főzz nekem tyúkhúslevest
vágóhidak nélkül,
húzd ki a fagyasztót, vedd a
kezedbe a kést,
te vágd el a torkát és
hagyd kiüresedni a
testet.
főzz nekem tyúkhúslevest
a tyúkból, amit évekig neveltünk,
akinek a kopasz nyakára
sálat horgoltunk,
de nevet sosem adtunk neki.
ha nem érzel bűntudatot,
én sem fogok. elfelezzük,
eperleveles tésztát szórunk
mellé, letöröljük a zsírt
a szánk széléről, hálát adunk
istennek a bőséges ebédért –
így tanították.
ha nem érzel bűntudatot,
én sem fogok,
a jószívvel kínált ételt
nem illik visszautasítani.
amikor felvetettem, hogy
nem akarok többé húst enni,
azt mondtad, hús nélkül
legyengül a szervezetem,
semminek sem fogok örülni,
és a nagyszüleim most biztos
forognának a sírjukban.
nem lettem vegetáriánus.
akkor eszem húslevest,
amikor húslevest kell enni,
titokban a kutyáim rágják
le a maradékot a csontról.
a kutyáim nem etikus lények,
akkor párosodnak, amikor
szeretnének, és mindent
megesznek, amit letesznek eléjük.
a kutyáim mázlisták, csak
épp sosem szabadok,
a kutyáim a szabad ég alatt
alszanak, mint az állatok,
és gyakrabban járnak orvoshoz,
mint én. húst esznek és mindennek
örülnek, nem gyengék,
a nagyszüleiket elfelejtették,
tyúkot ölnek és nem éreznek
bűntudatot.
főzz nekem húslevest és
megeszem. nem fogok gúnyt űzni
se a halálból, se az életből.
főzz nekem és megköszönöm
a bőséges ebédet,
nem nevezlek gyilkosnak vagy
bűnösnek –
örülni fogok neked,
mint a kutyáimnak.