A geográfiai háttér alapos ismerete nélkül a török korról alkotott képünk nem lehet teljes. A szereplőket, az eseményeket, a folyamatokat, sőt ezek összekapcsolódását is láthatjuk, csak éppen a hitelességüket nyújtó természeti és társadalmi környezet egysége, vagyis a táj és a földrajzi viszonyrendszer hiányzik mögülük.

A két világháború között az első nagy világégés tapasztalatainak és társadalmi élményének feldolgozása, valamint a következő fegyveres konfliktus jellemzőinek meghatározása kötötte le a katonai szakma és rajta keresztül a szellemi élet jelentős részének figyelmét.

Perjés Géza (1917–2003) a XX. század legjelentősebb magyar hadtörténésze volt. Sokrétű munkássága, egészen egyedi modellalkotó képessége, eredeti felismerései túlmutatnak a történetírás szűk keretein.