Mi dolgunk a konyhában? – teszi fel a kérdést a költő a klímaszorongás, kalóriaszámolgatás és a többi kortárs stressz kellős közepén, és meg is válaszolja. A vers könnyed hangon szól mégis, tele életörömmel.
Az Olaszországban élő költőnő verseiben sajátosan keveredik a két otthon, szemléletben és motívumokban, miközben köznapi vagy éppen elvontabb tapasztalásait személyes hangvételű érzékeny lírába foglalja.
A rendkívül egyéni hangú költő verseinek helyszínei hétköznapiak, már-már apokaliptikus képei azonban a bennük élő kortárs ember expresszív szellemi, érzelmi reakcióit tükrözik.