Hogyan képzeljük el találmányodat, a Braille Comfort Packet, illetve hogyan működik?
A Braille Comfort Pack egy lapozó szerkezet, amely képes egy könyvet automatikusan lapozni, a szöveget fotózni, majd Braille-írássá alakítani. A találmány két fő részből áll: az egyik maga a lapozó mechanizmus, amely a könyv lapjait automatikusan kezeli, a másik pedig egy saját fejlesztésű, rendkívül költséghatékony Braille-terminál, amin a szöveg Braille-írással jelenik meg.
Hol tart a szerkezet tesztelése, illetve milyenek eddig a visszajelzések a hatékonyságáról?
Eddig főként a Braille-terminál működésén dolgoztam, a lapozó szerkezet fejlesztése még hátravan. Jelenleg az eszköz ergonómiai kialakításával foglalkozom, illetve arra törekszem, hogy a Braille-írás szabványainak teljes mértékben megfeleljek. A visszajelzések eddig biztatóak voltak, sokan úgy látják, hogy az eszköz rendkívül hasznos lesz, amint elkészül. Az egyik legfontosabb kihívás, amellyel szembesültem, az, hogy
a jelenlegi szövegátalakítás számítógépes Braille szerint működik, amely nem használ rövidítéseket.
Ez olyan élményt nyújt a látássérültek számára, mintha a szavak betűnként lennének elkülönítve, például így: „F u r c s a , n e m ?” Erre már léteznek megoldások, de az integrálásukat a lapozó szerkezet ergonómiai fejlesztése után fogom véglegesíteni.
Milyen készségek kellenek egy ilyen találmány megalkotásához? Illetve: hogy látja önmagát egy ilyen munkafolyamatban? Mint elektromos mérnök, műszerész van jelen, vagy inkább programozóként? Kérdezhetném úgy is: Ön hardveres vagy inkább szoftveres? Netán a két dolog teljesen azonos súlyú?
Egy ilyen projekt megvalósításához számos különböző készség elsajátítása szükséges. Csak néhány példát említenék: az elektromágneses terek fizikája, áramkörtervezés, általános programozási ismeretek, mesterséges intelligencia, 3D tervezés, szimulációk végrehajtása és azok alapján történő optimalizálás. Annak ellenére, hogy villamosmérnöki szakon tanulok a BME-n, és a projekt jelentős része áramkörtervezést igényelt, inkább programozónak vallanám magam. Bár nagyon szeretek áramköröket tervezni, különösen azért, mert kézzelfogható eredménye van, és látványos, ahogy összeáll,
számomra a legjobb érzés az, amikor hajnali 3-kor zenét hallgatva programozhatok.
Valójában mindkét területen otthonosan mozgok, hiszen az áramköröket is programozni kell – például a mikrokontrollert, ami az egész rendszert vezérli. A hardveres és szoftveres területek tehát szorosan összefonódnak, nem teljesen elkülönültek egymástól.
Az ifjú feltaláló szerkezetének használatát gyermekek is könnyedén elsajátíthatják
Fotó: Dr. Fekete Dániel, Nemzeti Tehetség Program
Az érdeklődésem 11. osztályban kezdődött, amikor édesanyám egy mérnökhöz küldött, hogy inasként dolgozzak nála. Ott sajátítottam el a programozás alapjait, és a nyári szüneteim azzal teltek, hogy különféle szoftvereket készítettem számára, például cégmenedzsmentszoftvert, hálózatbiztonsági rendszert, weboldalakat és eszköztár-felügyeleti programokat. Miután ezeket a készségeket elsajátítottam, hallottam a 30. Országos Tudományos és Innovációs Olimpiáról, ahová szerettem volna jelentkezni. Ekkor fogant meg bennem a Braille Comfort Pack ötlete, amellyel pályáztam is. A projekthez egy tapasztalt mérnök támogatóra találtam, aki az áramkörtervezésben segített. Fontos megjegyezni, hogy mind a programozást, mind az áramkörtervezést nagyrészt önállóan, internetes forrásokból tanultam meg, de mentoraim jelentős segítséget nyújtottak a felmerülő problémák megoldásában. Végül a versenyen második díjat nyertem, és megkaptam a legjobb határon túli diák címet, majd egy évvel később levédettem a találmányomat.
Miért fordult éppen a vakok és látássérültek megsegítése felé? A könyvek, az olvasás népszerűsítése volt a kezdeti szikra, vagy a felebaráti szeretet… vagy mindkettő?
Nem szeretném hőstettként beállítani a döntésemet,
inkább úgy érzem, hogy az adott pillanatban egyszerűen ez az ötlet jutott eszembe. Több projektlehetőség közül választhattam volna, de végül ezt választottam, mert úgy gondoltam, ha már egy találmányon dolgozom, miért ne segíthetnék vele másokon is? Az olvasás iránti szenvedélyem is közrejátszott ebben, de ez inkább másodlagos indok volt. Gyerekkorom óta szeretek olvasni, és ez a szenvedély azóta sem csökkent. Bár örömmel népszerűsíteném az olvasást, a fő motivációm az volt, hogy valós segítséget nyújtsak a látássérültek számára. Az innováció számomra mindig azt jelenti, hogy új lehetőségeket nyitunk mások számára, legyen szó akár az olvasás élményének hozzáférhetővé tételéről a látássérültek számára, akár más problémák megoldásáról. Az ötlet megszületésekor az motivált, hogy valami maradandót és hasznosat alkossak, ami valóban hozzájárul mások életének jobbá tételéhez.
