Mi vitte a vitázóedzőségre?
Nem a megélhetés. A Milestone Intézet egyik vezetője említette, hogy keresnek mentorokat, és a meglévő vitázó csapat kifejezett kérésére edzőt. Kamaszkoromtól húsz éven át éltem az Egyesült Államokban, szinte végig versenyszerűen vitáztam, igen jó eredményekkel, így azt válaszoltam, boldogan vállalnám. A felvételi eljárásból az ismerős kivonta magát, az elbeszélgetéseken nem vett részt, és a bizottság a jelentkezők közül végül engem választott. Mindig is meggyőződésem volt, hogy a versenyszerű vitatkozásnak a magyar társadalom és a tanulók is nagy hasznát vennék. Hiszen feltételezi és ösztönzi a kritikus gondolkodást, az adaptációt, a deduktív-intuitív logikát, a koordinált csapatmunkát, a pszichológiai éleslátást, a fegyelmezett beszédszerkesztést, a vitastratégiát és persze rengeteg empátiát, hiszen minden oldalt képviselni kell. Az amerikai egyetemen számomra ez volt a leghasznosabb tevékenység, ez fejlesztette legjobban a képességeimet.
Nem egészen így történt. Az 1990-es években jó irányban indultak el a dolgok az iskolai vitaversenyzés terén, mostanra azonban kimerültek a források. Mára csak néhány vándorverseny maradt fenn. Ezek Erdély kivételével mind magyar területen zajlanak. Ahol kétnyelvű oktatás folyik, ott gyakran működik angol nyelvű vitaklub. Ezek részt tudnak venni nemzetközi versenyeken, különösen most, hiszen azok az online térben könnyen megrendezhetők. A járvány szabályosan felvirágoztatta a nemzetközi vitázóviadalokat. Ilyesmi magyar nyelven nem létezik.
Tehetségkutató intézet. 2010-ben alakult. A diákok a rendes iskolai oktatáson kívül részidőben, délután, hétvégén modulokat, komoly tantárgyakat vesznek fel. Ezzel egyidejűleg mentorokat kapnak, akik egyengetik az útjukat, többnyire neves nyugati egyetemek felé. A mentorok maguk általában befutott kutatók, szakemberek, közgazdászok, írók, van közöttük például vezető járványkutató is. Az intézet Alsóháza a 9–10-dikes, Felsőháza a 11–12-dikes, végzős tanulókat tömöríti. Számuk ma már eléri a háromszázötvenet. Százharminchét diákunk nyert felvételt Oxfordba és Cambridge-be.
Hogy jött az Oxford Schools-vitatkozóversenyen való részvétel gondolata?
A Milestone kezdettől fogva foglalkozik diákjai vitakészségének fejlesztésével, és az Oxford Schools mára a megszokott presztízsversenyévé vált. Mindig is ide próbáltak bejutni a vitázóink, és a Milestone ehhez évente megtartja az országos selejtezőt. Amikor tavaly elkezdtem a felkészítést, az egyik csapatunk megnyerte a selejtezőt, de pont akkor tört ki a járvány, ezért lefújták a döntőt. Nagy volt az elkeseredés, teljes joggal. Az idei növendékeim szintén megnyerték a selejtezőt, de ezúttal online „kijutottak”, és hála az égnek, meg is nyerték.
Hogy néz ki a felkészülés? Mi a tanmenet?
Hetente háromszor találkoztunk online. Tanultunk érveléstechnikát, online koordinációt, válaszstratégiát, pszichológiát – hogyan kell felfogni például a bíró hozzáállását? –, beszédtechnikát, illetve rengeteget a lehetséges vitatémákból. A témák érintik társadalom- és a természettudományokat , van vita például az afgán csapatkivonásokról vagy a tömegkultúráról.
Az angol debating societyk (vitaklubok) szokásos módszerét követik, ahol megadnak egy állítást vagy indítványt, és az egyik csapat támogatja, a másik pedig ellenzi azt?
Oxfordban négy csapat vitázik egymással. Két csapat van egy-egy oldalon, akik egymással is küzdenek. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a parlamentben a miniszterelnök és a segédje ellen áskálódna mind a saját, mind az ellenfél oldala. Elég összetett stratégiát kell kidolgozni ahhoz, hogy a vitatkozók a saját oldalukkal szemben is sikeresen érveljenek.
Felkészülés közben a növendékek az előre megírt beszédjük előadását gyakorolják be?
Nem, nem. Tizenöt percet kapnak arra, hogy felkészüljenek internet nélkül. Azonnal alkalmazkodnak, reagálnak, kritikusan gondolkodnak, a beszédjüket legfeljebb vázlatszerűen jegyzik le. Dől belőlük a szó. Hajszálpontosan kell válaszolniuk a másik csapat érveire. Villámgyorsan gondolkodniuk, metsző kritikai éllel. Rengeteget ad a versenyzőknek, nagyon csiszolja az elméjüket. Ez meglátszik egyéb munkájukon is: pillanatok alatt remek dolgozatokat fogalmaznak.
A felkészüléseken tehát négy ember vitatkozik egymással?
Négy csapatot hívtam mindig a zoomértekezletbe, és ők vitáztak egymással, illetve kiképeztem őket bizonyos technikákra, hogy tudjanak reagálni egymásra. Nagyon dinamikus folyamatról van szó: nem lehet bemagolni, előre megcsinálni. Lehet is, kell is kutatómunkát végezni, de az nagyon véges.
A témákra tehát ösztönösen, előkészület nélkül kell reagálniuk?
Igen, de a felkészülés idején megkövetelem tőlük, hogy tanuljanak meg mindent. A versenyeken két-három témát előre megadnak. Így napokat töltenek a téma megismerésével, és több beszédstruktúrát építenek fel. De nem tudhatják, hogy a másik csapat mivel áll majd elő. A szépen felépített struktúra csak a vita kezdetéig áll. Gyorsan, talpraesetten kell reagálni.
Összetett pedagógiai gyakorlatról van szó, amely mozgósít minden képességet…
Kommunikáció, lélektan és minden egyes szakterület egybeöntve. Az egész gyors reagálóképességre, intelligenciára, jó memóriára épül, és a felkészülés kiélesíti ezeket a képességeket a gyerekekben. A vitázókból kiváló vállalatvezető, jogász, politikus lehet, de akár tudós is. Éppen azért, mert a tudós meg tudja győzni a döntéshozókat területe támogatásáról. Tud az ő szintjükön érvelni.
Felvillanyozó, amit csinálnak. A magyar szellemi és politikai élet éppen ennek hiányában is nyomorog. A munkájuk kisugárzását tudja-e értékelni?Főként hosszú távon van kisugárzása, hiszen a legtöbb vitázóból vezető lesz. Megtapasztaltam az USA-ban: többségünk elment ügyvédnek, üzletembernek, politikusnak. Versenyvitázó volt Margaret Thatcher és Oprah Winfrey, Bill és Hilary Clinton, a konzervatív Ben Shapiro. Magyarországon Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor nyilván ragyogó versenyvitázó lenne vagy lett volna…
Sokat is készültek… Ez a fajta felkészülés nélkülözhetetlen demokratikus kultúrában…
A vitázó múlt később érvtengerré válik, nem inzultus fakad belőle.
A sárdobálás eszköztára, ha már előjött, mennyire érvényesül a versenyeken?
Semennyire, mert egyfelől a vitázók tudják, hogyan kell az ilyesmivel bánni, másfelől szabályellenes. Ha szabályos lenne, biztos vagyok benne, hogy a mi vitázóink elhallgattatnák azt, aki ilyen stratégiához folyamodna.
Kérem, mutassa be a fiatalokat.
Balázs Julianna matematikából specializál, nagyon pontos, hatékony vitázó – a Karinthy Frigyes Gimnáziumba jár. Törőcsik Lili, a Fazekas Gimnázium diákja hihetetlen, erőteljes stílussal van megáldva, és most természettudományos az érdeklődése. Egyikük sem szakbarbár. Mindketten Milestone-osok. Az angoltudásuk jó alapokon nyugodott, de sokat fejlődött menet közben. Idegen nyelven jól lehet vitázni, mert a vitázó kognitív szinten dolgoz fel mindent, vitázási környezetben olvas és hall, és rövid időn belül jobb lehet a szókincse, mint anyanyelvű társának.
