Évszázados gondolat: a Balti- és az Adriai-tenger közötti térség tágabb, természetes hazánk Európában. Ismernünk kell ezt a térséget, értenünk kell az itt élő nemzetek történelmi fejlődését, mai politikai, kulturális viszonyait, mindennapjait is. Ehhez pedig nemcsak az elengedhetetlen, hogy alaposan ismerjük a magyar, a magyarországi művelődés történetének közép-európai rétegeit, hanem az is, hogy a szomszédos nemzetek művelődésében is magabiztosan igazodjunk el. Ennek a gondolatnak sok lelkes híve van, mégis egyre kevesebben tesznek érte. Hiszen ez anélkül a két dolog nélkül, amelyet ő buzgón gyakorol, lehetetlen.

Neve garancia, szinte regionális brand

Az egyik az utazás. Be kell járnunk Közép-Európát, meg kell ismernünk városainak, természeti tájainak varázsát. Kiss Gy. Csaba közép-európai utas. Hat évtizede járja Közép-Európát. Ma is, fiatalokat megszégyenítő szenvedéllyel. Szívesen mesél is utazásairól, találkozásairól. A már gimnazista korában látott Prágáról, az autóstoppal beutazott Lengyelországról, az Adriáról. A Közép-Európa-szerte fölkeresett személyiségekről. Szerencsére élményeit, művelődéstörténeti, irodalomtörténeti hátterüket meg is írta számtalan kötetében. Az egyik címe: Budapest–Zágráb, oda-vissza. Ahogy zágrábi vendégtanársága idején a budapesti pályaudvaron a jegyet kérte. De állhatna a címben Nyitra, Prága, Krakkó, Fiume is. Vagy legutóbbi állomáshelye után Varsó, ahol az egyetem magyar tanszékén vendégtanárként oktatott nemrégiben. Ismeri is őt mindenki régiónk nemzeti művelődéseivel foglalkozó tudományosságában. Lengyel, cseh, horvát, szlovák hungarológusok nemzedékei kaptak tőle indíttatást a magyar történelem, irodalom és kapcsolataink történetének feltárására. Arról nem is beszélve, hogy a nyolcvanas évek végi politikai átmenettel meginduló közép-európai együttműködésünk alakításában is meghatározó szerepet játszott. Neve garancia, szinte regionális brand. Nincs olyan térségünkbeli kutató, aki ne venne részt örömmel az általa kezdeményezett kutatási projektekben. Közép-európai utazásait, találkozásait több kötetében is megörökítette (Közép-európai találkozásaim; Lengyel napló).

Szakemberek és diplomaták sora

A másik elengedhetetlen feltétel a nyelvtudás. Mégpedig a közép-európai nyelvek ismerete. Ha az egyetemen megkérdezi tanítványait, beszél-e valaki a régió valamelyik nyelvén, szlovákul, lengyelül, csehül vagy horvátul, az erre adott esetleges tagadó válasz általa elfogadható egyetlen helyes formája a „még nem”. Hiszen evidens (annak kellene lennie), aligha szerezhetünk ezer éve természetes európai környezetünkről mélyebb ismereteket, ha nem értjük anyanyelvükön az itt, velünk sorsközösségben élő nemzeteket. Közvetítőnyelveken meg gyakran csak félreértjük őket, sőt sok mindent el is hiszünk róluk. Kiss Gy. Csaba nemcsak beszél, hanem a magyar, illetve a tágabb közép-európai művelődéstörténetet bemutató írásokat, köteteket publikál ezeken a nyelveken. Sikeresen át is adta elsajátításuk fontosságának gondolatát. A mai hazai közép- és fiatal generáció Közép-Európa történetével, irodalom- és művelődéstörténetével foglalkozó szakemberek és diplomaták sorát indította el, irányította pályáján. Vette rá sokszor egy-egy közép-európai nyelv megtanulására. Nála lelkesebben pedig alig hallani valakit egykori tanítványainak sikereiről, eredményeiről nyilatkozni.

Ki is tudná nála jobban, hogy szomszédaink nyelvét, irodalmát, művelődését, egyáltalán közviszonyait ismerő hazai szakemberek képzése magától értetődő nemzeti érdekünk (lenne). Ahogy szoros regionális együttműködésünk is, amit már „a régi, MDF-es időkben” is szervezett. Ezeket az időket Harminc év után című háromkötetes visszaemlékezésében írta meg.

Nemzetek és előítéletek

Régiónk művelődéstörténetéről könyvtárnyi kötetet, számtalan tanulmányt, cikket közölt (Nyugaton innen – Keleten túl; Magyarország itt marad; A haza mint kert; A morva himnusz, de sorolhatnánk még). A Nemzetek és előítéletek és a Kelet-Közép-Európa himnuszairól írt Hol vagy, hazám? című kötetei angolul is, a magyar–horvát irodalmi kapcsolatokat feldolgozó kötete horvátul is megjelent. Több rangos hazai és közép-európai kitüntetés birtokosa, 2020-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki, 2024-ben a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagjává választották.  

A közép-európai nyelvek tudásának mai, egyre szembetűnőbb hiányára, a térség nyelveit oktató egyetemi szakok létének, egyáltalán a hazai közép-európai szlavisztika fennmaradásának ügyére nemcsak felhívni igyekszik mindenki figyelmét, hanem fáradhatatlanul tesz is ezekért. Szerkeszti a közös identitásunk alapvető művelődési elemeit sorba vevő Visegrádi kód című, ősszel megjelenő kisenciklopédiát és a Kárpátokhoz kapcsolódó regionális irodalmi antológiát, illetve szervezi idén immár tizedik alkalommal a Németh László Műfordítótábort azoknak a hazai és a szomszédos országokból érkező fiataloknak, akik történelmi és jelenlegi szomszédaink nyelvén született szépirodalmi művek magyarításával kívánnak foglalkozni.

Mindeközben persze szeretett Szentimrevárosából – melynek szellemiségét irodalmi műveken keresztül éppen nyolcvanadik születésnapjára kiadott, Szentimrevárosi Athenas című kötete örökíti meg – vagy a pataji diófák alól elszántan szervezi következő közép-európai utazását, találkozását.

 

A szerző történész, műfordító, az ELTE docense

Nyitókép: Kiss Gy. Csaba az ELTE Múzeum körúti épületében 2020. november 4-én (fotó: Cseke Csilla/MTI/MTVA)