MINDENHOL OTTHON ÉRZED MAGAD,
talán
a lakótelepi lakásotokban legkevésbé,
feszültséget érzel mindig a levegőben,
akkor is, ha senki sincs ott, ideiglenes
tartózkodási helynek tekinted
anyádék lakását, mégis,
amikor az emberi lény gyerekként látja,
érzi ezt, nem akarja tudomásul venni,
így védi magát, van egy ilyen képessége,
ami később sajnos elmúlik, különben
nem kéne tudomásul vennie, hogy valami
óhatatlanul kezd elromlani, szépen lassan
tűnnek el a bölények látókörödből,
egyenként,
anyád rövid együttélése alatt apáddal
felgyorsítva éled meg mindezt, de lehet,
hogy már az esküvő másnapján rájönnek,
hogy ez nekik együtt nem megy,
ám akármilyen kicsi vagy, emlékszel
valamire, elő tudsz hívni emlékképeket,
hangemlékeket, kisgyerekként is tudod,
mi történik körülötted, röpködnek
a csatabárdok, de nem zavar, csak
nem érted, miért, a miértet,
de mivel gyerek vagy, nem is kell,
aztán meg talán már túl nagy vagy
ahhoz, hogy anyád második házasságának
kudarcát időben észrevedd, magaddal vagy
elfoglalva leginkább, eltávolodsz térben és
időben, kamaszodsz, nem tűnik fel, mikor is
kezd elromlani megint a helyzet, nem tudod,
hogy önkéntelenül viszi magával a korábbi
problémáit bármely emberi lény,
igyekszel megfelelni az elvárásoknak
a magad makacs indián módján, azt hiszed,
miattad vannak a bajok,
az öcsédet jobban megviseli a dolog,
a mai napig feszültség van az apja és közötte,
a húgod pedig elég kicsi volt, hogy észrevegye
és jól védekezik egészen a mai napig,
burkot növeszt, saját elzárt kis világában
él azóta is,
esténként hirtelen nyúló kamasz fiúként
mindkettőjüknek fogod a kezét elalvás előtt,
saját védekezési taktikád pedig a lakáson kívüli
élet kiépítése, az otthon fogalmának kiterjesztése
a mikrovilágra, ami körülvesz, ahol teljesen
szabad lehetsz, bizonyos kereteken belül
persze,
a tanulásban például állandóan bizonyítani
akarsz, megfelelni ebben az új, városi életben,
a városi iskolában, ami sikerül is, negyedikben
kitűnő leszel, életedben először és utoljára,
így felvesznek a kiemelt tagozatba,
amely akkor orosz tagozatként fut,
csak okos és jó tanuló gyerekek
járhatnak oda, nem tűnik föl senkinek,
hogy ez mennyire nyomasztó dolog lehet,
egy ilyen versenyistálló, csak utólag
evidens,
ki akarsz tűnni valahogy a többiek közül,
ezért az általános iskolás tankönyvek helyett
régi, évtizedekkel korábbi gimnazista tan-
könyvekből tanulsz, amit nagyanyádék
padlásán találtál, anyádé vagy a húgáé
lehetett, és amiből jóval szélesebb
információs réteghez lehet jutni,
de a feleléseknél és a dolgozatban
nem azokat a pluszokat kérdezik általában,
hanem alapdolgokat, amik meg számodra
nem egyértelműek, jóval bonyolultabban
látod már, másképp szemléled a dolgokat,
ettől még nincs baj a jegyekkel, erős négyes,
de senkinek nem tűnik fel, miért, jó fejed van,
nem kell sokat magolni a gimnáziumi könyveket,
minden érdekel,
biológiából kimondottan idegesíted a tanárt,
amikor kiderül, hogy olyanokat tudsz, amit
még nem kéne, szemben a történelemtanárral,
akinek ugyanez imponál, de nem tűnik fel neki,
hogy ezek az információk nem szerepelnek
a tananyagban, amiket feleléskor tudsz,
mégis biológiából mész versenyre,
ahol jól jön a plusz tudás, senkit nem érdekel,
honnan van, de taktikai okok miatt az utolsó
fordulóban lecserélnek, és egy másik, kevésbé
frekventált osztálybeli fiút tesznek a helyedbe,
akivel aztán gimnáziumban egy osztályba kerülsz,
és szoros baráti kapcsolatban lesztek,
de nem okoz komolyabb sérülést benned
ez az igazságtalanság, nem árt megtapasztalni,
hol is élsz, hogyan működik a rendszer,
és pontosan tudod, hogy hülyeséget csinálsz
a gimnazista tankönyvekkel,
mégis,
pedig akkor még csak macskakölyök,
egy makacs kölyök vagy.
