Valami szépet
kutatni a sebben,
és ahogy éget,
egyre hevesebben.
2020. november 7.
Valami szépet
kutatni a sebben,
és ahogy éget,
egyre hevesebben.
Az Izmos nyelvű költők csoportból Tibély Orsolya neoavantgárd alapokon nyugvó (pontosabban korántsem nyugvó, nagyon is egzaltált alkotói világmegélésről tanúskodó) verseit olvashatják.
A szerző az Izmos nyelvű költők csoport tagja. Itt közölt verseiben első sorba kerül a látvány, az érzékelés és – a felfogás esetlegessége és különbözősége, ami a költeményeket feszültté, mintegy kényelmetlen tényekké teszi.
A költőnő jól ismeri a világunkat, színét és fonákját éles szemmel figyeli meg: három verse egy valódi emlék, igaz pillanat lenyomata és egy hazug háborús bűn között – jókívánság, a cinizmus árnyékától is mentesen, és legalább annyira a ma oly jellemző, rezisztens közönytől.