokszor kellett ellenállnom. Mindenki más mozit lát, az érdeklődésétől függően.

Kezdettől tudta, hogy Hajdú Szabolcs a legalkalmasabb az apa megformálására?

Nem tudtam, ezért sok mindenkit meghallgattam. Nagyon szubjektív és ösztönös folyamat a válogatás: a döntésekhez mindig társul valami érzelmi dolog. Keresgéltem, senki nem volt egyértelműen megfelelő, amikor eszembe jutott Hajdú Szabolcs. Utána bárkinek mondtam, mindenkinek felcsillant a szeme: hát persze, hogy ő Sándor!

Olyan ember, akivel tud menni a néző, annak ellenére is, ha nem ért vele feltétlenül egyet. És a történethez Hajdú Szabolcs tudott kötődni.

A gyermek főszereplőt, Sáfrány Ágostont kétszáz gyerek között találtam meg, Steinhauser Andrea casting director segítségével. A kisfiú önmaga tud maradni a kamerák előtt, és igazán erős a jelenléte. A gyerekek alapvetően szeretnek szerepekbe és képzelt szituációkba bújni.

Hajdú Szabolcs beleszólt a filmbe rendezői szemmel?

Egyáltalán nem, de mielőtt elkezdtük a munkát, nekem is az volt a félelmem, hogy két rendezője lesz a filmnek. De ő színészként volt jelen, és nem akart más lenni. Egyszer-kétszer, nehéz helyzetekben mondott ötleteket, ami inkább szerencse és ajándék volt, mint gond. 

Együtt a Minden rendben stábja

 

Kisrealista mozi született?

Kísérleti film abból a szempontból, hogy a sztori és a színészi játék nem elemelt, viszont maga a környezet teljesen stilizált. Arra voltam kíváncsi, hogy a kettő együtt hogyan működik. A kísérlet elég sajátságos filmet szült, de működik. Főleg mivel a stilizáció minden eleme a karakterekből, a helyzetekből és főképp a történet alapvetően időtlen voltából építkezik.

Hogy készül a Berlináléra?

Az egész stábbal kimegyünk, mindenki izgul, mert ismeretlen terep. Azon nem aggódom, hogy nyerünk-e, vagy sem, hiszen a nagyobb fesztiválokra bekerülni önmagában nagy dolog. Egymás mellett lesz tizenöt nagyon jó film. Én is voltam zsűritag, tudom, milyen nehéz dönteni.

Van már következő filmterve?

Nem akarok megalkudni egy történettel, csak azért, hogy filmet forgathassak. A filmkészítési tudásom és rutinom a reklámfilmeken fejlődik. Ez a film is hosszú folyamat eredményeként született. Vizsgálom magam, hogy mi az a kérdés, ami megmozgat annyira, hogy öt évet érdemes rá szánnom az életemből.

 

A Minden rendben című filmdráma a tervek szerint ezév márciusától vetítik a hazai mozik

Nyitókép: Jelenet a Minden rendben című filmből. Az előtérben Sáfrány Ágoston a fiú, a háttérben Hajdú Szabolcs az apa 
Fotók: CineSuper