A költőnő jól ismeri a közeget, a jól kereső, aktív középosztály gondjait, belső problémáit. Ebben a két versében is ezeket közelíti meg, különböző irányokból.
A múlt darabkái olyan anzixok, amelyek könnyet csalnak a szembe, még ha boldog emléket idéznek is. Régi szerelem, régi strandon: a vers mégis arról szól, mi nem történt.
A költő verseiben a múlt nosztalgikus vagy éppen tragikus világa jelenik meg, mégpedig személyes múlt. A versek úgy kerülnek elénk, mint egy magánmitológia töredékei.