Kálváriakereszt alatt
Tarpa, 1919 nyara
Szurony-parancs: „Ti tarpai emberek,
ti magyarok vagytok és ti bereg-
szásziak, ti pedig szlovákok. Ez a
kő, amit itt láttok, ez a határ…”
Szédül a határkő, határkövek sora,
utánuk szédül az ég-kereső ima:
Hiába kereslek, mindhiába, Uram?
Akárha homályló keresztre néznék,
sorsunkat megint végzetére mérték.
Fogy a szó
Hadikfalvi „idill”, 1923
Kattan a kertkapu, enyhül a sóhaj,
csendre int a küszöb, bennebb a szóval,
szív mögé, nyelv mögé, rejtekbe rejtsed,
ahol a szó fogan; mindennap-ének,
ahol a virradat másnapot ébred.
Bácskai ég
Horthyvára, 1944
Dobszóra riad az utca, a kertvég,
utunkat megint ég alá szegelték –
kiparancsolt szájtól ne várj imát, Uram,
Kicsiddég?* Temetőhosszig csángál az út?
Hazajut, hazajut, ha oltalmadba fut.
Őrség
2007 áprilisa
Isten kezében élünk, kitárt kéz,
őrhelyet keresel? Tekints szét,
s bízva bízz Ireneusz** tenyerében,
Atyánk volt, szó-mély, népoltár-beszédű pap –
éberítő szellem, testesült gondolat.
