Csernobil

Egyértelmű, hogy a baleset tervezési hibából eredt: a grafit mint moderátor (neutronlassító anyag) és a víz mint hűtőközeg együttes alkalmazása olyan hátrányos reaktorfizikai tulajdonságokat (pozitív üregtényezőt) eredményezett, amelyek következtében a reaktor hajlamossá vált a megszaladásos balesetre (amikor a teljesítménye képes kontrollálatlanul és gyorsan a sokszorosára felszaladni). Hibásan voltak kialakítva a reaktor szabályozására és leállítására szolgálaló szabályozóelemek; a túlságosan nagy reaktor szabályozása rendkívül bonyolult volt; a reaktor mérő-szabályozó rendszereinek színvonala jóval elmaradt az elvárhatótól; nem volt megfelelő a reaktor tervezési alapja; és a tervezők nem gondoskodtak az alapvető üzemzavarok kezeléséről.

 Kiváltó ok és felelősség

Az üzemeltetők az aktuális karbantartásra való leállás során üzemi kísérletet akartak elvégezni, azt megvizsgálandó, hogy a blokknak az országos villamosenergia-hálózatról való lecsatlakozása utáni percben, az üzemzavari dízelgenerátorok elindulásáig a leállítás alatt kifutó gőzturbinák forgási energiája elegendő-e ahhoz, hogy a hűtővizet keringtető szivattyúkat ellássák a működésükhöz szükséges villamos energiával. A kísérletet rosszul készítették elő, nem ellenőriztették szakértői intézettel, nem engedélyeztették a felelős hatósággal, és még a rossz tervtől is eltértek. A kísérlet közben a reaktor megszaladt, a teljesítménye rövid idő alatt a névleges érték tízezer százalékára növekedett, aminek hatására gőzrobbanás, majd gázrobbanás történt, lerombolva a reaktor épületét és hűtőrendszerét. Kigyulladt a nagy mennyiségű grafit, tovább fokozva és időben elnyújtva a radioaktív kibocsátást.

A balesetért a tervezők viselik az elsődleges felelősséget. Súlyosan hibáztak viszont azok is, akik a terveiket jóváhagyták. Vétettek a rosszul előkészített kísérletet hanyagul végrehajtó üzemeltetők is. 

Halálozások, rákos megbetegedések

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2005-ös jelentése szerint az erőműben dolgozó személyzet és a tűzoltók közül ezer fő kapott az első napon nagyon nagy sugárdózist, sokukban sugárbetegséget okozva. A baleset közvetlen következtében ötven dolgozó veszítette életét: hárman a robbanások, erőművi dolgozók és tűzoltók a sugárbetegség és felületi égési sérülések miatt.

Rendkívül nagy mennyiségű radioaktív anyag került ki a környezetbe. Az üzemanyag mintegy négy százaléka nehéz szemcsék formájában a reaktor körül hullott ki. A tíz napig égő grafittűz hatására az illékony hasadási termékek ötöde, a radioaktív nemesgázok egésze szabadult ki, és jutott fel a magas légkörbe. Ez a hosszú idejű, nagy légköri magasságokba feljutó radioaktív kibocsátás a lokális meteorológiai körülmények hatására először északnak indult, majd többször körbejárta az északi féltekét, sok ezer kilométerre is eljutva. Ennek a radioaktív felhőnek a környezetre gyakorolt hatása alapvetően attól függött, hogy hol mosta ki eső a felhő tartalmát. Európában mintegy kétszázezer négyzetkilométernyi terület szennyeződött valamilyen mértékben.

A legnagyobb kihullás az erőmű közvetlen közelében nyugati és északi irányban történt, de távolabb eső szovjet területek is jelentősebben szennyeződtek. Amíg a sebtében kialakított zárt zónákból a kitelepítés késve ugyan, de hatékonyan megtörtént, a távolabb eső erősebben szennyezett területeken a lakosságot a szovjet hatóságok nem védték megfelelően. A WHO 2016-os jelentése szerint a baleset utáni három évtizedben összesen tizenegyezer pajzsmirigyrákos esetet azonosítottak Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország területén. Ők elsősorban azon gyerekek közül kerültek ki, akik radioaktív jóddal erősen szennyezett tejet fogyasztottak 1986-ban, ami megnövelte a pajzsmirigyük sugárdózisát, s ennek lett hosszú távú következménye a pajzsmirigyrák. Többségüket megfelelő lakosságvédelmi intézkedésekkel (a helyi tej fogyasztásának megtiltásával, inaktív jódtabletta adásával) meg lehetett volna óvni ettől a hatástól. Később, amikor a baleset által okozott sokkból a szovjet (utóbb az orosz, ukrán és fehérorosz) intézményrendszer felocsúdott, a külön szűrések a legtöbb esetben időben diagnosztizálták ezt a betegséget, és a megfelelő orvosi kezelést megkaphatták a betegek, így közülük tízen haltak meg. A tizenegyezer érintett és családtagjaik számára mindez azonban hatalmas lelki teherrel járt egész életükre.

A WHO szerint összesen négyezer haláleset lesz tulajdonítható a sugárzás okozta rákos megbetegedéseknek és a leukémiának az 1986/1987-es időszakban az elhárításban bevetett kétszázezer likvidátor (katona, bányász, tűzoltó, egyéb szakember), a száztizenhatezer evakuált és a legsúlyosabban szennyezett területek kétszázhetvenezer lakosa, azaz az összesen mintegy hatszázezer legnagyobb sugárdózist elszenvedett személy között.

Magyarországi érintettség

Hozzánk nem közvetlenül Ukrajnából érkezett a szennyeződés. Itt abból a felhőből hullott ki a radioaktív anyag, amely Csernobilból először északnak indult, és Skandináviában okozott megnövekedett háttérsugárzást. Nálunk is esőzéskor volt kihullás, ez május első napjaiban Pest megyében és az ország északnyugati részén adta a legtöbb kihullást, de a csernobili radioaktivitás az egész országban mérhető volt. Ezt a magyar hatóságok nem kommunikáltak egyértelműen. Fontos, hogy a baleset bekövetkezése után öt-nyolc nappal ért el hozzánk a felhő, előtte hatalmas területeket járt be, nagyon sok radioaktív anyag hullott ki belőle addig, így sokkal kisebb volt nálunk a szennyeződés, mint Csernobil környékén, sőt, Ausztriában is nagyobb volt, mint hazánkban.

Bár a szennyeződés jól mérhető volt, a megnövekedett sugárzásnak Magyarországon nem lettek mérhető egészségügyi következményei. A természetes (a világűrből és a földkéregből származó, évmilliók óta velünk lévő) háttérsugárzás dózisának mintegy húsz százaléka adódott hozzá a magyar lakosság éves dózisához a baleset utáni első évben, azt követően pedig az átlagos magyar lakos a teljes élete alatt még ugyanennyi többletdózisra számíthat a Csernobilból származó szennyeződés következtében. Ez olyan alacsony, hogy hazánkban nem várható a csernobili kihullás következtében többlet rákos megbetegedés. 

Lakosságvédelmi intézkedések

Négy évtized távlatából elmondhatjuk, hogy a magyar hatóságok, szakmai szervezetek az információhiányos helyzetben is megfelelő lakosságvédelmi döntéseket hoztak. Mérték a szennyeződést, területi eloszlását és összetételét, az élelmiszerek szennyezettségét, külön figyelmet fordítva a tej szennyezettségére. Helyes döntés volt, hogy nem osztottak inaktív jódtablettákat, mert bár a csernobili radioaktív jód egyértelműen mérhető volt itthon, és megjelent a tejben is, szintje azonban nem indokolta a negatív mellékhatások kockázatával járó jódtabletták adását. A szabad felszínen termesztett hazai zöldségek lemosást követően valóban fogyaszthatók lettek, így a magyar hatóságok ezen javaslatai is helytállóknak bizonyultak. 

Őszintétlen tájékoztatás

Úgy gondolta a kormányzat, hogy a KGST és a Nyugat akkori szembenállása miatt védenie kell a szovjet érdekeket, így a hazai kommunikáció nem volt őszinte. A radioaktív felhő megérkezését, az abból származó szennyezettség tényleges mértékét nem jelentették be. Sem a szakma, sem a politika nem tudta elmagyarázni a lakosságnak, hogy mi is a valós sugárzási és szennyezettségi helyzet. Nyilván nem arról kellett volna beszélni, hogy mi történt Csernobilban és mi a helyzet a Szovjetunióban, mert erről sem a magyar sajtó, sem a magyar kormány nem kapott érdemi információt kezdetben a szovjet kormányzattól. De a magyarországi sugárzási helyzetet jól ismerték, erről lehetett volna tényszerűen és szakszerűen tájékoztatni. Az a kommunikáció, mely szerint a „sugárzás szintje tegnap óta csökkent”, de előző nap nem beszélt arról senki, hogy nőtt, mik a mért értékek és következményeik, nagyon komoly bizalomvesztést eredményezett. Ma már tudjuk, hogy a legmagasabb felületi szennyezettségi értékek hazánkban május legelején jelentkeztek. Utólag azt is tudjuk, hogy sugárvédelmi szempontból nem lett probléma abból, hogy a május 1-jei felvonulásokat megtartották, de a társadalomban jelentkező szorongás nagy része és a hatóságok kommunikációjába vetett bizalom elvesztése elkerülhető lett volna, ha az országos felvonulásokat lemondják. A sugárvédelem nemzetközileg elfogadott elvei szerint is ez lett volna logikus. 

Szög a Szovjetunió koporsójába

Jóval súlyosabbak voltak a Szovjetunióban a kommunikációs problémák, a bizalomvesztés jelentősen meghaladta a magyarországit. A baleset azt mutatta, hogy az intézményrendszer nem képes uralni a szovjet gazdasági fejlődés megkívánta technológiát. A szovjet kormány megpróbálta a felelősséget teljes egészében a szolgálatos üzemeltetőkre hárítani, ezt tette a csernobili kirakatperben, és ezt közvetítette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (NAÜ) is, de rövid időn belül kiderült, hogy hamis képet festett. A csernobili reaktortípus tervezési hibái már korábban kiütköztek, csak a szovjet intézményrendszer nem volt képes a tanulságokat levonni és a hibákat kijavítani. A súlyos kommunikációs hibák miatt a szovjet kormány mind a saját lakossága, mind a nemzetközi közösség előtt hiteltelenné vált. Az elhárításához szükséges hatalmas anyagi és emberi erőforrásokat a Szovjetunió ugyan heroikus küzdelemben biztosította, de a baleset felszínre hozta, hogy a rendszer recseg-ropog, a hidegháború anyagi terhei alatt pedig végképp összeroppant. Csernobil ütötte az első jelentős szöget a Szovjetunió koporsójába. 

Maradék teendők, mai kockázatok

A reaktorból kibocsátott izotópok jelentős része, benne a rövid felezési idejű izotópok, így például a jód mára teljesen, a hosszú felezési idejű, kritikus cézium-137 és stroncium-90 izotópoknak pedig a hatvan százaléka lebomlott. Bár az erőmű közvetlen környezete még sokáig a lezárt zóna része marad, a szennyezett területek egy része – felülvizsgálat után – akár újra használatba vehető lesz.

Ma fő kockázatot az orosz–ukrán háború jelent: több katonai művelet is zajlott a lezárt zónában 2022 februárja óta. Orosz dróntámadás érte az új acél védőépületet 2025 februárjában, amelyet az 1986-ban rohamtempóban felhúzott szarkofág fölé emeltek 2019-ben nemzetközi, jórészt uniós összefogással, mintegy kétmilliárd euróért. Emiatt az új védőépület a NAÜ szerint elveszítette elsődleges biztonsági funkcióját, a hermetikusságát. A hiba kijavítása hosszú időt és akár több száz millió euró költséget igényelhet. Mindez hátráltatja a szarkofág visszabontását, az alá temetett radioaktív anyagok biztonságba helyezését. Sok teendő van még a károk teljes felszámolásáig. 

Nemzetközi válasz

Sem a paksi, sem a nyugati vízhűtésű-vízmoderálású reaktorok nem rendelkeznek azzal az instabil működési tulajdonsággal, amely a csernobili balesetet okozta. Ennek ellenére a nukleáris szakma világszerte levonta a tanulságokat. Az üzemeltetőknek kötelessége a tájékoztatás, a NAÜ pedig a világon bekövetkezett bármely nukleáris eseményről beérkezett információkat azonnal megosztja a tagállamokkal. Így azok megfelelő és hiteles információk birtokában tudnak dönteni. Világszerte felértékelődött a hatóságok szerepe, a nukleáris biztonsági ellenőrzés. Számos nukleáris biztonsági alapszabályt szigorítottak a tervezési hibák kiszűrésére. Fokozták az országok közötti szakmai együttműködést, az erőművek biztonsági elemzéseinek kölcsönös megismerését, kiértékelését. A NAÜ missziói hatékonyan terjesztik a jó gyakorlatokat, és segítenek felismerni a hibákat. A volt Szovjetunió területén a csernobili típusú blokkokat átalakították, végleges leállításuk tervben van.

Repedéseket idéztek elő a legutóbbi háborúk, a világrend megrendülése a nemzetközi nukleáris biztonsági együttműködés keretrendszerében is repedéseket idéztek elő a háborúk, a világrend megrendülése. Ennek helyreállításáért kiált a csernobili baleset negyven év távlatából is.

A szerző energetikai mérnök, nukleáris biztonsági szakember, a BME egyetemi tanára

Nyitókép: A csernobili atomerőmű melletti, 1986-ban az enyészetnek átadott vidámpark (fotó: calflier001, CC BY-SA 2.0 / Wikimédia)