Dzsó,
öreg Dzsó, ha tudnád,
előbb csak a látvány,
a kép szakadt föl belőlem,
váratlanul,
akár egy elveszettnek hitt
szakrális PIN-kód,
a harmincéves forgalmi
rendszám a vadonatúj,
halványkék Daciáról,
a 3 – 3 betű és számjegy,
a lajstrom hókuszpókusza,
az olcsó, jeltani halandzsa:
BBK – 187
amit ha kimondok,
mézel a nyár a Mister közben,
s te úgy bámulsz rám,
mintha a Bölcsész Bibliakör
bekáfolt missziósa volnék,
zavaros Szent Ferenc-fan
a csiripelő parkolóban,
aztán ráteríted a patinás,
összmagyar toposzt:
Brigitte Bardot Kurva,
amitől fülig ér a szánk,
hisz mindketten tudjuk,
volt idő, mikor ezt fújta
az ország apraja-nagyja,
amíg ki nem derült,
hogy ebbe az álszent,
ostoba mondatba is
több életerő szorult,
mint a világra kirótt
húsvéti penitenciákba
Ady Endre óta.
Léka Géza egy másik versét ITT olvashatja el.
