Régi adósságot törleszt a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete azzal, hogy a kutatók egyik legjobb és legnemesebb hagyományát folytatva útjára indította a kora újkort bemutató kötettel a Magyarország történeti atlasza című sorozatot, illetve a középkorról szóló munkával a magyar történeti kronológiát.

Az 1980-as évek összegző, jobb híján máig használt, de már elavult munkáit váltják fel. Nélkülözhetetlen kézikönyvekként forgathatják mindkettőt az érdeklődők, diákok, oktatók, szerzők és szerkesztők, ami különösen fontos az internet mai világában, amikor elharapózott az ellenőrizetlen adatok használata.

A Weisz Boglárka főszerkesztő által jegyzett és az intézet Középkori Osztálya munkatársainak közreműködésével készült kronológia az Árpád-kortól a Jagelló-uralkodókkal bezárólag ad biztos fogódzót az eseményekről, miközben a történetírás mai névhasználatát alkalmazza. A hagyományokkal szakítva jegyzetelt szöveget alkot, és így többet nyújt a szokványos kronológiáknál. Alaposságát mi sem mutatja jobban, mint hogy a bibliográfiája csaknem száz-, a személy- és földrajzi névmutatója pedig hetvenöt oldalas. Archontológiai, azaz a tisztségviselőkre vonatkozó adatot nem tartalmaz, ez nem lévén feladata.

Amikor Magyarország kálvinista volt – térkép az atlaszból 

 

A Történettudományi Intézet kartográfus munkatársa, Nagy Béla által két évtized munkája nyomán megrajzolt száznyolcvanegy térképet tartalmazó atlasz a klasszikus történeti besorolásnak megfelelően két külön fejezetre bontva mutatja be az 1526–1606 és az 1606–1711 közötti időszakot. A térképeket az intézet munkatársai által írt rövid szöveges ismertető kíséri. Nagyobbik részük hadtörténettel foglalkozik, de a polgári, katonai és egyházi – katolikus és protestáns – közigazgatás is kap térképes feldolgozást, ahogy a gazdaságtörténet, a demográfia, az etnikai viszonyok, a városok, sőt a Szent Korona útjai is. Az atlasz utolsó térképe stílszerűen a Várrombolások Magyarországon a XVIII. század elején címet viseli.

Mindkét kötet több tucat szerző közös munkájával és együtt gondolkodásával, folyamatosan egyeztetett-megvitatott szövegezésével jött létre. Intézeti munka a javából. Nemzetközileg is ritkaságszámba megy, hogy ilyen, közösen alkotott, a tudományos hitelesség pecsétjével rendelkező összefoglaló művek jelenjenek meg. Pedig az ilyen szintézisek az adott korszak historiográfiájának lenyomatai is, hiszen pontosan mutatják, hol áll a történeti kutatás a tárgyalt időszakot illetően.