Marcsák Gergely megzenésített versét fogjuk hallgatni autóvezetés közben, Nagy Lea költeményére táncolunk majd a kedvesünkkel, netán Bék Timuréra fogunk csápolni egy pódium előtt a közeljövőben?

Gréger Zsolt: Reméljük, hogy így lesz.

Szentmártoni János: Ez a terv. A verseket kezdetektől fogva énekelve adták elő. A huszadik században is nagy hagyománya volt a versek megzenésítésének, elég, ha csak azt nézzük, mekkora reneszánsza alakult ki a beatkorszakban. Úgy tűnik, az utóbbi időszakban újabb föllángolásának lehetünk tanúi. Az Eleven Költők Társasága zenei megfogalmazásmódjának egyik alapvetése, hogy a zenészek, amennyire csak lehetséges, együtt gondolkodnak, együtt lélegeznek a költővel. Másrészt viszont szabadon kezelik a szöveget, azaz elsősorban nem a vers szöveghű megzenésítését tartják szem előtt, hanem refrént keresnek benne, ismétlődéseket, gondolatritmusokat. A modern hangzás pedig olyan olvasókat és zenehallgatókat is megszólít, akik nem gyakran futnak a könyvesboltokba verseskötetekért, és olyan arcokat is megmutat nekik, akik eddig esetleg elkerülték a figyelmüket. A Petőfi Irodalmi Ügynökségnek, amelynek a Kárpát-medencei Programigazgatóságát vezetem, amúgy is feladata a kortárs magyar irodalom minél szélesebb körű népszerűsítése. Többek között ezért indította el a KMI 12 elnevezésű programját, amelynek fontos eleme a versek megzenésítése is.

GZs: Eleve izgalmas kísérlet, hogy egy olyan nemzedéknek is próbáljunk zenét csinálni, amelyik talán már nem olvas intenzíven, nem fog igazán közel kerülni hozzá az irodalom, az általában vett írott kultúra. Ezért az EKT kultúrmissziós szerepet is betölt: népszerűsítsük, ha úgy tetszik, poposítsuk a verset, a magas irodalmat. Olyan fogyasztható módon mutassuk meg, hogy az tetsszen az embereknek. A dalszövegek olykor –mostanában is – elsekélyesednek, átalakulnak, ilyenkor a költészet megtermékenyítően hathat a megzenésített szöveg kezelésére. El tudom képzelni, hogy a verseken keresztül eljutunk majd egy még jobb dalszövegkultúrához. Hiszen a dalszövegek sokszor a mának szólnak, míg a versek az örökkévalóságnak – ezt a tulajdonságát ki lehetne aknázni.

SzJ: Én egy kicsit másképp látom, hiszen sok dalszöveg is halhatatlanná vált az idők során. Inkább arról van szó, hogy a vers meg a dalszöveg két különböző műfaj. Egy jó dalszövegíró nem biztos, hogy tud verset írni, akkor sem, ha mindent belead. Ugyanígy: egy jó költő, ha nem gyakorolta, ha nem áll rá az agya, bizony nem tud dalszöveget írni. Míg egy jó dalszöveg a zenével lesz kerek, a versnek önmagában is meg kell állnia – örök közhely, tudom, de nem szabad elsiklani fölötte. A kérdés az, vajon a vers válhat-e igényes dalszöveggé. A legizgalmasabb talán, hogy a zene miképp tudja a bonyolultabb szerkezetű és üzenetű verset emészthetőbbé, érthetőbbé, vonzóbbá tenni.

Fontos az a látványvilág is, amit az EKT hozzátesz a szövegekhez – hiszen nemcsak megzenésített versekről beszélünk, hanem videoklipekről is.

GZs: Ez volt a következő lépés: egyedi vizualitást akartunk társítani a dalokhoz. A KMI 12 (link: https://www.facebook.com/kmiszerzobar/) körül kezdtünk el tapogatózni, s végül az ügynökség jóvoltából belevágtunk a produkciókba. Ezek valójában kísérleti projektek, már csak azért is, mert nem csupán dalszerű költeményeket választottunk ki, hanem szabad, szinte rímtelen verseket is. Zeneszerzőnkkel, Keleti Andrással megpróbálunk olyan zenei szövetet találni a különleges szövegekhez, sorokhoz mind ritmikában, mind zenei gondolatban, amely a szöveggel egységet tud képezni. Erre épít aztán az énekesünk, Roy is, aki az előadáson kívül az énektémák kitalálásában és kidolgozásában is fontos szerepet játszik. János sajnos millió egyéb elfoglaltsága miatt nem tud úgy belefolyni a műhelymunkába, mint amennyire szeretnénk, de a költők és a versek kiválasztásában nagy segítségünkre van.

Amit eddig hallottam-láttam, pezsdítően hatott rám. Többszörösen: először a szöveget figyeltem, aztán a zenét, harmadszorra a képi világ vonzott jobban, végül mindhárom szinergiája.

GZs: Erre, az összművészetiség megteremtésére törekszünk. Irodalom–zene–vizualitás: a klipekben is ezt a hármasságot szándékoztuk egyensúlyba hozni, hiszen ezek nem illusztráló videoklipek, amelyekben csak az előadókat látjuk, sokkal inkább filmetűdök.

Eddig két videoklip publikus. Mennyi lesz összesen?

SzJ: A KMI 12 négy junior költőjének készült el eddig a klipje, de a fiúk már dolgoznak az öt szenior versein is. Szeretném, ha az ő esetükben sem csupán a dalok készülnének el, hanem ugyanúgy vizualitást is tehetnénk majd mögéjük.

Abszurd, de megkérdem: a KMI 12 prózaíróinak szövegeit is tervezitek megzenésíteni?

GZs: Érdekes kihívás lenne. Ha rövid szövegről beszélünk, amely már-már prózavers, elképzelhető.

SzJ: Bizonyos prózai szövegekben is kétségtelenül meg lehet találni a zeneiséget, de nem ezt tervezzük elsősorban. Az ő novelláikból hangoskönyvet készíttetünk profi színművészek tolmácsolásában.

Térjünk vissza a meglévő produkciókhoz. Igen sajátos, ahogyan becsempészitek a dalokba az elektronikus hangzásokat, ezzel korábban nem találkoztam. Hogyan kerül az elektro a versbe?

GZs: Vállaltan igényes popzenét szándékoztunk csinálni, a gitáros-folkos megzenésítéstől tudatosan el akartunk szakadni, mert azt sokan művelik, sokan nagyon jól. Hozzánk Keleti András hozta az elektronikus zenei világot a colorStarból, mi pedig megláttuk ebben a nóvumot, hiszen eddig még nemigen ötvöződött az elektronikus zene a költészettel. Lehet, hogy némelyek ellentmondást éreznek az elektronika és a költészet között, de szerintem elég jól sikerült a kettő fúziója.

A fúzió: láttunk már elektronikát költészettel összehozva, rapszerű produkciókat, azokban viszont nincsenek akusztikus elemek.

SzJ: Mivel a daltémák eléggé fülbemászók, úgy tudom, a fiúk készülnek arra, hogy majd akusztikusan is elő lehessen adni a dalokat.

GZs: Valóban készül egy kamaraverzió, de valószínűleg a színpadon is szerepet fog kapni az elektronika, éppen azért, mert ez a mi különlegességünk.

Hogyan reagáltak erre a költők?

GZs: Mind a négy juniortól nagy ovációval kaptuk vissza az anyagokat, tetszett nekik. Tehát rangosnak tartják, hogy bekerültek egy ilyen produkcióba?

SzJ: Amikor megkerestük őket videoklipek, portréfilmek, a pandémia múltán pedig majd fellépések ügyében, mindnyájan nagyon örültek, teljes mellszélességgel vállalták a részvételt. Szeretném, ha a KMI 12 minél hamarabb olyan programmá, olyan branddé nőné ki magát, amelyben részt venni megtiszteltetést, rangot és remélhetőleg majd előnyt is jelent.

GZs: A pandémia persze beleszólt a történet alakulásába. Például a videoklipek anyagának legnagyobb részét éppen az első kijárási tilalom idején vettük fel még 2020-ban – telefonos felvételekből meg egyéb alternatív megoldásokból próbáltunk úgymond várat építeni. Akkoriban sehol sem lehetett forgatni: minden, ami a klipekben látható, karanténtartalom.

A klipek képi minőségéből nem gondoltam volna, hogy ilyen mostoha körülmények között hoztátok össze a látványt.

SzJ: Pedig igen. És mivel most is részleges karantén van, még mindig abszolút aktuális.

Az első azért rosszabb volt.

GZs: Igen, most lehet forgatni, lehet rendes képeket csinálni. Viszont amikor elkezdtük, senki nem akart találkozni senkivel, annyira bizonytalan volt a helyzet.

Hogyan vettétek fel a zenét?

GZs: Voltak egyéni stúdiózások, s nagyon óvatos kettes találkozások. Aki a mastert gyártotta le, egész más helyszínen dolgozott. Az alkotók sem tudtak mindig kettesben dolgozni, csak távalkotásban. Meg kellett találni az énektémát, utána hangszereket csempészni bele, aztán felépíteni a dalt, később pedig a klipet. Ezek stúdiófelvételek. Amikor odáig gyengül a pandémia, hogy majd fel is lehet lépni, akkor kezdődik el az a próbafolyamat, amelynek során a számokat le kell fordítani az élő megjelenésre: mi legyen akkor, ha hárman vagyunk a színpadon, és mi akkor, ha heten. Mert ha megfelelően szeretnénk interpretálni, nagyjából hétfős zenekarra lesz szükség.

Milyen hangszerekkel adtok elő?

GZs: Lesz benne elektronika. valószínűleg két emberrel, lesz élő dob, basszusgitár, gitár. És lesznek folyamatos cserélődésben felcsendülő hangszerek: különböző ütőshangszerek, pizzicato hegedű, basszus ukulele… És persze az a terv, hogy egy karakteres képi tartalom is társuljon a koncerthez.

Felültetitek a költőket a színpadra?

GZs: Ez a célunk! Nagy szerencse, hogy a juniorok között mindenki zenei talentum is. Regős Mátyás gyakran fellép a Cseh Tamás-műsorával, Nagy Lea csellózik és énekel, Marcsák Gergely énekel és gitározik, Bék Timur és a gitár szintén barátságban vannak. Érdemes lesz figyelni rájuk.

Szentmártoni János (költő) és Gréger Zsolt (dalszerző) 2011 körül kezdtek dalokat írni. A pozitív visszajelzések hatására később megkeresték régi iskolatársukat, Keleti Andrást, akit a Budapest Bár egyik énekeseként és a colorStar zenekar egyik alapítótagjaként, valamint zeneszerző-producerként ismerhet a közönség. Eleinte dalaik zenei rendezésére kérték fel őt, amiből aztán közös gondolkodás és műhelymunka bontakozott ki. Ekkor született meg az ötlet, hogy más költők verseit is megzenésítsék, és hogy egy markáns karakterű énekest keressenek a dalok előadására. Így került a produkcióba 2018-ban még egy régi közös ismerős, a Roy és Ádám formáció basszusgitáros énekese, Kohánszky Roy.

Az Eleven Költők Társasága (EKT) önmagát inkább nyitott zenei-irodalmi műhelyként, semmint zenekarként meghatározó új zenei produkció. Azzal a szándékkal jött létre, hogy kortárs költők verseiből, alkotóikkal szorosan együttműködve, sajátos stílusjegyekkel és a legkorszerűbb hangszerelési megoldásokkal kialakított, igényes popzenei produktumokat hozzon létre. Alapvetően az akusztikus és elektronikus megszólalás fúziójára törekszik.