Dzsó,
öreg Dzsó, ha tudnád,
megtérni Bencéhez járok.
Bódulni, beletörődni,
ahogy vakhitükbe
a bölcs háromkirályok.
Föl a Királyhágó térre,
akár rákapatott dongó
a szottyos gyümölcsre.
Ki tehetné, se él már,
hogy áldását rajtam
méltóbban betöltse.
Már föl se kell mennem,
épp elég csak tudni,
s hallgatni felőlem,
és versek, borok
bukéja sejlik: öröklét
egy volt-nincs időben.
Léka Géza egy másik versét ITT olvashatja el.
