Ha mérges, akkor tiszta erőből püföli, amit/akit csak ér, és persze csapdos/dobál mindenfélét, ami a keze ügyébe kerül. A gyerekek persze alapvetően ártatlanok és tiszták, de ha valaki látott már valaha magából kikelve tomboló kisgyereket közelről, az biztosan hálás azért, hogy ehhez az energia- és dühszinthez nem társul olyan fizikai erő, amivel komolyan bánthatna másokat (persze balesetek néha így is előfordulnak) vagy önmagát. A norvég Eskil Vogt jórészt provokációból adhatta új rendezésének Az ártatlanok címet, hiszen ahogy fentebb is írtam, a kicsiket gyakran szokás ezzel a jelzővel illetni, ám közben a filmjében szereplő gyerekekről ez a szó az utolsók között jutna csak eszünkbe. Filmjének hősei tíz-tizenkét éves gyerekek, akik egy norvégiai lakótelepen kénytelenek unatkozni a nyáron, és eközben különféle csínytevéseken törik a fejüket. A csínyt persze itt gyorsan tegyük is idézőjelbe, ugyanis még a filmidő felénél sem járunk, amikor végig kell néznünk egy macska kegyetlen meggyilkolását, és azt is, ahogy egy autista kislány cipőjébe üvegtörmeléket tesznek, és mivel a lány nem tudja kifejezni a fájdalmát, így a cserepek órákon át vagdossák véresre a talpát.

 

A lakótelepi kölykök életébe egy újonnan odaköltözött kislány, Ida szemszögéből pillanthatunk be, aki még csak ismerkedik a környékkel és elkezd barátkozni az ott lakó gyerekekkel. Idának gyakran vigyáznia kell autista nővérére, és ez sokszor idegesíti. A nagy nyári unalomban találkozik a környék rossz fiújával, Bennel, aki a panelházak melletti erdőbe jár játszani. Összebandáznak – és hamarosan kiderül, hogy Ben egy furcsa képességgel bír: az akaraterejével képes megmozdítani a tárgyakat. Tényleg, mondtam már, hogy Az ártatlanok egy szuperhősfilm? Nem viccelek. Aki tisztában van Eskil Vogt munkásságával, tudhatja, hogy emberünk forgatókönyvíróként jegyzi a Thelma című filmet, ami gyakorlatilag olyan volt, mintha a korai Stephen King-regények hangulatát és ötleteit összekeverték volna az X-Men képregények témáival, és hollywoodi helyett európai szemléletmóddal mutatják be, mivel jár az, ha az ember szembesül azzal, hogy különleges képességekkel bír. Az ártatlanok nagy ötlete, hogy ezt a ráeszmélést nem kamasz- vagy fiatal felnőttkorban mutatja be, hanem gyerekeknél. Vogtot leginkább az érdekli, mi történik a gyerekek „ártatlanságával”, ha hirtelen olyan hatalomhoz jutnak, amivel még a felnőttek sem bírnak? Hogyan torzítja ez el a személyiségüket? Jók lesznek tőle vagy romlottak? Az alkotónak – hála a jó égnek – esze ágában sincs magyarázatot adni arra, honnan lett néhány norvég lakótelepi gyereknek szuperképessége, a tulajdonságaik egyszer csak megjelennek, ők pedig fokozatosan eszmélnek rá, hogyan tudják használni azokat, ettől pedig napról napra erősebbé és hatalmasabbá válnak.

Az ártatlanok nem való mindenkinek. Bár szuperhős témájú, egyáltalán nem azoknak készült, akiknek a Marvel- és DC-filmek jelentik a napi betevőt. Inkább egy merész, felnőtt fantasy horrorelemekkel, kísérletező kedvvel és nagyon-nagyon sötét hangulattal. A legtöbb film általában diszkréten elfordítja a kamerát, amikor a történetben egy gyereket bántanak vagy gyilkolnak meg – Az ártatlanok nem teszi meg nekünk ezt a szívességet. Itt gyerekek bántanak gyerekeket, sokszor egészen kegyetlen módon, Vogt pedig megmutatja, hogy a nagy hatalom mindenképp megront, még akkor is, ha még gyerekkorban kapjuk. A sok kegyetlenkedést nem könnyű nézni, ezért a filmet csak kimondottan erős idegzetűeknek ajánlom. Ugyanakkor az alkotó nem hagy minket feloldozás nélkül. Ahogy a szuperhősös filmekben lenni szokott, a végén itt is eljön a nagy összecsapás a jó és a rossz között, az pedig kimondottan nagy szívre vall, hogy Eskil Vogt a története pozitív főhősét egy autista kislányban találja meg. Üdítő, hogy míg a legtöbb filmhez cuki-muki gyerekeket castingolnak, Az ártatlanok hősei egészen hétköznapi kinézetű gyerekek, tényleg pont olyanok, akiket el tudunk képzelni egy lakótelepi játszótéren. Az pedig már csak a bónusz, hogy egytől egyig kiváló színészek, pedig ez a film többet vár tőlük, mint amit egy ilyen korú gyerekszínésztől várni szoktak. Ebben a sztoriban a felnőtteknek csak mellékszerep jut. Egyrészt a többségük elhanyagolja a gyerekét, és messze nem foglalkozik annyit vele, mint amennyire szükség lenne, másrészt egy szuperképességekkel bíró gyerekek világában a felnőttek úgysem tudnak beavatkozni a konfliktusba, ha megkezdődik a harc. Az ártatlanok megrázó, elgondolkodtató filmélmény, ami teli van meglepetésekkel, és a rendezője olyan erős atmoszférát épít fel, amivel csak nagyon ritkán találkozhatunk mostanában.

Az ártatlanok az HBO Max kínálatában látható.