Életműve kiterjedt a hadtudományra és a hadelméletre is. A Carl von Clausewitz (1780-1831) munkásságának értelmezése terén folytatott kutatásai méltán szereztek nemzetközi hírnevet számára. Perjés Clausewitz-kutatásai és hadelméleti vizsgálatai egyrészt máig determinálják a magyar katonai gondolkodást, másrészt hadtörténészi munkásságának eszmei alapjául szolgáltak. Perjés Géza a témában publikált tanulmányaival, valamint két kötetével – Clausewitz (1983), Clausewitz és a háború praxeológiája (1988) – megnyitotta az önálló magyar Clausewitz-kutatásokat.
Részlet a Magyar Szemle írásából:
Érdemes néhány szót szólni a nemzetközi Clausewitz-kutatásokról. A magyar hadtörténész és katonai gondolkodó munkássága a hidegháború évtizedeiben és az azt követő időszakban bontakozott ki, amikor az európai kultúrkörben a Clausewitz-reneszánsz korát éltük. A hadügy és a hatalmi politikai rendszer változásai (a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a kétpólusú világrend, majd annak bukása, a hidegháborús fenyegetettség) megkövetelte Clausewitz elmélyült vizsgálatát, s ehhez hazánk elsősorban Perjés munkáival járult hozzá. Az ezekben az évtizedekben szinte áttekinthetetlenné terebélyesedett Clausewitz-irodalomból kiemelkedett néhány alkotó jelentős műve, melyek tartalmát – részben személyes kapcsolatai révén is – Perjés beépítette alkotásaiba. A kutatások egyik jellemző vonása, hogy központi kérdésük a Vom Kriege tartalmának átültetése volt a kor megoldhatatlannak tűnő politikai-hatalmi kérdéseire, miközben a clausewitzi életmű egyéb alkotásaira kevés figyelem jutott.
A fenti tendenciához igazodik Perjés két Clausewitz-kötete. Ám a magyar katonai gondolkodó első jelentős tanulmányát ebben a témakörben már mintegy két évtizeddel ezek megjelenése előtt, a porosz katonai szakíró alapművének magyar fordítása kapcsán publikálta. A dolgozat geneziséhez hozzátartozik, hogy a múlt század hatvanas éveiben újjászerveződő magyar hadtudományi élet nagy vállalkozása volt a Vom Kriege modern fordításának elkészítése. A műhöz Monoszlay Gyula munkájaként a kor marxista hadtudományi felfogását tükröző terjedelmes tanulmány készült, amely Perjés köteteinek megjelenéséig determinálta a hazai katonai gondolkodás Clausewitz-képét. Perjés a Vom Kriege részletes fordítói hibajegyzékén túl ebben a dolgozatában egyfelől rámutatott a Clausewitz-filológia alapvető és máig megoldhatatlannak tűnő nehézségeire (Clausewitz műve befejezetlen, töredékes alkotás és nyelvileg szinte lehetetlen a pontos átültetése), másfelől áthelyezte a Monoszlay-tanulmányban rögzített megközelítés súlypontjait. Lényeges elem volt, hogy a szellemi kirekesztettségének megszűnte után néhány évvel Perjés Géza állást foglalt az önálló magyar Clausewitz-kutatások mellett is: „De kritikánk távolabbi célokat is szolgált. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a magyar hadtudománynak – pótolva ezzel hoszszú évtizedek mulasztását – egyszer már állást kellene foglalnia a Clausewitz körül folyó vitában. Amint tudjuk, a vita részben magát a koncepciót érinti, részben pedig a koncepciónak az utódok által történt értelmezését és alkalmazását.” Ugyanitt szót emelt az ellen a téves marxista-leninista felfogás ellen, amely Clausewitzet és alkotásait az úgynevezett idealista hadtudomány körébe sorolta. Ugyanakkor Perjés a hazai kutatások jövőbeni feladataként jelölte meg Clausewitz hadtörténeti kutatásokban érvényesülő hatásának feltárását, mely „inkább negatív, aminek egyik oka művének említett következetlensége, döntően azonban az, hogy félreértették”.
Perjés későbbi Clausewitz-kutatásait egyrészt a hazai vizsgálatok folytatásáért, másrészt az említett téves nézetek felszámolásáért, harmadrészt a modern értelmezéséért folytatta. A porosz katonai szakíróról írt – Clausewitz című – első könyvében utóbbi szempont érvényesült. A mű szakmai értekelését és méltatását pályatársa, a kor másik neves hazai hadtörténésze, Rázsó Gyula publikálta. A dicsérő hangú kritika utal ugyan a Clausewitz-ismeretek hasznosságára a modern hadművészetben, elismeri az elméleti modellek alkalmazhatóságának tételét, de pont a Perjés Géza által kitűzött fő cél megoldásáról hallgat. A kötet előszavában Perjés így írt vállalt feladatáról – egyszersmind rögzítve kora Clausewitz-képét: „…a clausewitzi életmű kezd darabokra töredezni, és az olvasó a különböző és egymásnak ellentmondó értelmezések és magyarázatok rengetegében menthetetlenül eltéved, aminek eredményeként azután végleg elmegy a kedve attól,hogy kezébe vegye magát az eredeti művet. Épp ezért feladatunkat főleg abban láttuk, hogy felébresszük a kedvet Clausewitz olvasásához, és segítséget adjunk hozzá…” A mű azonban ennél jóval több lett, az első hazai tudományos állásfoglalás a Clausewitz életműve körüli vitákban. Perjés ennek érdekében átfogó képet nyújtott a porosz katonai gondolkodó pályaívéről. Nem tartjuk valószínűnek, hogy az olvasmányos stílusban megírt, de egyáltalán nem könnyed témájú kötetet megismerve, néhány szakmabelin túl bárkinek is kedve támadt volna Clausewitz – a német anyanyelvűek számára is nehezen érthető – XIX. század elején írt szövegeit olvasni, de nem is erről lehetett szó. Sokkal inkább arról, hogy az 1983-as Clausewitz-monográfia megteremtette a későbbi vizsgálódások alapjait. Az általános Clausewitz-kép rögzítésével egyben előkészítette a fél évtizeddel később publikált Clausewitz és a háború praxeológiája című művet.
A múlt század második felének hasonló témájú nemzetközi szakirodalmához mérten Perjés Géza Clausewitz című könyve mind tartalmát, mind a meg írásához szükséges integrált szemléletmódot tekintve magas színvonalú. A nemzetközi tudományos konferenciák kapcsán már elismert Clausewitz-kutatónk műve a Rázsó Gyula által írt kedvező recenzión túl hazánkban azonban nem kapott szakmai visszhangot. A Clausewitz és a háború praxeológiájának megjelenését (1988) pedig teljes hallgatás övezte. A szinte gyilkos csend – úgy gondoljuk – az ekkor már érezhetően érlelődő politikai váltás tünete lehetett, miközben nemzetközi mércével mérhető alkotás született. A könyv nem könnyű olvasmány, bizonyos fokú tudomány- és kultúrtörténeti jártasságot feltételez az olvasótól. Kevesen ismerkedhettek meg vele teljes egészében. A választott téma is sokakat elriaszthatott a műtől, mely Perjés Clausewitz munkáival kapcsolatos egyik alapvető felismerését tárja részletezve az olvasó elé. A felismerés rendkívül egyszerű volt: a magyar katonai gondolkodó és hadtörténész szerint a Vom Kriege fejezeteiben és Clausewitz többi alkotásában a szerző korának valószínűségszámítása, valószínűséggel foglalkozó elméletei jelentős szerepet töltenek be. Ezt korábban a Clausewitz-kutatók nem vették figyelembe, így Perjés e meglátással jelentősen előre vitte az egyetemes Clausewitz-kutatást. A kötet megjelenése után immár negyed évszázaddal is lenyűgöző szerzőjének invenciója. Perjés utolérhetetlen tárgyi ismeretei és kultúrtörténeti műveltsége, magával ragadó eszmefuttatásai, egyedi gondolkodásmódja, szakmai véleményeket ismertető és ütköztető képessége teljesen egyedülálló a magyar szellemi életben.
A teljes írás a Magyar Szemle 2024/1-2. számában olvasható.
Nyitókép: Perjés Géza 1993-ban (Forrás: Száműzöttek magántörténelme dokumentumfilm)
