Tejcsarnok
Roppant karjaival unoka-nagynéném
forgatta a keverőlapátot
a hűvös hengertartályokban,
s az a fojtogatóan ismerős illat,
émelyítőn édeskés otthonosság,
Öregpapa csikorgó csizmasarka,
ahogy önti a még párálló tejet,
a gúnyák ganészaga, és az üst
fölé tornyosuló óriási mellek –
mit tudtam én akkor Felliniről –
úgy elvarázsoltak, mintha csecsből
szívnám a tejet, s nem ábrándíthatott ki,
hogy hazafelé egy-egy göröngy
megugrasztotta az üres
kannákon a fedőt.
Veteményes
Hajlongó szürke gémek, asszonyok
tallózták a veteményest,
s én gyíkra, vakondra lestem
a rekkenő délidőben, mintha a préri
hatlövetű kovboja volnék,
de egy puskacsőként rám meredő
sikló úgy földhöz szögezett,
csak a szemem kereste a kiutat
a szilvafa vagy a szomszéd udvara felé,
s lassan hátrálva, letaposva
a salátaágyást, kitapogattam
a pisztolytáskából kikandikáló
műanyag markolatot.
Napos csibék
A május végi hőségben meglocsoltuk
a katrocban csipogó napos csibéket
a marhák itató vödréből, jéghideg
csapi vízzel: fürdenének, biztatott
bátyám, s máig nem emlékszem
nagymama indulatára,
mint átkozódott, csak a csibék
égnek feszülő csillagtalpát
látom, didergő éjszakák
rejtjeleit hártyapapíron,
míg rám nem szakad az álom.
Padlás
A kamrából szúette létra vitt
a padlásra, a csapóajtón túl
szétterített dió szárítkozott,
motozó egerek vackoltak
a rongyos zsákokkal álcázott
gabona-piramisok tövébe, a szarufán
himbálózott a disznóölési,
s egy vak cserép-hiún át,
határsértést reflektorozva,
rám villant a telekhatáron
túli alkonyat.
