Közi Horváth József (1903–1988) igen termékeny szerző volt. Az Actio Catholica országos titkáraként több – százezres példányszámban megjelenő – röpiratot írt, például a Quadragesimo anno enciklikát ismertette az egyszerű hívek számára. Az emigrációban is jelentős publikációs tevékenységet folytatott: például a római Katolikus Szemlébe írt cikkeket, illetve jelentős egyházi személyekről adott ki életrajzot.
A százhúsz oldalas mű az eredeti kéziratnak a történettudomány által megkövetelt szakszerű kiadása: lábjegyzetekkel, névmutatóval, kibővített irodalomjegyzékkel, valamint egy kitűnő bevezető tanulmánnyal. E bevezetőben ismertetik a szerkesztők és Szalai Viktor, a kiadó népfőiskola elnöke a Serédi-életrajz keletkezésének körülményeit, illetve azt, milyen helyet foglal el a mű Közi Horváth József életművében.
Szerintük ez az életrajz Lékai László esztergomi érseknek az államhoz fűződő kapcsolatát bíráló írások közé sorolható be, mivel Serédi – kései utódával ellentétben – az állammal a konfliktusokat vállaló egyházi vezetőként jelenik meg benne. Ráadásul Közi Horváth védelmébe kívánta venni a Horthy-korszakról szóló marxista szemléletű művekkel szemben a katolikus egyház akkori tevékenységét. Ezzel magyarázható az életrajz alapvetően apologetikus szemlélete.
Ennek fényében ugyanakkor némileg furcsa, hogy Közi Horváth a Serédivel szemben kritikus megnyilatkozások közül marxista történészt nem idézett, csak a kortárs Nyisztor Zoltán papszerkesztőt és Szekfű Gyulát (aki ráadásul az 1930-as évek közepétől kifejezetten jó viszonyt ápolt Serédivel).
A mű Serédi Jusztinián életpályáján belül az esztergomi érseki időszakra koncentrál, különös hangsúllyal a második világháború éveire. Ebben az időszakban Serédi mint ellenzéki hercegprímás jelenik meg, aki kritikával illeti a hitleri Németországot, annak faji megkülönböztetését, egyházellenességét és a magyarországi zsidótörvényeket is. (Ez utóbbival kapcsolatban érdemes lett volna lábjegyzetben megemlíteni, hogy Közi Horváth – és a szakirodalom jelentős részének – állításával szemben Serédi nem szavazott igennel az I. zsidótörvény felsőházi tárgyalásán. A törvényjavaslat 1938. május 20-i bizottsági tárgyalásakor ugyan felszólalt, de beszédében jelezte, hogy módosításokkal fogadná el a javaslatot, a négy nappal későbbi szavazáson viszont nem jelent meg.)
Serédi helytelenítette a második világháborúba való belépést is: ellenezte a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak történő hadüzenetet,
illetve kísérletet tett az angol hadüzenet elhárítására.
Közi Horváth szerint Serédi ellenzékisége mutatkozik meg abban is, hogy ellenezte a Horthy-dinasztia megalapítását, a zsidók deportálását, szembeszállt a nyilas kormányzattal és támogatta a Kereszténydemokrata Párt megalakulását.
Ahogy címéből kiviláglik, a mű nemcsak életrajz, hanem kortörténet is. Közi Horváth bemutatja a két világháború közötti katolikus reneszánsz egyes elemeit: a főváros hitéleti megújulását, a Katolikus Akció tevékenységét. Ismerteti a korszak kiemelkedő, nemzetközi visszhangot kiváltó eseményeit is: a Szent Imre-évet, a Szent István-évet és – különös részletességgel – az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszust. Ebben valószínűleg nemcsak a kongresszus nagy hatása játszott szerepet, hanem az 50. évforduló is, amikor Közi Horváth írása készült.
A szerkesztők elsősorban azért tartották indokoltnak a kézirat kiadását Csíky Balázs alapos, levéltári források sokaságát felhasználó Serédi-életrajza után, mert a katolikus egyház múltjának és meghatározó személyiségeinek bemutatása példát adhat a jelenben és a jövőben is. Serédi hercegprímás esetében ezt Közi Horváth József elsősorban abban látta, hogy az egyháznak szükség esetén az állammal szemben is fel kell emelnie a szavát, ha annak tevékenysége a kereszténység alapvető tanításába ütközik.
A szerző történész, kutatótanár
Közi Horváth József: Serédi Jusztinián – Életrajz és kortörténet
Közi Horváth József Népfőiskola, Agyagosszergény, 2021, 120 oldal
Nyitókép: Serédi Jusztinián hercegprímás a Mátyás-templom előtt (Fortepan)
