A Budapest-nyitány háromtagú zsűrijének egyhangú szavazata szerint: a Budapesti Fesztiválzenekar és Budapest Főváros közös zeneszerző-pályázatának győztese Oláh Patrik Fusionja lett. A Junior Prima-díjas huszonötéves zeneszerző nem titkolja, hatalmas megtiszteltetés volt számára hallgatni, ahogyan a világ egyik legjobb zenekarának előadásában felcsendült a darabja.
Nem használtam korabeli dallamokat, ezeknek a korszakoknak az érzelmeit szerettem volna megjeleníteni a zenémben, amelyben akadnak autentikus cigányzenei motívumok is – meséli Oláh Patrik a nyolc és fél perces műről. – Az 1848–1849-es szabadságharc leverését, a Habsburg elnyomást, a két világháború közti időszakot, a rendszerváltozás utáni éveket igyekeztem hangokba önteni a darabban, mely
öthangos dallam körül forog és a szimfonikus zenekar mellett négy hangszeré a főszerep: a zongoráé, a hárfáé meg az ütősöké.
Mindig úgy komponálok, hogy magam előtt látom az előadókat, a helyszínt, így személyre és helyre szabottan írok. Ebben az esetben is ez történt, s a BFZ még tökéletesebben játszotta a Budapest százötvenedik születésnapjára született művemet, mint ahogy elképzeltem.
Kíváncsian várja darabja további sorsát, s bízik abban, hogy egyszer majd koncertteremben is felhangzik, újabb színeit megmutatva. Oláh Patriknak egyébként nem ez az első győzelme,
a Zeneakadémia elsőéves hallgatója volt, amikor megosztott első helyen végzett az I. Budavári Beethoven Zeneszerző-versenyen.
Ezt követően átvehette a Neszlényi Andor-díjat, amellyel azt a zeneszerző-hallgatót tüntetik ki, aki az adott tanév során a legkiemelkedőbb akusztikus hangszerre/hangszerekre írt zeneművet alkotta. Ő a szerzője a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson bemutatott, a zenetörténet első, lovári nyelvű miséjének, amelynek címe: Le Devleske (Az Istennek) is. A darabban a klasszikus zenét, az egyházzenét és a cigányzenét egyesíti, úgy, hogy a mű liturgikus keretek között és hangversenyteremben is megállja a helyét. A darab áthangszerelt változatát idén nyáron Németországban is előadták.
Fotó: Oravecz Géza/Oláh Patrik archívumából
A salgótarjáni fiú második osztályosként, unokatestvérei hatására kezdett zenét tanulni. A zongora érdekelte, a szülei azonban a hegedűt ajánlották, így azt választotta a helyi zeneiskolában. Később a zongora sem maradt el, így mindkét hangszeren játszik. Tizennégy évesen jelentkezett a konzervatóriumba, akkor került Budapestre. Hamar megszerette a várost, leginkább a Duna-part lett kedvelt sétálós, üldögélős, komponálós helyszíne.
Még a hegedű volt a hangszere, amikor negyedévesen vonósnégyest írt, a mű a zeneszerzők versenyében második lett. Darabjának sikere megerősítette abban, hogy a komponálás felé kell fordulnia, ami már korábban is érdekelte.
A Zeneakadémián végül már zeneszerző szakon szerzett diplomát. Az egyetemi évek alatt folyamatosan komponált, pályázatokra, fölkérésekre születtek újabb és újabb művei.
Nem tudok csak az íróasztalfióknak írni – mondja –, ha a magam kedvére kezdek el egy darabot, két percig sem jutok el… Fontos tudnom, hogy kinek, milyen helyszínre születik a mű. S ma is elsőként a hegedű hangját hallom a fejemben, azt a hangszert, amely szerintem a legjobban ki tudja fejezni az érzelmeket…
A diplomázást követően egy ideig a Zeneakadémia demonstrátoraként zeneszerzés szakon több tárgyat, transzponálást és partitúrajátékot tanított, emellett komponálást is azoknak a hallgatóknak, akik korábban nem foglalkoztak még ezzel. A szeptemberi tanévkezdet azonban már Hamburgban érte, ezt részben a Fusion sikerének, s az ezzel járó pénzdíjnak is köszönheti, hiszen abból tudja finanszírozni a németországi életét.
Erasmus-programmal folytatom a tanulmányaimat, de nem hagyományos zeneszerzés szakon, hanem multimédiás elektronikus zeneszerzést tanulok. A hamburgi egyetemen ennek a tárgynak jelentős hagyományai vannak, a tanáraim között van például Alexander Schubert is, a neves komponista, ezért is döntöttem úgy, hogy itt tanulok tovább. Mindig nagyon érdekelt az elektronikus zeneszerzés, a különböző zeneszerkesztő programok, de ezen a téren eddig még nem sikerült elegendő tudást szereznem. A kezdeteknél tartok, időbe telik, amíg megszületik az első ilyen művem. A jövőben szeretnék filmzenékkel is foglalkozni. Az már biztos, hogy március végig maradok Hamburgban, de lehet, hogy azt követően is Németországban folytatom.
Tavasszal azonban biztosan visszatér Budapestre, a vizsgaidőszakra, hiszen a Liszt Ferenc Zeneakadémiának is a növendéke maradt, részt vesz a doktori képzésben, Georg Friedrich Haas Hyperion című művét elemzi Horváth Balázs témavezetésével.
Komponál a hamburgi tanulmányok mellett is, egy zongora–cselló darabra van fölkérése, a bemutatót februárra tervezik, s ír egy művet tubára és zongorára is, Szentpáli Rolandnak ajánlva.
Gondolkozik egy lovári nyelvű opera megírásán, de úgy véli, akkor kezd majd bele, ha reális időn belül elő is tudják adni… Jellemzően valamennyi kompozíciójának az alapja a cigányzenéből ered. Mélyen inspirálják ezek a dallamok, s ösztönös kultúrmissziója az autentikus cigányzene és a klasszikus zene egyesítése.
Sok zeneszerzőt tart példaképének, a régi nagyok közül Bachtól Vivaldin át egészen Richard Straussig terjed a sor, egyik kedvenc zeneszerzője pedig tizenkét éves korától Csajkovszkij, az orosz komponistáért mind a mai napig rajong. Szereti Bartók Béla, Kurtág György és Ligeti György zenéjét, a kortárs szerzők közül a legnagyobb hatást Georg Friedrich Haas gyakorolta rá.
Rengeteget hallgatom a darabjait, s óriási öröm, hogy már találkozhattam vele személyesen is, s erre ismét lesz majd lehetőségem novemberben, amit nagyon várok.
Hozzáteszi azt is, tudja, hogy a mai korban már másként kell működnie egy zeneszerzőnek, fontos, hogy több lábon álljon.
Ezt látom most Németországban is. Az egyik barátom mesélte, hogy mindenkinek van a hagyományos zeneszerzés mellett másik állása, még Berlinben is. Van, aki filmzenét ír, más elektronikus zeneszerzéssel foglalkozik, van, aki hangszeres művészként lép pódiumra a komponálás mellett, akad, aki DJ-ként dolgozik vagy produceri teendőket lát el. Azt gondolom magam is, hogy hasonló utat kell majd bejárnom, hogyha szeretnék megélni, s közben a nevemet ismertté tenni.
Az biztos, hogy mindenképpen be akarom építeni a művészetembe az elektronikus zenét, s ezen a téren akár populárisabb irányba is szívesen elindulok.
El tudom képzelni magam akár techno vagy pop zenei producerként is, mert ez a terület szintén érdekel. Fontos, hogy ne csak a klasszikus zene műfajában tudjak alkotni. Nagyon élvezem a komponálást, s biztosan találok mellé majd egy másik „lábat” is…
Nyitókép: Oláh Patrik: Nem tudok csak az íróasztalfióknak írni, ha a magam kedvére kezdek el egy darabot, két percig sem jutok el…
Fotó: Oravecz Géza/Oláh Patrik archívumából
