A film és a színdarab között az a fő eltérés, hogy Bereményi Géza műve szinte dokumentumfilm-szerűen pontos, korhű alkotás, a színdarab viszont szélesebb körű, gazdagabb, modernebb történetet mesél el, hosszabb párbeszédekkel. Egyezik ugyanakkor a cselekmény egyetemessége, hiszen a film és a színdarab eseményei is érthetőek szerte a világon. Amerikában valószínűleg maffiatörténetként mutatnák be az Eldorádót, ahol Isten mindenhatóságának magasságába emelkedik a pénz.
Az Eldorádó című előadás az 50-es évek Teleki téri piacára repíti a nézőt. Nagyjából tíz év eseményeit mutatja be a darab a II. világháború végétől 1956-ig. A piacon mindenki csencsel, alkudozik és ügyeskedik. Az éppen aktuális felügyelőtisztekkel és elvtársakkal folytatott trükkök és játszmák állandó elemei a piacosok életének.
Csankó Zoltán alakítja a darab főhősét, Monorit, avagy Sanyi bácsit, aki azt vallja, hogy az egyetlen értelmes emberi cél csakis a pénz, az arany megszerzése lehet. A felesége (Pikali Gerda alakításában) viszont a vallásban keresi a megváltást, Istenhez beszél, szemben áll a pénz világával. A néző akarva, akaratlanul is rokonszenvez a főszereplővel, hiszen hiába alantas a jelleme, Monoriban – a minden gonoszságra hajlamos főszereplőben – is ott van a szeretet. Története sorsról, halálról, a lányával, feleségével és az unokájával való kapcsolatáról szól.
A főhős élete két kulcsfontosságú alkujelenet között zajlik le: az elsőben megszerzi az Amerikába emigráló Skultétitől az aranyat, a másodikban pedig Skultéti előtt továbbadja azt az unokájának, akit egész életében arra próbált felkészíteni, hogy egyszer majd átveszi a nagyapja helyét az üzletelés világában. Monori az egyik fontos jelenetben a fiának is nevezi unokáját, Imit, hiszen ő lesz az utóda. Vajon átadható-e az élettapasztalat?
Monori mélyen hiszi, hogy a pénze mindenre elég. Amikor az unokáját is elkapja a kór, amibe a környéken élő, megfertőzött gyerekek mind belehalnak, arannyal lefizet egy orvost, hogy hozza vissza a halálból a kisfiút. Csodával határos módon ez sikerül is. Ezért úgy gondolja, megvásárolta a fiú életét, aki már az övé.
Vajon hőssé válhat a pénzmániás gondolkodású Sanyi bácsi? Igen, mert egyfajta tiszteletet vált ki a nézőkben, hogy Monori tettei nem a folyamatos túlélésről szólnak. Az egy generációval fiatalabbak képtelenek a fejlődésre, az előbbre jutásra, életrevaló ötletek nélkül csak arra képesek, hogy belépjenek a pártba, és a hatalommal visszaélve tesznek szert vagyonra. A tisztességtelen üzletelés is kifogásolható, a lelkünk eladása azonban szánalmas cselekedet. Úgy tűnik, hogy egy olyan korban, amikor a hatalom a legkevésbé sem tűri az autonóm személyiséget, az egyetlen, aki elboldogul és alakítani tud a sorsán, a tisztességgel hadilábon álló főhős, Monori.
A piacot pénzzel, lélekkel, kapcsolatokkal uraló Monoriból a történet végére csak tökmagot és szotyit áruló, reményvesztett, az életből kiábrándult és a halálra készülő alak lesz. Az előadást egy tangóval zárja a rendező. E haláltangóval táncolja körbe a színpadot két táncművész, ami baljós módon azt sejteti, hogy még nehezebb időszak jön.
A felkavaró történetet a színészbarát rendező, Funtek Frigyes vitte színpadra, akit Nemcsák Károly színházigazgató hívott meg Budapestre. A Franciaországban élő, de Magyarországon is rendszeresen tevékenykedő rendező örömmel vállalta a felkérést, így harminc év után újra Budapesten dolgozhatott. Elmondása szerint messzemenően elégedett a József Attila Színház társulatával, amelybe meghívta a Monorit alakító Csankó Zoltánt, a Győri Nemzeti Színház színművészét. A rendező és a színész már többször dolgozott együtt, ezért is gondolhatta Funtek, hogy Csankó a legalkalmasabb a főszerepre. A rendező ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mindenki a maximumot teljesítette a próbák során, amelyek – a darab nehéz témája ellenére – nagyon jó hangulatban teltek.
A színészek – Csankó Zoltán, Pikali Gerda, Chajnóczki Balázs, Fila Balázs, Molnár Zsuzsanna, Kovalik Ágnes, Előd Álmos, Újvári Zoltán, Kiss Gábor és Galkó Balázs – már az első jelenetben elérik, hogy ne a film képeihez hasonlítsa a közönség a darabot. Aki látta az Eldorádó című filmet Eperjes Károllyal és Pogány Judittal, nem felejtheti a Teleki téri piac különleges világának hangulatát és a nagyszülők figuráját. Ez más formában valósul meg a színpadon, de a varázslat ugyanolyan magával ragadó.
/Fotó: Az Eldoradó előadása. A József Attila Színház felvétele/
