Ezek a költemények valóban nőversek. Sőt, női versek, ám férfiak számára is ajánlottak, hiszen feltárják a (költő)nő sajátos viszonyát a környezettel, a külvilággal, amelynek epicentrumában létezik, mint érzékeny egzisztencia.
A népmesék mostba emelt motívumaitól Pitagorasz babgyűlöletéig: a költő verseiben a világ dolgai egyszerre vannak az emelkedett magasságokban és legföldhözragadtabban a talajon.
A parasztság kirablása, a TSZ-esítés volt a múlt rendszer egyik legmeghatározóbb cselekedete. Ennek egyetlen, markáns képét vetíti elénk a költő repetitív prózaversében.