anyámnak a tűzijátékról
mindig a forradalom jut eszébe,
nekem pedig ez.
mielőtt ünnepelnénk,
összeszedjük az udvarról a
kartoncsonkokat,
a nyári konyhából a kutyaszart,
a jutalomfalatokat a sarokból,
a kutyáinkból a remegést.
el kellene költözni már,
idén el fogunk, megfogadjuk.
az egyik kutyám
darwint tanult a menhelyen,
nem fél az éhségtől,
csak a többiektől.
együtt riadunk fel a
hirtelen hangokra,
egyikünk sem ugat vissza,
nem mi vagyunk az
erősebbek.
a másik kutyám
még kölyök, kíváncsi,
kartoncsonkot lop,
fekete a bajusza a portól,
felnyalja a küszöbről a pezsgőt.
mielőtt ünnepelnénk,
ennivalóért kuncsorog:
tudja, hogy a lövöldözések után
mi is engedékenyebbek vagyunk,
és kiejtünk a kezünkből egy-egy
jutalomfalatot.
