1. Meridián

Lenni talpalatnyi hely.

Ahogy e csepp,

mérsékelt égövig sodort,

kilátásnyi kőfok

a völgy felett. Egyetlen

táblányi egyenlítői tenger,

pörgekarú idők percegése.

Hajladozása az alj

lebegő liliomának,

színeváltozása

a hegyekként hullámzó

üledéknek. Lebegő határa

a mangrove-fákban,

egy mocsárciprus

térdelő léggyökerében.

Méltányolása valahány időn

át nyiladozó valóságnak

a szív trópusán

fakadó főnix könnyében.

Annak, ki elsőként bontja

egymáson áttetsző szirmait

koroknak, formáknak, feledésnek.

Te, aki most is úgy válsz valóra,

ahogy a legédesebb

álom. Vagy mindig eggyel több

valahány közelítésnél,

összefutó útjánál a megértésnek.

Te, aki ebben a fölfedezetlen

költeményben is,

ahogy a víz, a láng, a lég:

a kőből kibomló lomb.

Úgy beszélsz

születő nyelvén szélnek.


2. Intempestiva Nocte

Luz de la noche. Noche oscura.

A tündöklő éj. Az óra,

az időtlen született. A lustán

hullámzó tükör, a terülő határ:

a hely, melynek se volt, se lesz története.

Egy ibolyafeketén derengő harang,

rezzenetlen égövi párta. Úttalan út –

felfejtetlen formák sötéten

sugárzó ametisztváza.

A leheletfinom erezet,

a mélyülő éj tetőző apálya.

A fellélegző tölgyliget

szűretlen cserszaga,

a szitáló éjföveny ülepedő

rendzinája. Ajkak még

bontatlan kosbora,

zümmögő füvek, érzékek

törékeny, duzzadt pozsgája.

Gyulladó, csurig telt,

sötét tejű éjjel.

Egy időtlen holtág

felszakadó fülemületorka:

a virágba boruló

feneketlen nyiladék,

csurgó mézgák mennyboltja,

gyúló meggyvirága.


3. A Dél

Időtlensége

az otthon szigetének.

A tüzelő sónak, a nyárnak,

a phillyreák árnyas

nimfaligetének.

Vibrálása a parti

fenyőlombnak, a kikötő

védett víztükrének,

a szikláknak, a háznak,

egy ajtó égkék függönyének.

Omlása a kirakott partnak,

fala költő madarának,

lebegő gyurgyalagénekének.

Hasadása hajnalának,

ujjak mirtuszkoszorújának,

csöndje felütött könyvének.

Sétája a kerengő sugaras

oszlopsorán, tűnődése

számolatlan valóságán,

illatozó gyümölcsén

az édeni fának:

a kerten megálló idő delének.

A csobogó kút, a pálmák,

narancsok, bougainvilleák

záporának, egy belső udvar

frissen sepert, vakító egének.