„Most Ravelt hallgatok és Puccinit, és lehet, hogy ők lesznek az aláfestése valaminek, amit még csak írni fogok. Emlékszem rá, hogy amikor ezt vagy azt a szöveget írtam, akkor milyen zenét hallgattam közben, például húsz évesen. De ez nem valami szövegszerűen kimutatható hatás, hanem valami inspiráció nyoma, olykor láthatatlan. Amilyen erős hatása volt a popzenének, olyan erős hatása volt a zeneszerzők közül Beethovennek, Chopinnek, Wagnernek, Csajkovszkijnak, mikor melyik könyvemet írtam. Ez olyasmi, amit az olvasónak nem kell tudnia. Lehet, hogy jó, ha tudja, lehet, hogy érdekelheti.” – írja Térey János Ultra című verseskötetének hátteréről. Kevés olyan írónk-költőnk akad, akinél annyira fontos kifejezőeszköz a zene, mint Térey: nemcsak a Ring-parafrázis, a Niebelung-lakópark a szemléletes példa, hanem elsősorban a versei, ahol gyakran egy-egy hasonlatot a zenéből kölcsönöz.

Térey a zenei hatásokat jól dokumentálta, gyakori, hogy az inspiráló művet a szerző teljes opus-számával megjelölte, a Moll kötethez pedig még egy tracklista is készült. Ezek az utalások arra engednek következtetni, hogy bár a zenék ismerete nélkül is értelmezhetők a szövegek, ezek a zeneművek mégis egyfajta összművészeti értékkel gazdagítják azok mögöttes jelentéstartalmát.

Ha az életműben kronológiai sorrendben haladunk, egyfajta elmozdulást figyelhetünk meg a popzenétől a komolyzene irányába. Közismert ifjúkori rapzenekaruk Poós Zoltánnal és Peer Krisztiánnal, az 1998-ban alakult és mindössze másfél évig működő Nyelvterület a későbbi életmű szempontjából is fontos állomás volt. Térey a korai köteteiben megjelenő rap-szövegeket később már tudatosan kiszedte az Őszi hadjárat című összevont verskötetéből, mégis maga a rap műfajának jellegzetes szókimondó verselése többször visszaköszön a későbbi művekben is. Már nem mint önálló vers, hiszen ebben a formájában nem tekintette a rapszövegeket magasrendű irodalomnak, hanem mint helyzet- és karakterábrázoló eszköz. Ilyenre találunk példát a Niebelung-lakóparkban, de hasonló funkcióval bír A Legkisebb Jégkorszak elején a Bachot emlegető Metallica-idézet.

A rapszövegek területén egy nagyon érdekes párhuzamot találunk: az 1998-ban megjelent Térerő kötetet záró rapszövegek egyikében, az Idegenrendészetben olvashatjuk azokat a sorokat, amelyeket a rá következő évben – a kötetben egyébként Ady mellett idézett – Ganxta Zolee A sötét oldal című száma tett közismertté: „Elnyomlak, mint sörszagot az Orbit / Az igazat mondom, nemcsak a valódit.” Ráadásul ebben a szövegben a rap mellé teljes joggal kerül József Attila és vele együtt a magasrendű irodalom. Térey egész fiatalon Vincze Lillának is írt több dalszöveget az 1992-es Mámor című albumra.

Térey fiatalkori érdeklődése középpontjában a Depeche Mode, a Mission, a The Cure és a Sisters Of Mercy állt, és ezek műveire gyakorolt hatását nem tagadta meg később sem, annak ellenére, hogy a műfajról azt vallotta: „… a könnyűzenét roppantul eleven és ösztönző matériának gondolom, akkor is, ha nem föltétlenül művészet, vagy csak bizonyos elemei és pillanatai tartoznak a művészet körébe”. A Depeche Mode-ra való utalás több versében is feltűnik, Ultra verseskötetének pedig többjelentésű címe egyik értelmezése – saját bevallása szerint is – az együttes Ultra című 1997-es lemeze, a Personal Jesus című számuk pedig a Niebelung-lakópark Krétakörös színházi bemutatójának részeként hangzott el. A Depeche Mode legendás 1993-as, MTK-stadionbeli koncertjéről is írt esszét (Áhítatos túra: az örvények és az útvesztők). Élete második felében a popzenét már a kommersz kategóriájába sorolta, amelyet – mint fogalmaz – „az erőszakos kispolgári ízlés mindannyiunk mintájává, etalonjává óhajtana tenni”, ugyanakkor nem tagadta meg, és a művészet határvonalain belülre rangsorolta. Az Ultrát záró Popzene című verse ezt a kommersz művészetet jeleníti meg, a Búcsú a Poptól pedig – amely a döntően komolyzenei utalásoktól átitatott Moll részeként jelent meg – már ennyi tiszteletet sem mutat a közönséget kiszolgáló, értéket nem teremtő popsztár irányába.

A komolyzene jelenléte hasonlóan hangsúlyos az életműben. Az első, Szétszóratás című kötetben a Telemann-partita és a Bach-korálelőjátékra épülő Bazalt már konkrét műveket jelöl meg a zene és a szöveg kölcsönhatásának forrásaként. Később folyamatosan növekszik ezek száma, amely egyrészt a Moll című verseskötetben, másrészt a Niebelung-lakóparkban csúcsosodik ki, de számos zeneműre utal a Termann hagyatékában, és itt szerepel az a mondat is: „… ha koncertekre utazott föl. Zeneakadémia vagy Petőfi Csarnok, mikor mi”. A Teremtés vagy sem végén található esszékből egy koncertekre rendszeresen járó, a zenei életet ismerő művész alakja rajzolódik ki, aki az elmúlt két évtized számos jelentős hazai zenei teljesítményéről tájékozódott és véleményt formált, s nemcsak a nagy premiereken jelent meg, de érdeklődéssel követte a kisebb együttesek – például az Ábrahám Consort – koncertjeit is.

A Moll már címében is jelzi a zenei kapcsolatot, a hangsorhoz csatolt hangulattal és a megjelölt művel: Beethoven op. 132-es, a-moll vonósnégyesének III. tételével. Ez a tétel azért is érdekes, mivel Beethoven súlyos beteg volt a kvartett komponálásakor, ám egy diéta következtében jelentősen javult az állapota, s ezért az éppen befejezett, szóban forgó tétel fölé odaírta: „Egy felgyógyult beteg hálaimája az Istenséghez, líd hangnemben”. Mivel az öttételes vonósnégyes tervei között ez a lassú tétel eredetileg nem szerepelt, valószínűleg valóban a gyógyulás ihlette. A hála a kötethez fűzött Proust-idézetben is megjelenik: „… a féltékenység kegyetlenné teszi az elválást, a hála viszont lehetetlenné.” A Moll kötetben a Zene a Harmadik Köztársaságban című vers Mozart klarinétötösére épül, a Köztisztaság tér az Egmont-nyitánnyal utal október 23-ra. Gyakori, hogy Térey konkrét zeneműre tesz utalást: Jeremiás avagy isten hidege című drámájához Penderecki VIII. szimfóniáját, A múlandóság dalait ajánlja. A Platina Előjáték című verse a Parsifalra hivatkozik. Az Ultra versei közül A hét hazugság, amely a rossz házasságról szól, A Kékszakállú herceg várához kapcsolódik.

Az Asztali zenében a három főszereplőből ketten a zenéhez kötődnek: egy operaénekesnő és egy operakritikus. A Káli holtak című regény szintén tartalmaz egy zenei fonalat: a főszereplő Csáky Alex beleszeret egy csellista lányba, Lucába, aki első találkozásuk alkalmával két darabot próbál, Bach G-dúr gambaszonátáját és Ligeti szólószonátáját. Mindkét darab konkrét élményhez kötődik: a Ligeti-művet rokona, Kaszanyitzky András gordonkaművész játszotta egy közös debreceni fellépésükön a hajdani Kaszanyitzky-üzletben, a másik a Textúra kiállításhoz kapcsolódik, ahol Berény Róbert Csellózó nő című képéhez írt szöveget Térey János, a képnél pedig Nagy Veronika játszotta az említett gambaszonáta egyik tételét. Bár Téreynél számos feldolgozott eseménynek van valóságos élményalapja, semmi sem közvetlen módon kerül a művekbe, viszont sok esetben kideríthető a forrás.

A zene nemcsak az inspiráció forrása Térey művészetében, hanem kifejező eszköz is, amely számos hasonlatban, metaforában jelenik meg. Ilyenekkel már a Szétszóratásban is találkozunk: „mint a fokozás / A Leningrádi szimfóniában szíven üt...” (Életed első partija), vagy a „S mintaszerű aláfestés / Lassú Chopin-mazúr” (A ház a könyvben). Találunk rá példát a Moll című kötetben is, ahol a „Nagyságos július, a Zöld orgonapontja” (Fürdőhely, futtában) verssor utal a zenei szakkifejezésre, az orgonapontra, a hosszan kitartott basszushangra, míg a Gyöngédség-projektumban „… Pátosz kell / Hősi, sötét, beethoveni c-moll” az asszociációval teremti meg a hangulatot. Az Ultra egyik versében, A Lipótvárosi Teher négy tételét zenei tempójelzésekkel jelöli (Adagio molto, Larghetto, Tempo giusto, Ritenuto), és a cím szavainak kezdőbetűi az alt szólamra utalnak.

Ahogy műveiben tudatosan használta a zenét, Térey János saját temetési zenéiről is végrendelkezett: utolsó útjára kísérőzenének Az istenek alkonyából Siegfried gyászindulóját – Siegfried meghatározó szerepe az életműben aligha igényel magyarázatot – és Richard Strauss Négy utolsó énekét kérte.

Úgy tűnhet, Térey művei adják magukat a megzenésítésre, azonban ez nem egyértelmű. 2006-ban az Őszi fesztivál kérésére tíz zeneszerző – Fekete Gyula, Kondor Ádám, Horváth Balázs, Futó Balázs, Bolcsó Bálint, Barta Gergely, Dargay Marcell, Vajda Gergely, Zombola Péter, Dinyés Dániel – zenésített meg tizenkét verset az Ultrából, például a Sagrada Famíliát. „Azt mondta egy kedves barátném, amikor először meglátta a verset, rendkívüli módon megörült, »kottaversnek« gondolta. Olyan, mintha egyenesen azért készült volna, hogy megzenésítsék. Pedig egyedül azért nem született. Nem arra van kitalálva, nem igazán alkalmas »librettónak«. A többi talán, ez a vers nem. Tulajdonképpen egy esszé, versben. […] Mindez túl sok információ, túl tömény anyag ahhoz, hogy dalszöveg legyen belőle” – fogalmazott Térey. Az alkalomra kottában is megjelentetett tizenkét művet a Componensemble adta elő, de a beszámolók úgy látták, hogy egy-két ötletes megoldástól eltekintve nem sikerült a zeneműveknek érdemben árnyalniuk a versek üzenetét.