Minenden, a sokatzongorázónő
sokatzongorázáson túli kedvelt foglalatossága
eljátszani a gondolattal nap mint nap,
tulajdon magának hogyan lehet háztartásbeli,
kottazűr tisztviselője.
Félóránként rendre félórákat próbál.
Szünetjeleit nem értem.
Este nyolckor kottazár,
azontúl nem tűri saját hangját sem. Sem-
mi nyekerge, köhögcse,
horkolka, rosszulfordultamka,
csak a tiszta csend, ami Minenden
éjszaka hallható.
Ráteszi az ember a fejfülét
Minenden akármelyik részére,
és kihallja onnan a tiszta csendet,
az eljátszást magamagát.
Nem tűr semmit este nyolc után Minenden,
a sokatzongorázónő.
Addig, ha játéka kihallszik az útra,
s kialszik utolsó lámpafény,
ketten az úton összekarolnak,
Minenden és az utolsó lámpafény.
/Fotó: Fortepan/Orosz István/
