◼Amikor Jankovics Marcell annak idején felkérte Weöres Sándort, hogy a János vitézhez dalszövegeket írjon, a költő azzal utasította el a megkeresését: „Én nem szeretem a hősöket, a hősök mindig megütik a bokájukat.” Milyen mögöttes jelentéssel bírt az Önök számára a Toldi Miklós-féle hős figurája?

Mikulás Ferenc: A gyakorlatias értelmezés szerint Arany János elbeszélő költeményében egy tizenéves fiatalembert mutat be Toldi Miklós személyében, és nem a korabeli képzőművészeti alkotásokban bevett módon ábrázolt heroikus figurát. Ez a kamaszosan szélsőséges fiatalember – akinek igazán csak az édesanyjával meghitt a kapcsolata – elszántan ki akar törni a rossz családi környezetből, s ehhez a fizikai ereje segíti hozzá. Mostani viszonyokra fordítva: ma is számos fiatal él kedvezőtlen körülmények között, és sokszor ez a hátrány hajtóerő lehet a számára. Éppen a Pannónia Filmstúdiótól Hollywoodig eljutó animációs rajzfilmes, rendező, zenész Csupó Gábor könyvének bemutatójáról jövök. Ha úgy tetszik, a maga nemében ő is egy Toldi Miklós. Fiatalemberként nem volt olyan családi mintája, háttere, mint például egy művész házaspár gyermekének, de a tehetsége révén először Svédországban, majd Amerikában is meg tudta teremteni azt a vizuális világot, amely ma világszerte elismert.

Csákovics Lajos: Miről szól nekem a Toldi? A kitartásról, az állhatatosságról, ebben az olvasatban mindenképpen, kortól függetlenül. A rendező, Jankovics Marcell zsenialitása abban is megmutatkozik, hogy fel merte ismerni, valójában egy gyerekről van szó Arany János művében. Nemcsak a közismert sorra gondolok – Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán −, vagy az anyjához fűződő erős kötődésre, Arany többször is gyermeknek – szörnyű gyermeknek − hívja főhősét. Jankovics Marcell túllépett a korábbi sztereotípián: nem egy mokány, izmos fiatal srácot látunk, hanem egy átlagos kamasz gyereket, aki valóban megpróbál kikerülni abból a hátrányos helyzetből, amelyben a bátyja tartja. Kitűzi maga elé a célt – igenis vitéz lesz –, komoly dolgot valósít meg, amelytől még a király is felfigyel rá.

 

◼Miért tartották fontosnak a Toldi megfilmesítését, hiszen 1984-ben, Gémes József rendezésében már elkészült egy változata?

M. F.: A Toldi nem Jankovics Marcell ötlete volt, és nem is az enyém. Az Arany János Emlékbizottság, melynek vezetője Áder János akkori köztársasági elnök, az Arany-emlékév alkalmával döntött úgy, hogy a meglévő ötmilliárd forintból egymilliárdot fordítana a Toldiról szóló rajzfilmsorozatra. Az elnök úr elmondta, a Magyar népmesék-sorozat lebegett a szeme előtt, mivel ő és a gyermekei is azon nőttek fel, s hozzátette, ahhoz a sorozathoz hasonlót szeretne. A Kecskemétfilmnél dolgozó kollégáimmal azonban ennél sokkal többre vállalkoztunk. Szerencsére Jankovics Marcell a második megkeresésemre elfogadta a felkérést, de hangsúlyozom, a kiindulás az évforduló volt, s talán sorsszerű, hogy Jankovics első nagy munkája, a János vitéz filmváltozata a Petőfi Sándor-évfordulóhoz kötődött, az életművét lezáró remek pedig a Toldi lett.

CS. L.: Gémes József 1984-es Daliás idők című filmje rendkívül értékes és maradandó, az egész trilógiát feldolgozó alkotás. Festményfilm, amelyet Gémes eredetileg narráció és szöveg nélkül képzelt el, csak zenei kísérettel. Azonban a Pannónia Filmstúdióban a dramaturgiai tanács nem engedélyezte, így Nepp József utólag írt hozzá dialógust. Mivel a festményfilm stílusa kevésbé népszerű, nem igazán került közel a közönséghez, feledésbe is merült. A cél most az volt, hogy sokakat elérő film szülessék.

 

◼Tavaly ősszel a Duna Televízió mutatta be a Toldiból készült sorozatukat. Mennyiben más a mozifilm?

M. F.: A sorozatban csupán egy-egy éneket láttunk, tíz-tizenkét perces epizódokat. Amikor egy epizód véget ért, a nézőben hiányérzet támadt, szerette volna tovább nézni a történetet. Gyártás közben a tizenkét epizódból álló szériára elsősorban oktatási segédanyagként gondoltunk. A moziváltozat másfél órában nagy élményt ad, a dramaturgiai ív végig megmarad.

CS. L.: Mindemellett a moziváltozat gerincét az egész estés munka igényével készült tizenkét részes filmsorozat képezi. Ennek ellenére a több mint egyéves gyártás alatt az első jelenettől az utolsóig újrakomponáltuk a filmet. Látványban dúsítottunk rajta, újraanimáltuk azokat a jeleneteket, amelyek véleményünk szerint korábban kicsit sutábbra sikerültek, és húszpercnyi teljesen új animáció is helyet kapott a filmben. Részben olyanok, amelyek szerepeltek a sorozat forgatókönyvében, de az időszűke miatt nem férhettek bele a rövid epizódokba. Nagyobb léptékű jelenetek is bekerültek, nagyobb kameranyitásokkal, olyanokkal, amelyek a képernyőn nem élnek meg, de a mozivászon kifejezetten igényli őket. És akad néhány utólag hozzáillesztett jelenet, amely akkor született, akkor kellett beiktatnunk, amikor Jankovics Marcell már nem tudott részt venni a gyártásban.

 

◼Jankovics Marcell 2021 májusában hunyt el. Egyértelmű volt, hogy Csákovics Lajos fejezi be a Toldit?

CS. L.: Fontos tudnunk, hogy Jankovics Marcell semmit nem hagyott befejezetlenül. Elkészült a bibliai jelképekről szóló könyve, mint ahogyan a nyolcvanadik születésnapjára a saját életéről készült könyve is. Mindent befejezett, így az egész estés film előkészületeit is. Amit még szeretett volna külön a mozifilmbe illeszteni, ahhoz elkészítette a képes forgatókönyvet, így azután azt be is tudtuk vágni. Ugyan már beteg volt, mégis közösen végignézhettük a tizenkét éneket összefűzve az új jelenetekkel. Nem állítom, hogy csak a gyártás levezénylése volt a feladatom, de nagy horderejű döntéseket nekem, mint társrendezőnek vagy rendezőörökösnek már nem kellett hoznom. Ahol valamit mégis nekem kellett hozzátennem a filmhez, ott igyekeztem maximálisan Jankovics szellemiségét szem előtt tartva dolgozni. A Toldi teljes egészében Jankovics Marcell szellemi alkotása.

Az utolsó alkalommal, amikor a Budakeszi úton, az egykori Pannóniában együtt néztük végig a filmet, ültünk egymás mellett maszkban, és ő könnyes szemmel mondta: Ez most már a ti filmetek. Azért úgy gondolom és remélem, hogy ami már a tudta nélkül került a filmbe, az se hoz rá szégyent.

M. F.: Miután Jankovics Marcell elvállalta a rendezést, egy stábot kellett fölállítanom. Szerencsére elég régóta vagyok a szakmában, és sok tapasztalt barátom akad. Jankovics Marcell javaslatára vontuk be Richly Zsoltot színdramaturgnak, de még hiányzott egy kivitelező rendező. Zsolt barátom javasolta Csákovics Lajost. Szerencsém volt, mert a Ruben Brandt, a gyűjtő stábja épp befejezte a munkát, így sok más animációs szakemberrel együtt ő is felszabadult. Marcell kezdettől fogva úgy fogalmazott, hogy ez nem az ő filmje, hanem a mi filmünk – a kollégákra gondolt, köztük Lajosra, akit egyébként annak idején tanított az Iparművészeti Főiskolán.

 

◼Csákovics Lajos nevéhez fűződik az Én és az operák elnevezésű blog, többek között operaszövegkönyv-fordítással is foglalkozik. A film zenei világán is rajta hagyta a kézjegyét?

CS. L.: Először egy zeneszerzőpárossal dolgoztunk, az első epizódhoz írt zenéjükkel azonban nem voltunk elégedettek. Számomra Arany János, illetve a Toldi a romantikus operák világával mutat rokonságot, éppen ezért úgy véltem, hogy olyan zeneszerzőt kellene keresnünk, aki ebben az atmoszférában otthonosan mozog. Ekkor jutott eszembe Selmeczi György, akivel korábban már dolgoztunk együtt. Fölkértem, és ő nagy örömmel vállalta.

M. F.: Nagyon örültem a cserének, mert korábban én is dolgoztam Selmeczivel. Kecskeméten egy szerzői filmünknek ő szerezte a zenéjét, nem volt ismeretlen számára az animáció, és nagyon meg voltam elégedve a munkájával. Ráadásul a városban gyakran járt, az egyik kecskeméti kórus több darabját előadta már, tehát többrétegű volt a kapcsolat.

 

◼A Toldi egy kamasz fiúról szól, s a filmet feltehetőleg sok kamasz nézi majd meg, pedig ők azok, akik kevéssé szeretik a kötelező olvasmányokat. Nem tartanak attól, hogy a darabjuk könnyen a kötelező filmek sorsára juthat, azaz a kényszer viszi rá a nézőket, hogy beüljenek a moziba?

M. F.: Nem tartok ettől, bízom a film kisugárzásában – a Toldi képben, hangban és cselekményben is expresszív. Nehéz az embernek a hatása alól kivonni magát, és szerintem a fiatalokat is magával ragadja majd. Nem hiszem, hogy unatkoznának, vagy ne hatna rájuk. Az animáció sajátossága, hogy nem a valóságot mutatja, hanem a valóság egy elvonatkoztatott részét, amit a nézők kénytelenek megfejteni, ehhez viszont gondolatban és érzelemben ki kell egészíteniük a látottakat.

CS. L.: A kötelező mozilátogatást nem tartom szerencsésnek, mégis biztos, hogy örül neki minden gyerek, mert addig sem kell bent ülni az iskolában. Ugyanakkor olyan film nincs – legyen szó élőszereplős vagy animációs alkotásról –, amely mindenkinek tetszik. A stábbal sokszor végignéztük már, és nekünk mindannyiszor tetszett. Ezért feltételezem, hogy sok olyan gyerek is lesz, aki élvezettel nézi majd, függetlenül attól, hogy kötelező-e, vagy sem. Náluk nyert ügye lesz a Toldinak, s nemcsak ennek a filmnek, hanem Arany János Toldijának is.

Nyitókép: Jelenet a Toldi című filmből