November 10-én a Budapest Music Center Magyar Zenei Információs Központ és Könyvtár adott otthont annak a találkozónak, amelyen Fischer Ádám karmester, a Budapesti Wagner-napok elindítója és Rockenbauer Zoltán művészettörténész beszélgetett, az est moderátora Zoboki Gábor építész volt.

Egy bayreuthi estén kezdődött minden, ahol ők hárman együtt ültek, s beszélgettek Wagnerről, valamint arról, hogy a német komponista darabjait miért nem játsszák többet Budapesten. Ott merült fel először a gondolat, hogy jó volna, ha a magyar fővárosban is születhetne olyan sorozat, mint a Bayreuthi Ünnepi Játékok…

Rockenbauer Zoltán volt abban az időben a nemzeti kulturális örökség minisztere, amikor elindult az építkezés a Duna-parton, s amelynek eredményeként 2005 márciusában megnyitotta a kapuit a Művészetek Palotája. A művészettörténész, aki azóta Wagner-rajongó, hogy gimnazistaként megvásárolta az első Trisztán-lemezét, az ezt követő években a Müpa összes Wagner-premierjén jelen volt.

Rockenbauer Zoltán, Fischer Ádám és Zoboki Gábor a szalonbeszélgetésen
Fotó: BMC

Zoboki Gábor, aki nemcsak a Müpát tervező építész, hanem a Wagner Társaság elnöke is, a kezdetek kapcsán idézte vissza a zenekari árok születését. Ugyan senki sem kérte tőle, hogy a hangversenyteremben ilyen teret is tervezzen, hiszen eleinte szó sem volt operaelőadásokról, ő azonban a műfaj szerelmeseként öt méter mély árokkal számolt, s aztán az összes költségvetési megbeszélésen hosszan magyarázta, miért is szükséges: rá lehet tolni a székeket, bővíthetővé teszi a színpadot… Végül olyan zenekari árok épült, ahonnan néha az együttesek muzsikálása jobban szól, mintha fent játszanának a pódiumon.

Az építész visszaidézte az egyik első bejárást is, amikor Fischer Ádám munkavédelmi védősisakkal a fején állt a csupa beton terem közepén, körbenézett és kimondta a döntő mondatot: Ezen helyszínen Parsifalt kell játszani, Wagner ide írt a darabot!

Meglátta ugyanis a három, egymás fölött elhelyezkedő erkélyt, és rögtön arra asszociált, hogy a zeneszerző utasításai szerint ebben a zenedrámában a kórust három – alsó, középső és felső – szinten kell elhelyezni, erre pedig csak ilyen épület alkalmas. 

2006 nyarán, az első Budapesti Wagner-napokon pedig fel is hangzott a Parsifal, amelyről Rockenbauer Zoltán visszaidézte az egyik legemlékezetesebb élményét, ahogy a közönség sorai között énekelve vonult be a kórus, miközben az orgona kék fényben tündökölt. Zoboki Gábor hozzátette azt is: az, hogy rövid idő alatt megszületett a ház törzsközönsége, s egyre többeket vonzott a Wagner Fesztivál, annak köszönhető, hogy Fischer Ádám beleszeretett a terembe, valamint, hogy az alapító-vezérigazgató, Kiss Imre is támogatta ennek a sorozatnak az ötletét.

Botcsinálta Wagner-karmester vagyok – mesélte Fischer Ádám –, akit Giuseppe Sinopoli halálát követően, váratlanul kértek fel Bayreuthban a Ringre, miután nagy sikert aratott a mannheimi operaházban főzeneigazgatóként dirigált Trisztán és Izolda-előadása.

Mindig át kell venni, ki kell szolgálni a terem adottságait. Bayreuthban másképp kell vezényelni, mint a Müpában.

Az akusztika kapcsán a dirigens azt is hangsúlyozta, hogy a Bartók Béla Hangversenyteremben Bayreuth-hoz képest sokkal jobban hallja a zenekar az énekeseket, így igazi, finom kamarazenélés folyhat, hiszen Wagner műveinél is erre van szükség. Elmesélte azt is, hogy a Budapesti Wagner-napok indulásakor karmesterként éppen az volt a koncepciója, hogy zeneközpontúak legyenek a produkciók, a színrevitelek látványelemei legyenek minimálisak, amelyek segítik a darab megértését, de ne a szövegkönyv új interpretációivá váljanak, a muzsikáé maradjon a főszerep.

Kezdettől meg voltam győződve arról, ha jól játszunk, akkor az előadás színpadkép nélkül sem lesz unalmas – jegyezte meg Fischer Ádám, hozzátéve –, ehhez persze nagyszerű énekesek, valódi személyiségek kellenek. Rangos művészeket igyekszünk felkérni évről évre, s ilyen jellegű Wagner-sorozat, mint a Müpáé, nem nagyon létezik a világban.

Hogy megnyerjék a fiatalokat is a műfajnak, tavaly elindult a Müpa és az ELTE koprodukciójában zajló mesterkurzus, amelynek nagy sikere volt, és folytatódik is 2024 májusában, a sorozatban Fischer Ádám két előadást tart.

A hallgatóság soraiban ülő Bátor Tamás, a Müpa művészeti főtanácsadója pedig elmondta: a Müpa hűségprogramjának Platina szintű tagjai november 14-től, a nagyközönség pedig 16-tól vehet jegyet a jövő évi előadásokra. 

Nyitókép: Egy este a Budapesti Wagner-napokon 2022-ben
Fotó: MÜPA