Irodalmi munkákat „fordított” mozgóképre a pályafutását a Chrysalis című, nemzetközi díjakkal elismert alkotással indító Paula Ortiz rendező az elmúlt években. Az ara – Inma Cuesta főszereplésével – Federico García Lorca Vérnász című drámájának erős vizualitású feldolgozása volt, majd következett A folyón át a fák közé, Ernest Hemingway azonos című velencei regényének filmre gondolása az amerikai Liev Schreiberrel a főszerepben. Mindezt azért említem az Avilia Szent Teréz megkísértése – eredeti forgalmazásban „csak”: Teresa – című, a magyar mozikban a húsvét és pünkösd között bemutatott játékfilmje kapcsán, mert eddig forgatott egész estés filmjei bővelkednek a rá jellemző szerzői jegyekben, a hasonló megoldásokban.
Ortiz egyéni módon mesél történetet: valamennyi munkája a törekvéseket szervesen támogató költői látomásként érzékelhető, akárcsak az amerikai mester, Terrence Malick filmlírái. Mindkét alkotó a valóság rétegzettségének komplexitását próbálja érzékeltetni, így a természet képei gyakran a belső táj kivetüléseiként hatnak, tele vannak belső monológgal, az idő pedig az emléktöredékek, érzetek, hangulati elemek tárolójaként működik.
Ortiz figyelmét alapvetően a női sorsok, a kötelességtudat, a hit köti le, de a felmutatott (mély) érzések nemcsak főhőseit határozzák meg, hanem valamiféle univerzális tapasztalat részévé válnak.
Az Avilai Szent Teréz megkísértése kétszereplős kamaradráma, amelynek a közepes méretű költségvetése ellenére – legalábbis így látszik – nem kellett semmi lényegesről lemondania a művészi teljesség rovására. Mivel Juan Mayorga spanyol drámaíró La lengua en pedazos című, eredetileg a madridi Teatro del Barrióban, 2013-ban bemutatott színművéből készült, magában hordozza azt a tiszta egyszerűséget és intellektuális mélységet, amelyre a Spanyol Nemzeti Drámairodalmi Díj kuratóriuma is felfigyelt, amikor az elismerést megszavazta a szerzőnek.

Az idős Teréz szerepében Blanca Portillo
Egyszerre színmű-adaptáció és mozgóképes elmélkedés hitről, egyházról és identitásról ez a film. Bár a magyar forgalmazó, a Pannonia Entertainment a „vallási thrillerdráma” túlzó műfaji leírást használja (van benne izgalom és feszültség, de az egészen más jellegű, mint például a Patricia Arquette főszereplésével készült Stigmata, amelyre jobban illene a definíció), pedig a XVI. századi spanyol aranykor legfontosabb szentjeként és írójaként jegyzett apáca életéről szóló munka közelebb áll a modern misztériumdrámához. Ezt támasztja alá a filmben először elhangzó mondat: „Maga sosem kételkedik, Terézia?” (A magyar feliratos verzió, bár a film címében Terézként szerepel, cselekményében következetesen Teréziaként nevezi Avilai Szent Terézt.) A kérdést az Inkvizítor (a karizmatikus Asier Etxeandia), a dráma másik főszereplője teszi fel, aki azért keresi fel a középkorú Teréziát (a kifinomult színészi technikájú Blanca Portillo), mert huszonhét, apácaként töltött év után ellenszegült a saját rendjének, és megalapította a Szent József-zárdát. „Cselekedetével ellentétet szított nővérei és a rendje között” – veti oda neki a férfi,
mondván tévútra vitte rendtársait, tetteit biztosan az ördög vezette, látomásai pedig csakis eltorzult képzelete vagy szemfényvesztő hazugság eredményei lehetnek.
Terézia azonban kitart a döntése mellett: jogosan kritikus a korábbi zárdával kapcsolatban; Isten beszél hozzá és meg is jelenik neki; az egykori apostolok számának megfelelően tizenkét nővért vezet a Sarutlan Kármelita Rend első zárdájában (összesen tizenhét zárdát alapított).

Jelenet a filmből
Mivel a cselekmény a kötetlen inkvizíciós kihallgatáson alapul, a film nemcsak vallásos-egyházi kérdéseket vet fel, hanem azokon túlmutatva Terézia lovagregények bűvöletében töltött gyermekkoráról (a fiatal Teréziát játszó Greta Fernández alakítása szavak nélkül is meggyőző), jómódú, zsidó származásáról, a középkori nőképről, hitről és kételyről, a könyvek nyújtotta békéről, a szavak erejéről, bűnös papokról és erényes szülőkről is szól.
Az Avilai Szent Teréz megkísértése olyan bátor asszonyt állít középpontba, aki nem ájtatos, kanonizált szent életű figura, hanem hús-vér apáca – világi élvezetek iránti hajlammal, kételyekkel, makacssággal és rendíthetetlenséggel. A film nem ünnepli a szentséget, hanem kétségekkel rajzolja körül, ami különösen hitelessé teszi a mű erős drámai szövetét.
Az Avilai Szent Teréz megkísértése április 24-től országos moziforgalmazásban látható.
Nyitókép: Greta Fernández a fiatal Teréz alakjában
Fotók: Avilia Szent Teréz produkció