Nyugtalanság mindez:
valahonnan az üzenet.
Hajnali nyugtalanságom.
Vonósok fent, a magasban.
Túl minden elmúláson.
Miként a röpdöső kezek.
Játékos gyerek-emlékezet,
ahogy futok eléd, messziről
jössz haza, talán ha utazásból,
az apám vagy, és most jó
megölelni az apámat, nem
mindig jó ennyire, most
nevetés és napsütés is, ahogy
lehajolsz hozzám, hozzám le,
emelsz a magasba, a zene is
a magasba emel, önmagához,
ölel, miként az apám, érzem
az arca borostáit, megemel,
megemelnek a vonósok, fel,
egyre feljebb, ahonnan nincs
sohasem semmi zuhanás.
Hajnali nyugtalanság.
Valahonnan üzenet.
Könnyed és játékos is.
